Az izoláció alatt úgy vágyunk a társaságra, akár egy falat kenyérre.

Neurológiailag nagyon hasonló mechanizmus zajlik ugyanis bennünk akkor, amikor emberi interakciókból szenvedünk hiányt, mint amikor éhezünk – erre jutottak az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói.

A munka érdekessége, hogy az adatfelvétel még a pandémia előtti időben zajlott, mit sem tudva arról, milyen aktualitásuk lesz az eredményeknek azok publikálásakor a Nature Neuroscience című folyóiratban.

A kísérlet résztvevőit egy napra teljesen elzárták a társas ingerektől, majd együtt szórakozó társaság képeivel szembesítették őket, miközben agyi reakcióikat vizsgálták.

Az alanyok fejében hasonló neurológiai folyamatok aktiválódtak, mint azoknál, akiknek egy napi éheztetés után ínycsiklandó ételről mutattak képeket.

Minél éhesebbnek vagy magányosabbnak érezte magát az illető, annál erősebb aktivitást mutatott agyának feketeállomány (substantia nigra) része.

A magányosan töltött napra erősebb reakciót adtak azok, akik társas ingerekben gazdag életet élnek, mint az elszigeteltebben élők.

A kutatók egyértelműen beigazolódni látták azt az intuitív tézist, hogy a pozitív társas kapcsolódások alapvető emberi szükségletnek számítanak.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.