Zoltán 32 éves, folyamatosan szerelmes, de mindig másik nőbe. Elárasztja a figyelmével, minden dolgába beavatja, és ugyanezt várja el a másiktól is. Már egy óra ismeretség után is minden búját-baját megosztja a barátnőivel. Bárkivel hirtelen „örök barátok”, miközben igazi barátai nincsenek, mert a ragaszkodásába egy idő után mindenki belefárad.

Sok barátnője volt már, az éppen aktuálisról néhány nap után lelkendezve meséli, hogyan költöznek majd össze, hogyan élnek majd együtt. Aztán a lányok egy idő után – Zoltán számára érthetetlen okból – mindig lelépnek, nem bírják a fojtó ragaszkodást. Olyankor „megzuhan”, de egy-két hét után már a következő nagy ő a téma, akit eláraszt az üzeneteivel, drága ajándékokkal, élete történeteivel.

A mindenkinek azonnal megnyíló, kissé „tapadós” Zoltán viselkedése zavarba ejtő lehet, tulajdonképpen nem más, mint a bizonytalan kötődés megjelenése.

A tudósok szemében

A kötődés mint a kapcsolatépítés és -fenntartás alapja olyan érzelmi mintázat, amely egész életünk során fennmarad. Felnőttként is érezzük, mennyire fontos, hogy legyen, aki szeret és elfogad minket, akire mindig számíthatunk, aki valamennyire hozzánk tartozik. Különösen igaz ez a csecsemő esetében, akinek az első (és sokáig egyetlen) ilyen fontos személy az elsődleges gondozó, leginkább az anya.

A tudósokat régóta foglalkoztatja, ki az, akit a csecsemő kitüntet a figyelmével, aki a legnagyobb hatással van rá, akihez a legjobban ragaszkodik. Sigmund Freud még úgy gondolta, ez a személy bárki lehet, aki kielégíti a csecsemő szükségleteit, eteti, gondozza, megad neki mindent. Ezt az úgynevezett érdek-szeretet-elméletet később sokan cáfolták.

Ferenczy Sándor, a múlt század elejének legnagyobb pszichoanalitikusa volt az, aki rámutatott arra, hogy a csecsemő és a gyermek számára az egyedüllét nem természetes állapot, így valami más lehet a ragaszkodás hátterében, mint pusztán a szükségletek kielégítése iránti vágy.

Többtényezős jelenség

Bár ezután is több elmélet született, a korai kötődés tudományos kutatására a XX. század közepéig várni kellett. Hosszú évek megfigyelései és klinikai munkája után John Bowlby brit pszichiáter és pszichológus fogalmazta meg azt, hogy a szülő és a gyerek közti tartós érzelmi kötelék, a kötődés evolúciós eredetű lehet. Olyan szükséglet, ami belénk kódolódott, ezért a sérülése maradandó nyomokat hagy.

Azóta már tudjuk, hogy a korai kötődés többtényezős jelenség: vannak neurobiológiai (agyi, hormonális), genetikai (temperamentum vagy olyan veleszületett képességek, mint a sírás és a szemkontaktus felvétele), társadalmi és kulturális összetevői.

Olvassa tovább L. Stipkovits Erika pszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és az anyaság.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.