A felnőtteket érintő figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention deficit hyperactivity disorder, ADHD) nagyrészt diagnosztizálatlan és félreértett állapot, amely jelentős hatással lehet nemcsak az illető, de közvetlen környezete számára is. Az Ohio Állami Egyetem kutatói által nemrégiben végzett felmérés kimutatta, hogy az amerikai felnőttek 25 százaléka gyanítja, hogy talán ilyen zavara lehet, miközben mindössze 13 százalékuk fordul szakemberhez.

E gyermekkorban kezdődő, az idegrendszer eltérő fejlődéséből fakadó rendellenesség gyakran átnyúlik a felnőttkorra is. Gyerekeknél a figyelmi problémák, az impulzivitás és a túlzott aktivitás a legjellemzőbb tünetek. Felnőttek esetében általában nyugtalanságként, a multitaskinggal összefüggő nehézségként és hangulatingadozások formájában jelentkezhetnek. Ezek az állapotok negatívan befolyásolhatják a munkateljesítményt, a kapcsolatok minőségét, és megnehezíthetik az általános életvezetést is.

„A szorongás, a depresszió és az ADHD tünetei gyakran hasonlóak, és ha a kliens nem a megfelelő kezelést kapja, az többet árt, mint használ” – állítja Justin Barterian, a kutatás vezetője. A pszichiáter szerint egyre több felnőtt ismeri fel a saját ADHD-ját, leginkább akkor, amikor gyermekét hasonló diagnózissal illetik.

Öndiagnózis helyett

Ugyanakkor a kutatók az öndiagnózis veszélyeire is figyelmeztetnek. Az internet, a közösségi média helyett mindenképpen forduljunk a témában képzett (például pszichológus, pszichiáter) szakemberhez – javasolja Barterian.

Az említett felmérés azt mutatja, hogy az amerikai 18 és 44 év közöttiek több mint négy százaléka küzd ADHD-val. A szakemberek szerint a társadalmi tudatosság növelése és a helyes diagnózis kulcsfontosságú ahhoz, hogy az érintettek megfelelő támogatásban részesüljenek, és ezáltal jobb életminőséget élhessenek.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!