Vaskos kötetet lehetne szerkeszteni azokból az ellentétes hatásokból, tanácsokból, amit valaki az étkezésére vonatkozóan kaphat. Minden évnek megvan a slágere, a divatos irányzata, olyan diéta, alapanyag vagy konyhai technológia, ami minden korábbinál jobb. Hatásosabb. Egészségesebb. Környezetkímélőbb. Mert bizony egyre több a szempont is, amire figyelni kell.

Elvárások tengerében

„Nem elég, ha tudom, milyen remek tápanyagforrás a quinoa vagy az avokádó, azt is szem előtt kell tartanom, mekkora ökológiai lábnyomot hagy a termesztésük és a beszerzésük. Túl nagyot. Akkor válasszak mást? Vagy győzzön az ízlésem, a hedonizmusom? »Egyszer élünk« jeligére hadd tegyek már szabadon a salátámra azt, amit szeretnék! Bár, őszintén szólva, nem is annyira kívánom a salátát, inkább ebédelnék jó szaftos rakott krumplit. De hát ez kellemetlen lenne a csinos, salátán élő kolléganők előtt, inkább beállok én is a zöldséges sorba. Egyébként is azt olvastam, hogy nem szabad sok állati eredetű élelmiszert enni. Ráadásul péntek van, olyankor ildomos böjtöt tartani. Na jó, az avokádót kihagyom, quinoa helyett pirított tökmaggal szórom meg a salátát (kell a „ropogós elem”, ahogy a főzőműsorban mondták), a paradicsomból viszont nem engedek. Paradicsom februárban: tudom, tudom, egy fóliasátras művacak, de nem tudok lemondani róla. Szükségem van valami lédúsra, és egyébként sem lehet mindenről lemondani!”

Ez az elképzelt belső monológ bármelyik munkahelyi étkezdében megtörténhetne. Vagy talán már meg is történt. Hogyan fognak ilyen esetben kiegyenlítődni a több irányba húzó törekvések, hogy végül létrejöjjön az egyensúly? Az elvárások tengerében (amiben olyan fogalmak úsznak, mint egészség, karcsúság, takarékosság, vallási szabályok, hagyományok, környezetvédelem, trendi összetevők, szezonalitás) csak priorizálással lehet kiutat találni.

Mindennapjaink megkerülhetetlen része

Amennyiben egészségügyi ok nem befolyásol minket, és szabadon dönthetünk az étkezésünkről, érdemes kijelölni azokat az értékeket, amik belülről fakadnak és igazán lényegesek számunkra. Ha pedig megvannak, nem kell cenzúrázni őket vagy szabadkozni miattuk. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik.

Ha folyamatosan vívódunk, hogy melyik szempontnak feleljünk meg, örök stresszt fogunk megélni, és azt vesszük észre, hogy lassan minden gondolatunk az étkezés körül forog. A téma átveszi az irányítást, és alig hagy helyet másnak. Visszafogja szociális életünk pezsgését, hiszen a közös programokhoz gyakran evés-ivás kapcsolódik.

A feszültség akár szomatikus és pszichés tüneteket – gyomorfájást, emésztési problémákat, beszűkülést, kudarcélményt – is okozhat, tehát pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szerettünk volna.

Szinte lehetetlen küldetésre vállalkozik, aki több divatos irányzatot be szeretne tartani. Ezek sokszor egymásnak teljesen ellentmondó tanácsok (például a ketogén diéta és a vegán életmód, a kalóriaszámolás és az intuitív étkezés).

Nem ritka, hogy az egyik pontosan a másikra válaszként, vagy egyenesen a kritikájaként születik. Természetesen érthető, ha foglalkozni szeretnénk az étkezéssel, hiszen a mindennapjaink megkerülhetetlen része.

Olvassa tovább Czecz Fruzsina gasztropszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!