„A táncterápia a mozgásból és a testfókuszból indul ki. Egy olyan nyelvet hoz közel a résztvevőkhöz, ami nem a verbális szintre épül, hanem a testi kifejezésekre” – ismertette a táncos mozgásterápia alapjait Jarovinszkij Vera tanácsadó szakpszichológus, integrált kifejezés- és táncterapeuta a HVG Extra Pszichológia Szalon szeptember 9-ei  online beszélgetésén.

Mint mondta, ez azért is fontos, mert segítségével elkezdünk befelé figyelni, arra koncentrálni, hogyan, milyen ritmusban és irányban mozog a testünk, és ez a testi tudatosulás sokrétű élményhez vezethet. Egy táncterápiás csoportban egyéni, páros vagy kiscsoportos gyakorlatok egészülnek ki különféle művészetterápiás eszközökkel – festéssel, rajzolással, esetleg agyagozással – , melyek segítik a résztvevőket a problémákkal való szembenézésben, feldolgozásban.

Holisztikus szemlélet, befelé figyelés

A táncterápia holisztikus szemléletű. Nem választja el a testet az érzésektől és a gondolatoktól. Lényege, hogy befelé figyelünk, arra koncentrálva, mit érzünk bizonyos mozdulatok közben, mikor mit és hogyan jelez a testünk, közben pedig mindent igyekszünk tudatosítani is magunkban (ez a testtudatosság) – magyarázta Jarovinszkij, akinek nemrégiben jelent meg Női körben – Útkeresés és önismeret a táncterápia segítségével című könyve.

Érdekességképp megemlítette, hogy noha a mozgásterápiás csoportokba jóval több nő érkezik, mint férfi, a táncterápia nem csak nőknek való. Hogy mégis ők vannak többen, annak az lehet az oka, hogy ez az önkifejezési forma a nőkhöz áll közelebb.

HVG Könyvek

„Szabad, improvizatív, az itt és mostban megszülető mozdulatokon alapul. Nincs mérce, hogyan kellene csinálni, mert nem a teljesítményről szól” – szemléltette a szakember. Az önkifejezés, a szabad mozgás sokaknak nehézséget okozhat, mert ahogy betagozódunk a társadalomba, lehetséges, hogy már óvódás kortól elkezdjük elveszíteni a kapcsolatot magunkkal.

A szabályok, az elvárások, a korlátozások lassan elvezethetnek odáig, hogy testünk nem azt keresi, ami jó neki, hanem azt, aminek meg akar felelni. Elbizonytalanodunk, szorongani kezdünk, eltűnik viselkedésünkből az önfeledtség. „Mindez gátolja a spontán viselkedésformákat, az önindította mozgásokat, mint amilyen a tánc is” – magyarázta Jarovinszkij Vera.

Test és lélek: a kettő elválaszthatatlan

Rendelje meg online!

A szakember azt is elmesélte, hogy lelki eredetű és kimondottan testelfogadási problémával is szoktak hozzá fordulni. „Van, aki azért jön, mert már az összes orvost megjárta, de a vizsgálatok nem derítették ki, miért fájdalmas a menstruációja. Más a párkapcsolatában nem tud felszabadulni, nem tudja megélni a szexualitását. Olyan is felkeres, aki küzd a párkereséssel, mert folyamatosan szorong. Akad, aki annyira nem tudja elfogadni a testét, hogy nem tud reggelente tükörbe nézni” – említett néhány konkrét példát. A táncterápia éppen abból indul ki, hogy ezeket a folyamatokat nem választja élesen szét, a kettő közötti összefüggéseket szeretné megérteni.

Változó kor és anyaság

Jarovinszkij Vera fontosnak tartotta elmondani, hogy a változó kor, a menstruációs ciklus és az anyaság minden csoportban kiemelt téma. Hogy mi történik egy nő testében, hogyan hatnak ránk az életkorunkból, a különféle élethelyzetekből adódó változások.

„A méh női erőforrás, hordozza a temékenységi potenciált, amit egy gyerek születésén keresztül gyönyörűen meg lehet élni. A változó kor felveti a kérdést: mi jöhet ezután. Mi lesz a belső női szervek dolga, hogyan lehet ebből az erőforrásból továbbra is építkezni”.

Jarovinszkij Vera

Szabó Ivett

Az egészet egy gyászfolyamathoz hasonlította, aminek erős veszteségélmény az alapja. Fontos, hogy átéljük, hogyan változik a testünk, rá kell jönnünk, mi az amit még tud, és mi az, amit már nem. Hogyan tudjuk elfogadni ezt a változást?

Ugyanilyen sarkalatos téma a foglalkozásokon az anyaság. „Szülni vagy nem szülni, ez a kérdés valamilyen módon minden nő életében felmerül. Akár azért, mert nem vágyik gyermekre, akár azért, mert már átélte a szülést. Akkor tudunk leginkább kiteljesedni nőként, ha a ‘belső anyánkkal’ is jóban vagyunk, aki tud rólunk gondoskodni, meghallgatja belső üzeneteinket.

Közösségi erő, egyéni megoldások

Csoportban, közösen a problémákat is könnyebb lehet feldolgozni. Egy csoport akkor születik meg, amikor 8-10 ember összetalálkozik és egy közös cél mentén elkezdenek együtt dolgozni.

„Körülbelül 3-4 csoportalkalom kell, mire a közösségi élmény megszületik. Ez később hatalmas erőforrás lehet mindenki számára, mert megtámogatja az egyénekben zajló folyamatokat. Nemcsak a csoportalakuláson dolgozunk, hanem azon is, hogy a testtudatosítás, a szabad, belülről jövő improvizatív mozgás mindenki számára komfortos legyen. Hogy olyan eszközzé váljon, amelyen keresztül az egyéni és a csoporttémákat is kutatni tudjuk” – avatott be a terápiás titkokba a szakember.

A félelem mint erőforrás

A félelem sok mindentől visszatarthat bennünket. Jarovinszkij Vera azt vallja, hogy ne legyőzni próbáljuk félelmeinket, hanem „beinvitálni”. Fogadjuk el, hogy vannak félelmeink. Az a legnehezebb, hogy ezekkel együtt éljünk.

„A leküzdés csak azután jön, hogy kibírjuk a félelmet, együtt létezünk, majd megbarátkozunk vele. Így szép lassan oldódni kezd. Látjuk, hogy nem nagyobb nálunk, hogy kordában tudjuk tartani. Ha idáig eljutunk, a félelem veszít intenzitásából, sokkal könnyebben tudunk együtt élni vele”. A félelem sokat segíthet. Ha nem kizárni akarjuk, hanem megengedjük, hogy közelebb jöjjön hozzánk, felvesszük vele a kapcsolatot. Így válhat erőforrássá – fejezte be gondolatmenetét a szakember.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és az anyaság.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.