Irán visszalőtt: Az amerikaiak katari bázisát érte rakétatámadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Ha szeretetteljes viszonyban álltunk az édesanyánkkal, akkor ez nagy eséllyel így marad a halála után is. Ha azonban még az életében nem békültünk meg egymással, akkor komoly munkát kell végeznünk a feldolgozáshoz.
A konfliktus nem hal ugyanis meg az elhunyttal együtt. Sajnos az sem ritka, hogy némely anya annyi fájdalmat okoz a gyerekének, hogy a halála inkább megkönnyebbülés. Néha a szeretetteljes viszony is tartogathat azonban olyan meglepetést, hogy az elhunyttal zavart lesz a kapcsolatunk.
A pánikbeteg Gábor
Rendelje meg online!
Pszichológusa úgy vélte, hogy a fel nem dolgozott gyász állhat a háttérben, ezért hozzám irányította a negyvenes évei elején járó, pánikbeteg Gábort. Mint kiderült, az édesapját nem ismerte, de melegszívű, életvidám édesanyát adott neki a sors, ezért egész gyerekkora és korai felnőttévei ebben az erős megtartó kötelékben teltek.
Huszonvalahány éves korában az édesanya daganatos beteg lett. Gábor odaadóan gondozta, kezelésekre vitte, ellátta a legdrágább vitaminokkal és táplálékkiegészítőkkel, ám röviddel a mama kórházba kerülése után felhagyott a látogatásokkal. Félelemmel és viszolygással töltötte el édesanyja látványosan romló állapota, a tumor külső megjelenése az arcán, a testén, ezért kimenekült a fájdalmas élethelyzetből.
Méltó helyre került
Édesanyja halála után nem gyászolt, mivel valahányszor eszébe jutott az anyja, az utolsó időszak rémképei jelentek meg a szeme előtt. Sikeresen leállította ezeknek a képeknek a belső vetítését, ám egyúttal a gyászát is. Mindezek hátterében erős bűntudat is állt, hiszen cserbenhagyásnak élte meg a viselkedését.
Azóta hat év telt el, és soha nem gondol az édesanyjára. Bár megszabadult a gyász mélységének megélésétől, pánikbetegségével fizetett érte. Munkánk során eljutottunk oda, hogy lecserélte az utolsó, rövid időszak riasztó képeit az egész gyerekkorát végigkísérő, szeretetteljes anya emlékeire, azaz a megtagadott édesanya végre a méltó helyére került.
Azon túl, hogy Gábor már szeretetteljesen kapcsolódik elhunyt édesanyjához, valamint jelentősen csökkentek a félelmei – már nem kerüli a mozit és a liftet sem –, egyéb hozadéka is van a megkésett gyászfeldolgozásnak.
Megtartó erő
A szembenézés, a múlt integrálása a gyermekeink iránti felelősség kérdése is, hiszen ennek transzgenerációs hatása is van. A családi narratíva meghatározza az identitást. Honnan jöttem, kik az őseim, mit hoztam magammal, ki vagyok én? Mit örökítek tovább?
Gábor felesége soha nem is hallott az anyósáról, a gyerekei hasonlóképpen, még elbeszélésekből sem ismerhették meg a nagymamájukat. A gyerekek apai ágon el voltak vágva a gyökerektől, a nagyapa az ismeretlenség ködében veszett el, a nagymama pedig a szerencsétlen életvégi történés miatt megtagadtatott.
Ez most megváltozott, Gábor nagy szeretettel és kedvvel mesél az édesanyjáról. Megszűnt a folytonossági hiány a jelenből múltba ívelő vonalon, ami így a gyerekek és az egész család számára megtartó erő lehet.
További történeteket olvashat Singer Magdolna gyásztanácsadó cikkében a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és az anyaság. Singer Magdolna Gyászkísérés című új könyve előrendelhető.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
