A párkapcsolatok többsége a hatalom tekintetében is a mindkét fél számára elfogadható egyensúlyra törekszik, a probléma ott szokott felmerülni, amikor a felek mást és mást gondolnak elfogadhatónak.
Furcsának tűnhet, hogy miként kerül a hatalom egy szeretetteli párkapcsolatba, miközben az esetek jelentős részében a párkapcsolati viták, nehézségek, összezördülések a hatalom körül forognak. Kinek az elképzelései, elvárásai érvényesüljenek, kinek mi a feladata, ki hozza meg a döntéseket, kinek a vágyai vannak előtérben, és kinek kell azokról egy időre, vagy akár örökre lemondania.
A párkapcsolatokban így tipikus, hogy a felek felosztják a hatalmat a különböző területeken, így az életük számos aspektusának más és más lesz a hatalmi struktúrája. Ilyen terület lehet a szabadidő, a határok meghúzása, a pénzügyi és a karriertervek, a háztartási feladatok. A felosztás sokféle formát ölthet: születhet hozzáértés vagy kedv alapján, megelőzheti egyezkedés, vagy a kapcsolat hierarchiája mentén alakul.
Mindig erősen szubjektív, hogy egy-egy feladat vagy terület mekkora terhelést jelent: ha az egyik fél könnyűnek találja azt, amit a másik nehéznek, akkor könnyen elbillen ez a kényes egyensúly. Így a pároknak nemcsak a kapcsolat elején, annak változása mentén is folyamatosan egyezkedniük kell, hogy kinek, hol és mekkora a hatalma.
Tiltások és engedélyek hullámvasútja
A párkapcsolatban megélt hatalomról, ahogy a kapcsolódások más formáiról is (szeretetről, közelségről) már nagyon korán vannak tapasztalataink. Gyermekként alapvetően hierarchikus világba születünk, és felnőttkorunkig sokan és sokféleképpen gyakorolnak hatalmat felettünk. Az így megélt dominancia és alávetettség közepette épül be a hatalom a személyiségünkbe.
Közvetlenül a szüleinkkel megélt kapcsolat során tapasztaljuk meg, meddig terjed a hatalmunk, miként tudunk befolyást gyakorolni, közvetve pedig azokon a mintákon, ahogy a szüleink a hatalomhoz viszonyulnak. Gyakori, hogy a szülők a síró csecsemőt érzik „hatalmaskodónak”, miközben ő a legkiszolgáltatottabb ember a családban. Részben ezért is olyan nehéz az érett, felnőtt párkapcsolatokban az egyenlőséget fenntartani, mivel életünk legjelentősebb időszakát tiltások és engedélyek hullámvasútján töltjük.
Emberi játszmáink
A kapcsolatok részben ezek mentén fordulnak gyakran játszmákba, amelyekben – ahogy Eric Berne kanadai pszichiáter Emberi játszmák című, 1964-es könyvében leírja – könnyebben veszünk fel szülői (gondoskodó, tiltó, fegyelmező) vagy éppen gyermeki (alárendelődő, passzív, dacos) „szerepeket”, amelyekkel újrateremtjük hatalmi vetélkedéseinket.
Mindez az egymáshoz kötődésünket is áthatja, hiszen annak biztonsága, hogy a másik szeret és nem hagy el, annak is záloga, mekkora hatalmat hagyunk a másiknak. Biztonságos kötődés esetén kellő bizalommal lehetünk a másik iránt, feltételezve, hogy ő akkor is szeret minket, amikor nem látjuk, és így nem kontrolláljuk őt. Bizonytalan érzelmi kötelékben a másik folyamatos ellenőrzése, tiltása, viselkedésének folyamatos kijavítása erős késztetést jelent. Így válhat a hatalom a kölcsönös függés tükrévé.
Olvassa tovább Szemán Dénes pszichológus, egyetemi tanársegéd cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
A kegyelmi botrány után is trükköznek a gyermekvédelemben a számokkal, hogy Orbán Viktor elmondhassa, vállalható az állami gondozás állapota. A családjukból kiszakadó gyermekek ezt először a túlzsúfolt, eszköztelen befogadóotthonokban tapasztalják meg.
A tiltottá lett Pride üzenete aktuálisabb, mint valaha.
A Tisza Párt elnöke úgy nyilvánult meg félreérthetetlenül a Pride-ról, hogy le sem írta a rendezvény nevét.
Az indoklás szerint azért, mert nem fellebbeztek a tiltás ellen, de a szervező főváros szerint nem is kell engedély.
Mindenki azt találgatja, hogyan alakul a szombati Pride. Nemzetközi lapszemle.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A többi uniós ország megvan Orbán nélkül is, legalábbis egy bizonyos pontig.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.
