Azt a tudományos álláspontot, hogy a stressz felgyorsítja az öregedési folyamatokat, rombolja a társas kapcsolatokat és pszichés zavarokhoz vezet, kidobhatjuk a kukába Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus szerint. Úgy tűnik, a feszültség kezelése rajtunk, a gondolatainkon múlik.
Krónikus betegségek, szervi károsodások előidézőjeként, hangulatingadozások, agresszív viselkedésmódok felelőseként előszeretettel jelöljük meg a stresszes életvitelt. A stressz mint legyőzendő ellenfél képe Selye János orvosprofesszortól, a stresszelmélet megalkotójától ered, aki az 1930-as években merőben determinisztikus negatív képet festett a feszültség emberi szervezetre kifejtett hatásáról.
Meglátása szerint a stresszhatásra a testünkben olyan általános éberségi állapot alakul ki, ami felkészít minket a cselekvésre vagy menekülésre. Fokozódik a vérellátás azokon a területeken, melyek érintettek lehetnek a cselekvésben (például szív, tüdő, agy), míg a kevésbé releváns részeken csökkent üzemmódra kapcsolunk (például gyomor). Ez az állapot amennyire intenzív, olyannyira kimerítő testünk számára, így hosszú távon visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethet.
Veszélyforrás vagy védő faktor?
A stressz egészségre kifejtett negatív hatásaira számos kutatás rávilágított már, azt azonban kevesen vizsgálták eddig, változik-e a képlet a stresszről gondolkodás függvényében. Erre a kérdésre kereste a választ Abiola Keller a Wisconsin–Madison Egyetemen 1998 és 2006 között, 29 ezer főt számláló, reprezentatív mintán. Elgondolkodtató adat, hogy az amerikai lakosság körében már 1998-ban átlagosan tízből hatan úgy vélték, hogy sok idegesség érte őket az előző évben, és hogy a stressz rossz hatással van az egészségükre, ám mindeközben semmilyen lépést nem tettek a csökkentésére.
A következő nyolc évben figyelemmel követték, hányan haltak meg a megkérdezettek közül, majd megvizsgálták a kapcsolatot az elhalálozások és a korábban adott válaszok között. Megdöbbentő módon 43 százalékkal megnőtt az idő előtti elhalálozás kockázata azoknál az embereknél, akik sok stresszről és abbéli meggyőződésükről számoltak be, hogy a stressz ártalmas az egészségükre.
Ugyanakkor azoknál, akiket szintén sok idegesség ért, de nem tekintettek rá károsító tényezőként, nemhogy nem nőtt a kockázat, de náluk volt a legalacsonyabb az idő előtti elhalálozás valószínűsége. Mindebből jól látszik, hogy gondolataink egyszerre válhatnak veszélyforrássá vagy szolgálhatnak védő faktorként egészségünk szempontjából.
Testünk, az energiabomba
A legtöbben gátló tényezőként éljük meg a stresszt, pedig előnyünkre is fordíthatnánk. Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus szerint egészségesebbé és sikeresebbé tehet, ha megváltoztatjuk a stresszről alkotott véleményünket, mivel ezzel megváltoztathatjuk testünk reakcióit is. Fizikai tüneteinket nem kell szükségszerűen szorongásnak és bénultságnak tulajdonítanunk.
Tekintsünk inkább úgy a testünkre, mint energiabombára, amely segít elérni teljesítőképességünk maximumát: a felgyorsult keringésnek köszönhetően agyunk és izmaink is tettre készek lesznek. Azoknak a kísérleti résztvevőknek, akiket megtanítottak a stressz testi tüneteinek pozitív keretezésére, lényegesen javult a teljesítményük ilyen helyzetekben, magabiztosabbakká váltak, és fiziológiás mutatóik is egészségesebb mintázatot mutattak.
Tettesd, amíg azzá válsz!
Azok számára is van megoldás, akik nehezen engedik el a stresszel kapcsolatos negatív gondolataikat. Ahogyan az agy képes hatással lenni a testre, úgy hat vissza a test is az agyra. Teljesítményhelyzetben, ha nem sikerül úrrá lennünk izgalmunkon, és azonosulni a gondolattal, hogy testünk valójában támogat minket a szapora szívveréssel és a légszomjjal, akkor egész egyszerűen verjük át agyunkat.
A trükkös és időtakarékos megoldások kedvelői ilyen esetben terpeszbe vágják magukat, és csípőre teszik a kezüket két percre. Talán megmosolyognánk, ha vetélytársunkat az állásinterjú előtt a mosdóban ilyen testhelyzetben találnánk, pedig Amy Cuddy amerikai szociálpszichológus szerint a hatalmi testhelyzet (power pose) imitálása már két perc alatt képes jótékony hatást kifejteni.
Kísérleteiben a résztvevők egyik felét arra kérte, hogy vegyenek fel dominanciát szimbolizáló, nyitott testtartást (például üljenek asztalra feltett lábbal), a többiek pedig gyengeséget, behódolást jelző pozícióba helyezkedtek (összegörnyedtek). A résztvevők nyálmintáit kielemezve megdöbbentő eredményre derült fény: pusztán két perc hatalmi pózolás elég ahhoz, hogy hormonális változások induljanak el a szervezetünkben. A kísérlet során a power pose-t felvevő személyek dominanciahormonjának szintje 20 százalékkal nőtt, míg stresszhormonszintjük 25 százalékkal csökkent.
Ezzel szögesen ellentétes hatás mutatkozott a gyengeséget imitálóknál: ők stresszesebbekké váltak. A testünk képes visszahatni az elménkre, az elménk a viselkedésünkre, a viselkedésünk pedig a dolgok kimenetelére – állítja Amy Cuddy. Ha nem megy ésszel, próbáljuk erővel: tettessük addig a magabiztosságot, amíg magabiztossá válunk.
Elképesztő összegek
Nyaralástól kezdve, a sporton át az egészségkárosító megoldásokig sok mindentől reméljük, hogy oldódik a feszültségünk. Elképesztő összegeket vagyunk hajlandók kifizetni minderre, holott a leghatékonyabb feszültségoldó módszerek pénztől, időtől, tértől függetlenek. Csak az agyunkra van szükségünk hozzá. Rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel az energiatöbblettel. Gócpontként raktározhatjuk magunkban, megszabadulhatunk tőle aktivitásba fordítva, vagy kreatív energiává is alakíthatjuk, ami segít minket céljaink elérésében.
Pálinkás-Panyi Anna pszichológus
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Sűrű ősszel számol az a politikai agenda, amely Magyar Péter szerint a Karmelitából jutott el hozzá, és bár Kocsis Máté és a kormány is cáfolta, van benne valós dátum. Bár az október 23-i Békemenetről Csizmadia László főszervező nem tud, a HVG-nek nem is zárta ki, hogy lesz. A szeptember 21-i Harcosok Klubja-összejövetel lehet igaz, de a helyszín, a Budapest Aréna nem adhat felvilágosítást.
