Pszichológusszemmel nem csak akkor nem nőtt fel valaki, ha nem tud elköltözni otthonról – holott rég itt lenne az ideje, hogy eltartsa saját magát. Akkor is ezt kell mondanunk, amikor valaki – az érzelmi élete miatt – nem képes felelősen kezelni a saját sorsát.

Az okok sokfélék, és az esetek egy része nyilvánvalóan érthető. Mégis, bizonyos kortól személyes és társadalmi érdekek is fűződnek ahhoz, hogy az ember fejlessze a mindennapi élethez szükséges kompetenciáit, például egyeztesse az időbeosztását másokkal; hozzon körültekintő döntéseket; vállaljon felelősséget pénzügyileg a mindennapjaiban; vegye észre a rossz szokásait, amelyek másokat eltávolítanak – hogy csak néhányat említsünk.

És most személyes viselkedése megfigyelésére biztatom a nyájas olvasót, hogyan tudja észrevenni, felfedezni saját nehézségét, majd átalakítani úgy, hogy fejlődni tudjon.

HVG Extra Pszichológia

Judit elköltözik

Huszonkilenc éves volt Judit, amikor elhatározta, hogy most már tényleg elköltözik a szüleitől. Kényelmesen berendezett, a kuckója már csak azt várta, hogy megtegye ezt a fontos és szükséges utolsó lépést. Beszélgetett a barátaival, akik felajánlották a segítségüket, mások bátorították, volt olyan is, aki kerek perec megmondta neki, hogy itt az idő a saját lábára állnia. Ilyenkor mindig megtette elhatározást, hiszen az érvekkel nem tudott szembeszállni. De a napok múltak, érvek és ellenérvek követték egymást, elfáradt, és feladta a tervet.

Egyszer aztán egy feldúlt pillanatban az egyik jó barátnőjénél elsírta magát, és kiszakadt belőle a félelem: ha elköltözik, elveszíti az anyja szeretetét, támogatását. Nem volt ennek alapja, ahogy erre a barátnője is rámutatott, mégsem tudta abbahagyni a sírást.

A csendben, ami a megnyugvását követte, új gondolat jutott eszébe: hátha ő maga nem akar elszakadni az anyjától. Ahogy mesélni kezdett, felbukkant benne az az emlék, hogy áll otthon a vécé előtt, mert az ott tartózkodó anyjától egyszerűen nem tud távol lenni. Már hároméves volt, a bölcsiben szeretett játszani, látszólag minden rendben volt.

Azt is tudja, mert az anyja sokszor elmesélte, hogy legtöbbször nyugtatgatni kellett, mielőtt munkába indult. Kérlelte az anyját, vigye magával, megígérve, hogy jó kislány lesz. Napokig töprengett Judit ezen, és végül arra jutott, hogy alaposabban utána kellene járnia ennek a történetnek. Ezután keresett meg engem, majd közel egy év után döntött felelősséggel a költözés mellett.

Mi történt ez alatt az egy év alatt? Olvassa tovább Orosz Katalin pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a belső gyermekkel, gyermeki énünkkel és az önazonossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!