Amikor a „jó anya” (vagy tágabban a „jó szülő”) témájáról gondolkodunk, általában vagy az jut eszünkbe, hogy mi magunk gyerekként milyen mértékű gondoskodást, törődést kaptunk a szüleinktől, vagy az, hogy magunkat milyen szülőnek látjuk.

Emellett az is fontos, hogyan lehetünk önmagunk „jó szülei”, hogyan tudunk önmagunkról pszichológiai szempontból jól gondoskodni. Ehhez a vezérfonalat a sématerápia gyakorlata adja.

Alapvető szükségleteink

Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, előbb azzal kell tisztában lennünk, hogy egy gyereknek milyen alapvető, valódi igényei vannak a fizikai szükségletein túl. A sématerápia szakirodalma öt alapvető érzelmi szükségletet ír le.

Valójában ezek a szükségletek nemcsak a gyereket jellemzik, hanem minden felnőtt embert is. Azért alapvetőek, mert a betöltésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és a másokkal meglévő kapcsolatainkban kiegyensúlyozottan működjünk.

Ezek az alábbiak: jogos igényünk, hogy biztonságban érezzük magunkat; hogy autonóm és kompetens emberként tekintsünk magunkra; hogy kifejezhessük az érzéseinket és igényeinket; hogy legyen örömteli spontaneitás és hogy legyenek reális keretek is az életünkben.

Fontos elfogadnunk, hogy ezek alapvető és természetes szükségleteink. Bár az önmagukról gondoskodásra manapság sokan egyszerűen az olyan „énidőben” látják a megoldást, amikor pihenhetünk, vagy a hobbinknak hódolhatunk, fontos, hogy ennél általánosabban és mélyebben érdemes gondoskodnunk önmagunkról – az alapvető szükségleteink szem előtt tartásával.

A tudásunk önmagunkról

Annak magja, hogy felnőttként hogyan tekintünk magunkra és hogyan bánunk önmagunkkal, egészen a csecsemőkorunkig nyúlik vissza.

Oda, hogy a szüleink hogyan bántak velünk és mit tükröztek vissza rólunk. Ezt nem pusztán a szavaik, vagy az olyan „látványos” tetteik befolyásolták, hogy mit tiltottak meg nekünk, vagy hogyan büntettek meg.

Ugyanilyen fontosak az olyan finomabb, szinte észrevétlen jelzések, mint az arckifejezés, vagy egy villanásnyi tekintetváltás. Az is lényeges, hogy ezek a hatások mindig a gyerek veleszületett alkati sajátosságaival, beállítódásaival interakcióban alakítják a tudását és élményét önmagáról.

Ezek a folyamatok akkor is végbemennek, ha sem a szülő, sem a gyerek nem tudatosítja magában ezeket, csak élményszerűen éli meg.

Olvassa tovább Szondy Máté és Szondy-Nagy Szilvia pszichológusok cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és az anyaság.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.