Az idén 20. alkalommal megrendezett Pszinapszis - Budapesti Pszichológiai Napok rendezvény arra invitálja a lélektan területén dolgozó szakembereket, egyetemi, főiskolai hallgatókat és a pszichológia rejtelmei iránt érdeklődő nagyközönséget, hogy az idei Évgyűrűink címükhöz igazodva elgondolkozzanak azon, miként formálnak minket az évek alatt felhalmozott tapasztalataink, a láthatatlan „évgyűrűink”.

Egy fatörzs keresztmetszeti képére tekintve leolvasható, mely szövetek építették, formálták az adott növényt és milyen külső viszontagságokkal dacolt élete bizonyos periódusaiban. Ahogy a természet is megalkotja az emlékezés rétegeit, úgy az ember is képes saját évgyűrűit láthatatlanul magán viselni. Nemcsak évgyűrűink száma, de minőségük is árulkodó jelenlegi állapotunkra nézve. Néhány görbe karcos, mert a kapcsolatok gyakran kompromisszumokkal és megpróbáltatásokkal teliek, mások egyenletesen simulnak életünk szövetébe, jelezve, hogy védett, elfogadó környezet vesz körül.

Óhatatlanul kapcsolódunk mások történeteihez, kiegészítjük, gyarapítjuk egymás meséit. Ezek a közös tapasztalatok táplálják folytonos fejlődésünk, ám érdemes olykor megállni és rendszerezni a feltorlódott benyomásokat, mielőtt átjárhatatlan őskőzetté szilárdul bennünk.

Hogyan nézhetünk szembe azzal, mivé, kivé formáltak minket az évek, és mit mutatnak évgyűrűink?

1. Ki vagyok én most, ebben a pillanatban?

Gondolja át, beszélje meg valakivel, vagy írja le: ki volt Ön korábban? Válasszon három életkort: milyen volt Ön hétévesen, tizenöt évesen, huszonhárom évesen (vagy húszévesen, ha nemrégen múlt húszéves)? . Találja meg a különbségeket, mi változott? Majd fedezze fel azt a részét, amelyik nem változott, azt az embert, aki legbelül végig Önnel volt. Vajon mi ennek az embernek az elképzelése az életről? Hallgatott rá, vagy csak sodródott az árral?

2. Miről nem akarok írni?

Ebben a trükkös gyakorlatban pontosan azokat a múltbeli eseményeket, kapcsolatokat említsük meg, amelyeket szívünk szerint elfelejtenénk. A legegyszerűbb, ha egy papírt veszünk magunk elé, és minél hamarabb leírunk mindent, ami eszünkbe jut. Próbáljunk meg minél őszintébb lenni, akkor is, ha nem esik jól, ha rettentő nehéznek tűnik. Teljesen természetes, hogy ezek az emlékek fájnak. Az élet azonban ilyen: tele van fájó és még fájóbb emlékekkel. Végre leírhatja őket, s ezáltal szembenézhet a legégetőbb, legsúlyosabb problémáival!

3. Beszélgetés 100 éves kori önmagával

Mit szeretne, mit meséljen Önnek ez a bölcs öregasszony vagy öregember? Képzelje el az idős embert, a jelenetet magát. Kérdezze meg tőle: mire lenne érdemes figyelnie most és a következő években? Milyen tapasztalatok lehetnek hasznára az eljövendőkben? E gyakorlat abban segíthet, hogy láthatóvá válhat az Ön számára, vajon jó úton halad-e.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben test és lélek kölcsönhatásával, pszichoszomatikával és az öngyógyítással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.