HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

A lelki fejlődés a belső, álomszerű állapotból indul és a külső valóság megtapasztalásáig tart. Ehhez azonban szükségünk van másokra, akik segítenek a kettőt megkülönböztetni.

Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője feltételezte, hogy az egyén képes különbséget tenni fantázia (belső lelki világ) és valóság (külső világ) között, hisz csak ebben az esetben lehetséges egyáltalán álmokról beszélni. Azonban csak később derült fény azokra a folyamatokra, amelyek lehetővé teszik ezt a különbségtételt.

A pszichoanalízis egyik ága, a gyűjtőnéven tárgykapcsolatoknak hívott elméletek foglalkoztak a XX. század második harmadától azzal, hogyan fejlődik a csecsemő lelki világa a születésétől fogva. Központi és újító gondolataik közül talán a legfontosabb, hogy a lelki élet fejlődéséhez szükségünk van másokra, leginkább kitüntetett szerepet betöltő gondozóra (ez általában a szülő), akivel közösen megismerhető és megérthető a fokozatosan kibontakozó valóság. A tárgykapcsolati szerzők e fontos másik személyek bennünk élő „emlékképeit” nevezték tárgyaknak. Abban mind egyetértettek, hogy a lelki struktúra kialakulásához szükségünk van másokra.

Az „elég jó anya”

Melanie Klein brit pszichoanalitikus 1938-as tézise szerint a gyermek olyan agresszív ösztönnel jön a világra, ami a lelki struktúra kezdetleges formáját elviselhetetlen érzésekkel és fantáziákkal töltik meg. Ne gondoljunk túl bonyolult dologra: ezek az érzések például olyan hiányállapotokból keletkezhetnek, mint amilyen az éhség. A kezdetleges érzések szabályozásához közeli másik emberre van szükség, aki a kibontakozó kapcsolatban képes a gyermek negatív érzéseit megszelídíteni.

Biztonságos közeg
©

Klein úgy gondolta, hogy a gyermek belső világát gyakran ezek a romboló ösztönökhöz tartozó vágyak és érzések feszítik, melyektől szabadulni szeretne. A gyermek ekkor ezeket a fantáziákat az anyába „vetíti”, akinek érzékenysége és válaszkészsége megszelídíti azokat, így a gyermek a gondozóval meglévő kapcsolatában megtanulja szabályozni az érzelmeit. Ha azonban a gondozó nem elérhető vagy nem reagál megfelelően, akkor a gyermek egyedül marad vad késztetéseivel, érzéseivel és fantáziáival, és nem tanulja meg azokat kezelni, a világot pedig veszélyes helynek fogja tartani.

Donald Winnicott brit pszichiáter 1965-ben megfogalmazott tézise szerint „elég jó anyára” van szükség ahhoz, hogy a gyerek azt is megtanulja, hol kezdődik önmaga, és hol kezdődik a másik ember. E tudás elsajátításának a belső és külső világ elkülönítésében is fontos szerepe van, így megalapozza az egyén személyiségét.

Szülői tükrözés

Gergely György klinikai gyermekpszichológus és John S. Watson amerikai pszichiáter 1998-as, a szülők érzelmi tükrözésének elméletében megerősítik a korábbiakat. Ahhoz, hogy a gyermek képes legyen az érzelmeit másoktól elkülöníteni és magának tulajdonítani, azaz hogy megteremtse a belső és külső lelki élet közti különbséget, elengedhetetlen a szülők szerepe. Ha a gondozó úgy tükrözi vissza a gyermek belső világához tartozó saját érzelmeit, hogy azok hasonlóak, de nem teljesen ugyanolyanok, akkor a gyermek képes lesz azokat elkülöníteni saját érzelmeitől, és ezzel megteremti az érzelemszabályozás alapjait.

Megszelídíteni az érzelmeket
©

Például, ha a csecsemő megijed, akkor azt a szülő észleli, és mutatja a csecsemőnek, hogy érti az érzését, de ő maga nem ijed meg. Így bár a csecsemő érzéséhez hasonló érzést fejez ki, de kontrollált formában. Ebből a csecsemő megtanulhatja, hogy ez az érzés nem kezelhetetlen, az ijedtséget meg lehet szelídíteni. Ha a gondozó azonosan tükrözi vissza az érzelmeket, vagy esetleg a saját negatív érzelmeivel fel is erősíti azokat, akkor a gyermek szabályozatlanul és még megterhelőbben kapja vissza azokat.

Az előző példánál maradva: ha a szülő a csecsemő ijedtségére szintén ijedtséggel válaszol, akkor a csecsemő felfokozott erősséggel kapja vissza az érzést, ami még megterhelőbb lehet. Ilyenkor a belső érzések még nyomasztóbbá válhatnak, amitől a gyermek továbbra is szabadulni akar. Ebben az állapotban sérül a belső és a külső világ közötti különbségtétel képessége.

Fantáziáink a valóságban

Fonagy Péter magyar származású, angol pszichoanalitikus úgy írta le ezt a jelenséget 2002-ben, hogy születésekor a gyermek a saját belső világát azonosnak tartja a külsővel. Ami a lelkében létezik, annak kell léteznie a valóságban is, és ami a valóságban létezik, annak kell léteznie a lélekben is. Ezt hívja ő „pszichés egyenértékűségnek”, ahol a fantázia és a külső valóság összeolvad.

Külső és belső
©

Ha a gondozó nem képes a valóságot úgy visszatükrözni, hogy az megteremtse az elkülöníthetőség élményét, akkor a gyermek csak úgy lesz képes feszültséget jelentő érzésein uralkodni, hogy azokat a való világba „vetíti”, és másokon keresztül akarja kontrollálni. Például azt gondolja majd, hogy mások gonosz emberek, akik haragszanak rá. Valójában arról van szó, hogy nem tud mit kezdeni saját haragjával, amit így másoknak tulajdonít, és azzal próbálja csökkenteni nyomasztó érzését, hogy másokat próbál kontrollálni a saját haragja helyett. Azaz a belső és a külső világ nem válik el egymástól. Így kerülhetnek belső pszichés élményeink, álmaink és fantáziáink a valóságba.

Boldog anyám

A legtöbb lelki konfliktus a fantázia és a valóság közötti össze nem illés valamilyen aspektusát tartalmazza. Enyhébb esetekben ez csupán arról szól, hogy gyerekkori tapasztalataim alakítják a viselkedésem, azaz egyféleképpen tudok csak reagálni, miközben a valóság rugalmasságot kíván. Vagyis gyakran tapasztalom, hogy mindig ugyanabba a folyóba lépek, de nem tudom, miért.

Például, ha az volt a tapasztalatom gyerekkoromban, hogy csak akkor lehetek boldog, ha az anyám is az, mindent el fogok követni, hogy őt boldognak lássam, még akkor is, ha valójában az engem boldogtalanná tesz. Ebben az esetben az a fantáziám, hogy én csak úgy lehetek boldog, ha az anyám is az, miközben a valóságban számtalan egyéb módon is boldog lehetnék. Szélsőséges esetekben ez odáig fajulhat, hogy az illető képtelen megkülönböztetni a fenyegető fantáziát a valóságtól, és hallucinációk formájában azokat éli meg valósnak. A pszichózisok mentális állapotai gyakran ilyenek.

Szemán Dénes pszichológus

Érdekli a történet a kislányról, aki nem akart felnőni? Olvassa el cikkünk párját a wmn.hu-n!

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.


Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!