HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Hallott már a distresszről vagy az eustresszről? Netán a kihívásreakcióról és a gondoskodás-barátkozás reakcióról? A stressz ugyanis nem csak rossz lehet.

Már a magyar származású, világhírű stresszkutató, Selye János is felismerte az 1950-es évek közepén, hogy nem minden stresszes élmény mérgezi meg az életünket. Azt gondolta, hogy a stressz akkor jár komoly negatív következményekkel (például gyomorfekély kialakulásával), ha az illető úgy gondolkodik róla, hogy az megjósolhatatlan, kontrollálhatatlan és értelmetlen.
Selye ezeket a stresszorokat (azaz stresszt kiváltó helyzeteket, állapotokat) nevezte el distressznek.

De hozzátette, hogy létezik olyan stresszhelyzet is, amelyben megcsillan a remény, és úgy érezzük, van lehetőségünk döntést hozni, ahol meglátjuk a történések értelmét. Ilyenkor nem betegszünk meg a stressz hatására, sőt még meg is erősödünk abban az értelemben, hogy gazdagodik a személyiségünk, és ellenállóbbá válunk a jövőbeli stresszorokkal szemben. Ez az utóbbi, vagyis az úgynevezett eustressz nem káros, sőt elősegíti a fejlődést, és a siker érzésével jár együtt.

Értékelési folyamat

Rendelje meg online!

Miért éljük meg egyénileg teljesen máshogy ugyanazt a stresszort, például most a járvány kapcsán felbukkanó nehézségeket? Mitől lesz megbetegítő, és mitől fejlődésre inspiráló a stresszhelyzet?

A stressz következményeivel kapcsolatban Richard Lazarus amerikai pszichológus az 1960-as években elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy alapvető fontosságú, miként gondolkodunk a bennünket erő stresszorokról. Ez fogja ugyanis meghatározni, milyen intenzív érzelmet élünk át az adott helyzetben, illetve azt is, hogy milyen reakciót adunk a stresszre.

Amikor valamilyen változás történik körülöttünk, elsőként abból a szempontból értékeljük ezeket, hogy a saját jóllétünk, kényelemérzetünk szempontjából, illetve tágabban az életünk alakulása szempontjából ezek kedvezők, vagy éppen kedvezőtlenek.

Képesek leszünk?

A stresszhelyzetben átélt érzelem minőségét és intenzitását ez az értékelési folyamat fogja meghatározni. Az érzés erősségét pedig az, hogy milyen fontosság számomra az a célom, amelyről úgy gondolom, hogy érintik a történések. Ha ez kiemelten fontos célom, akkor intenzív érzelmi reakcióval, ha kevésbé fontos, enyhébb érzelmi válasszal fogok reagálni. Mást jelent az állásunk elvesztése, ha szeretjük a munkánkat, és úgy érezzük, ez adja életünk értelmét, és mást, ha már úgyis állásváltoztatáson törtük a fejünket, és most kínos kötelezettségek tömegétől szabadulunk meg.

Ezután jön a következő lépés: átgondoljuk, hogy milyen eszközeink vannak megküzdeni a stresszorral. Átgondoljuk, van-e egyáltalán lehetőségünk befolyásolni a történéseket, megvannak-e az ehhez szükséges erőforrásaink. Folytatva az előző példát: mást jelent az állás elvesztése 20, illetve 50 évesen, valamint ha szakképzetlen bedolgozóként tevékenykedtünk, illetve ha magasan képzett szakemberek vagyunk.

Ha úgy érezzük, hogy ilyen problémacentrikusan nem tudunk beavatkozni, akkor a stressz hatására átélt negatív érzéseinket próbáljuk meg valahogyan csillapítani. A stressz alatti reakciónkat leginkább az határozza meg, hogy mit gondolunk arról, képesek leszünk-e kezelni a helyzetet. Ha azt hisszük, hogy a helyzet követelményei meghaladják a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, akkor fenyegetésként fogunk reagálni a stresszre, ha viszont úgy érezzük, hogy megvannak a szükséges erőforrásaink, akkor kihívásként tekintünk majd a helyzetre.

Üss vagy fuss

©

Az első stresszreakciót, az „üss vagy fuss” választ Walter Cannon, a Harvard Egyetem orvosprofesszora írta le 1915-ben. Ő azt kutatta, hogyan hat az állatok élettani folyamataira a félelem és a düh. Azért, hogy ezt tanulmányozza – ma már állatvédelmileg kifogásolható módon –, például közös ketrecbe rakott kutyákat és macskákat, hogy harcoljanak egymással.

Megfigyelte, hogy amikor fenyegetve érezték magukat az állatok, akkor adrenalint választottak ki, és megemelkedett a szimpatikus idegrendszeri aktivitásuk, vagyis hevesebben kezdett el verni a szívük, felgyorsult a légzésük és az izmaik megfeszültek. A szervezetük lényegében felkészült a csatára, azon keresztül, hogy felszabadította az energiatartalékokat és aktiválta az immunrendszert, azért, hogy a túlélés esélyét növelje.

Stresszreakciók palettája

Azóta világossá vált azonban, hogy ez egyáltalán nem egységes stresszválasz, vagyis nem minden helyzetben igaz, hogy a stresszre így reagálunk. Vannak másfajta stresszreakciók is, amilyen például az úgynevezett kihívásreakció, vagy a gondoskodás-barátkozás reakció. A kihívásreakció növeli az önbizalmat, cselekvésre sarkall, segít tanulni a tapasztalatból, energetizál, és végső soron felkészít arra, hogy nyomás alatt is jól teljesítsünk.

A szívritmus ez esetben is megemelkedik, és felszökik az adrenalinszint, így több üzemanyaghoz jutnak az izmok és az agy is. Ugyanakkor megemelkedik egy másik stresszhormonnak, a DHEA-nak (dehydroepiandosterone) a szintje is, ami segíti a stressz utáni helyreállítási folyamatokat és a tanulást a tapasztalatokból. Ennek köszönhető, hogy amikor kihívásként reagálunk egy stresszorra, akkor nagyfokú összpontosításra válunk képessé, sokkal kevésbé félünk, mint az „üss vagy fuss” reakció esetében.

A gondoskodás-barátkozás reakció növeli a bátorságot, gondoskodásra ösztönöz, és megerősíti a társas kapcsolatainkat. A stressznek ezt az oldalát elsősorban az oxitocin nevű hormon vezérli. Ez az, amely arra sarkall bennünket, hogy megvédjük azokat az embereket és közösségeket, akik, illetve amelyek nekünk fontosak. Ilyenkor a stresszre válaszul a barátaink és a családtagjaink társaságát keressük, és azt vesszük észre, hogy egyre jobban odafigyelünk másokra, érzékenyebbek vagyunk az érzéseikre.

Kutatások is megerősítik, hogy a másoknak nyújtott segítség csökkenti a reménytelenség érzését a személyes válsághelyzetekben. Ha például meghal a házastársunk, a depressziót csökkenti, ha másokról gondoskodunk. A természeti katasztrófák túlélőinél is megfigyelhető, hogy kisebb valószínűséggel alakulnak ki náluk a poszttraumás stressz szindróma tünetei, ha közvetlenül a tragédia után másoknak segítenek.

Nem vagyunk egyedül

Hogyan tudjuk kihívássá változtatni a fenyegetést? A leggyorsabb változást az teremti meg, ha elkezdünk az erősségeinkre összpontosítani, például felidézünk olyan alkalmakat a múltunkból, amikor már sikerült legyőzni a hasonló helyzeteket, vagy elképzeljük a szeretteink, barátaink vagy a jóisten segítségét. Megpróbáljuk nem szem elől téveszteni, hogy sokan éreznek úgy a világban, mint mi.

Aki egyedül érzi magát a stressz alatt, az nagyobb valószínűséggel válik depresszióssá, és megpróbál az elkerülés révén megküzdeni, vagyis például tagadja a stresszor létezését, vagy feladja a céljait, hogy így tartsa magát távol a stresszes élményektől. Kisebb valószínűséggel beszél másoknak az átélt stresszről és szenvedésről, így azonban kisebb lesz a valószínűsége annak, hogy megkapja azt a támogatást, amire szüksége van. Ezáltal még inkább fokozódik az a meggyőződése, hogy egyedül van a szenvedésével.

Nagy Henriett pszichológus, egyetemi adjunktus írása legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

A következő ingyenes, online HVG Extra Pszichológia Szalonban Nagy Henriett pszichológus a pozitív pszichológia eredményeivel és Kapitány–Fövény Máté pszichológus emberközpontú nézőpontjával segít arról gondolkodni, hogyan teremthetünk harmóniát, ha a körülmények nem segítenek. Regisztráció itt. Az esemény FB-oldala pedig itt.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.



VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Ilyen egy tényleg terepre való Skoda Kodiaq

Ilyen egy tényleg terepre való Skoda Kodiaq

Népszava: A forgalomba kerülő Szputnyik vakcina nem egyezik a klinikai teszten vizsgálttal

Népszava: A forgalomba kerülő Szputnyik vakcina nem egyezik a klinikai teszten vizsgálttal

Krízis és kilábalás: Kína mindenben élen jár?

Krízis és kilábalás: Kína mindenben élen jár?