Bár igen nagy egyéni különbségek lehetnek a nyári szabadságok tekintetében, a többségnek általában szokott jutni háromhétnyi pihenés. Kérdés, hogy mikor és milyen körülmények között tudjuk a szabit kivenni, és nem okoz-e több feszültséget otthagyni pár hétre a munkát, mintha folytatnánk a feladataink végzését.

Ne jöjjön utánunk a munka

A szabadságra induló munkavállalók vagy (egyéni) vállalkozók számára az egyik legnagyobb stresszfaktort az jelenti, hogy megfelelően le tudják-e zárni a munkafolyamatokat, hogy a feladatok „ne jöjjenek utánuk”, például úgy, hogy ők ugyan a tengerparton vannak, de fejben az irodában vannak – hívja fel a figyelmet Lippai Roland life és karrier coach.

A valóban regeneráló pihenést ugyanúgy meg tudja zavarni – elsősorban az egyéni vállalkozóknál, de másoknál is – az egzisztenciális kérdés. Magyarán: az íróasztaltól vagy egyéb munkahelytől távol töltött minden egyes nap teljes kiesést jelenthet anyagilag, így amiatt is szoronghat a saját munkaidejét áruba bocsátó dolgozó, hogy kibírja-e a kiesést a családi büdzsé.

Lehet pihenni családdal?

Nem szabad elfeledkezni azokról sem, akik nem a kiesett fizetés, netán a főnök összehúzott szemöldöke vagy a kollégák szemrehányó tekintete miatt aggódnak, hanem azért, mert már nem tudnak munka nélkül élni, hiszen az már az identitásuk, az énképük meghatározójává vált. E munkafüggők számára különösen sok belső feszültséget okozhat leállni akár csak pár napra is. Nekik – akár szakember támogatása mellett – mindenképpen érdemes azt a kérdést feltenni (és megválaszolni) maguknak, hogy vajon miért töltenek naponta olyan rengeteg időt munkával.

Az említetteket pedig tovább bonyolíthatják azok az ambivalens – és a mai családbarát Magyarországon bizony politikailag nem túl korrektnek tartott – érzések, amelyek egy kisgyermekes munkavállalóban ébredhetnek – emlékeztet Lippai Roland, aki maga is kétgyerekes apa. Nevezetesen, hogy bár szereti a családját és a gyerekeit, de ez a szeretet nem képes kielégíteni az alapvető regenerációs szükségleteit.

Ha már három hónapja nem aludtunk rendesen

shutterstock

Hiszen hiába örül valaki, hogy a gyermekei jól érzik magukat a nyaraláson, de ha például ő már három hónapja nem aludta ki magát rendesen, ez az öröm nem fogja a pihenést és alvást helyettesíteni. A családdal való nyaralás ugyanis alapvetően aktivitást, figyelmet és éberséget kíván meg tőle, még ha másmilyent is, mint a munka.

Oxigénmaszk és radikális együttműködés

A dilemmát a szakértő szerint nem úgy kell feloldani, hogy szembe állítjuk a családi pihenést az egyéni regenerációval. De azt sem szabad elfelejteni, hogy „adni csak akkor tudunk, ha van miből, tehát nekünk is töltődni kell, fizikailag és mentálisan is”. Olyan ez, mint egy zuhanó repülő, ahol csak akkor tudunk segíteni a mellettünk ülőnek, ha előbb mi magunk felvesszük az oxigénmaszkot – hoz egy extrém hasonlatot.

A hétköznapi életben az „oxigénmaszk” mindenekelőtt az a tudatosság, hogy tudjuk, nekünk mire van szükségünk a pihenés, feltöltődés során (ez egyénileg nagyon sokféle lehet a többnapos alvástól az olvasáson át a sportos fizikai aktivitásig). Ezt aztán az asszertív kommunikáció alapvetései mentén tisztán és egyértelműen kell kommunikálni a partnerünknek, mert ha elmulasztjuk, az garantáltan feszültséghez vezet.

Ez követheti a „radikális együttműködés” a szülőpár között, vagyis, hogy odafigyeljenek mindkét fél szükségleteire, amikor tervezik a családos nyaralást. Sajnos sokszor elmarad, hogy a párok empátiával forduljanak a másik felé, és elfogadják azt, hogy bizonyos napszakokban kicsit többet kell vállalniuk a másik regenerálódása érdekében – emlékeztet a szakértő.

Időben szóljunk

Szerinte a tervezés a kulcsa annak is, hogy a munkahelyről nyugodtan távol maradhassunk pár hétre. Érdemes ezért már az adott év első néhány hónapjában egész évre szabadságtervezetet készíteni, majd ezt írásban leadni a főnökünknek és a fontos kollégáinknak, hogy nyoma maradjon az elképzeléseinknek. Aztán, ahogy a nyaralás kezdete már csak pár hétre van, újra jelezzük a szándékunkat, immár napra pontosan megadva a távozás és visszatérés időpontját.

Szóljunk időben

Shutterstock

További operatív trükk lehet, hogy végig gondolva a futó projektjeinket, a távollét ideje alatt sem megálló ügyekben – vezetői felhatalmazással – keressünk helyettest a többiek között. Ami pedig az „out of office” tárgyú automatikus válasz-emaileket illeti: semmiképpen se írjuk bele, hogy „sürgős esetben kérlek keress ezen a számon”, hiszen így biankó csekket adunk bárkinek arra, hogy megzavarjon a strandon vagy a hegyekben – figyelmeztet Lippai Roland. Higgyük el, mindig lesz, akinek a saját kérdése, problémája halaszthatatlannak fog tűnni, ez pedig újabb zavaró tényező lehet a nehezen megteremtett szabadságunk ideje alatt. A legjobb, ha teljesen lenémítjuk az email-értesítéseket, az applikációk és egyéb kommunikációs csatornák értesítéseit, olykor pedig akár teljesen kapcsoljuk is ki (legalább egy időre) a mobilunkat.

Satufék helyett fokozatos lassítás

Ideális esetben persze már egy-két héttel a szabadság kezdete előtt el kellene kezdeni lassítani a munkatempón, hogy élettanilag és lelkileg felkészüljünk a leállásra, és ne alvással vagy teljes „leeresztéssel” teljen majd a szabadság első pár napja. Hiszen az autópályán sem lehet sérülésmentesen 100 km/h-ról egyetlen pillanat alatt megállni – hoz egy hasonlatot a szakember.

Elismeri ugyanakkor, hogy nagyon sok egyéni és élethelyzetbéli különbség lehet, és sokaknak vagy előre kell dolgozniuk, vagy a nyaralás előtti hetekben az éppen szabadságon lévő kollégáikat kell helyettesíteni, akár többszörös terhelést vállalva.

Ilyenkor nemcsak a szervezeti kultúra adottságain múlhat a pihentető szabadság, hanem a tervezésen is. Ha ugyanis megfelelő időben, általában hónapokkal előbb tudjuk, mire készülünk, könnyebb megoldást találni a várható feszültségekre. És még ha be is kell vállalni, hogy többet dolgozunk, akkor sem mindegy, hogy három hét alatt kell elvégezni a többletet, vagy mondjuk két hónap alatt.

HVG Extra Pszichológia

Mikrovakációzzunk bátran

A sikernek nem titka van, hanem ára – hívja fel a figyelmet Lippai Roland arra utalva, hogy akárcsak bármilyen teljesítmény esetében, a szabadság két-három hetének sikerében is sokat számít, milyen erőfeszítéseket tettünk előzetesen érte.

Például azt, hogy nem kizárólag a nyári vakáció alatt akarunk kipihenni minden összegyűlt stresszt és fáradtságot, hanem az év más időszakaiban is szánunk időt a regenerálódásra. A manapság divatos két-háromnapos, hosszúhétvégés „mikrovakációk” ugyanis nagyon sokat számítanak annak megelőzésében, hogy a mentális és fizikai erőforrásaink ne csússzanak át a „piros sávba”.

Lippai Roland szerint ezek a tavaszi, őszi, téli rövidebb pihenések sokkal jobban szolgálnak minket abban a törekvésünkben, hogy az energiaszintünk sem biológiailag, sem élettanilag, sem fizikailag, sem pedig mentálisan ne süllyedjen a kritikus határ alá. Összefoglalva: önismeret és tudatosság szükséges ahhoz, hogy a pihenés ne okozzon még nagyobb frusztrációt, mint a kipihenni vágyott munka és hétköznapok.

Ne az Instán akarjunk nyaralni

És még valami. A szabadság is csak akkor tölti be szerepét, ha reális tervekkel vágunk neki, azaz nem akarunk három hét alatt mindent és még annál is többet megcsinálni, pótolni, kiélvezni – hangsúlyozza a coach.

A realitáshoz pedig az is hozzátartozik, hogy nem bosszankodunk (vagy keseredünk el), ha egy-egy nap nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, hiszen a hétköznapokhoz hasonlóan ilyenkor is szükség van az önmagunk és mások iránti türelemre. És manapság még arra is, hogy tudatosítsuk: mások nyaralása sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt láttatni próbálják a közösségimédia-felületeken.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!