Személyiségétől tökéletesen idegen módon a férfi, akivel 12 éve élek, egyik nap azt kérte, hogy töltsek ki egy személyiségtesztet. Kíváncsivá tett. Mi lehet, ami az én, az égvilágon senkihez hasonlítani nem akaró szerelmes partnerem erre invitálta? AFGYA (A Férfi aki Gyermekem Apja) egészen fellelkesült az eredménytől, hogy ő a társadalom három százalékába tartozó INTP (introversion, intuition, thinking, perceiving) kategóriába sorolandó, aki büszke kikezdhetetlenül éles logikájára, eredetiségére, találékonyságára. Különösen imponáló, hogy olyan híres elődökkel került egy csoportba, mint Szókratész, René Descartes vagy Isaac Newton – bár ők nem tudom, hogyan tölthették ki a tesztet.

Viszont külön hangsúllyal többször is elmondta, hogy sajnos ez a személyiségtípus nem képes szociális érzékenységre és érzelmi támogatást nyújtani a környezetében élők számára. Itt némi célzást sejtettem, hogy nem kíván a jövőben lélekápoló társalgásokba bocsátkozni velem. Megkérdeztem, mégis mi vette rá, hogy egyáltalán megnyissa az oldalt. A Facebookon valaki – akit nagyra tart – mondta, majd viccesen hozzátette: egyébként mindenki szereti nézegetni magát a tükörben, és kíváncsi is volt, miben különbözünk és passzolunk a teszt szerint. De vajon miért gondolja a férjem magáról, hogy nem érzékeny, amikor épp egy perce ugrott oda álmából felriadó gyerekünkhöz, és közös életünk eddigi tapasztalai alapján én is nagyon érzékenynek mondanám?

Felfed vagy elfed?

Vajon ez az eszköz tényleg közelebb visz magunk és mások jobb megértéséhez? Vagy épp a lényeget fedi el: azokat az egyedi finomságokat, érzékeny különbségeket, amiktől én én vagyok. Bennem épp a minden típuson kívül eső részleteket szerette meg a férjem anno, ezeken keresztül kapcsolódunk, és ezért nem tudnám vagy akarnám én sem lecserélni őt egy tetszőleges másik INTP virtuózra.

A személyiség tudományos leírása, kategorizálása szükségszerűen kívülről érkezik. A modellek átláthatóbbak, kiszámíthatók, könnyebben kezelhetők és nem utolsósorban a társadalmi kontroll mechanizmusában is fontos szerepet játszanak. A modern, ipari társadalom szeret standardizált dolgokkal, termékekkel, emberekkel dolgozni. Mégis, bármennyire lépten-nyomon konfliktusban áll is személyes tapasztalásainkkal, sokszor nekünk is egyszerűbb csoportokban, címkékben, kategóriákban gondolkodnunk, hiszen így a világ is elmondhatóbb, biztonságosabbá tehető. Mintha annál, hogy ki vagyok én, fontosabb tudás lenne az, hogy hol a helyem.

Mester Dóra Djamila szexedukátor cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!