Röviddel azelőtt, hogy a Déli-sarkról visszatérőben, út közben megfagyott volna, a következő búcsúlevelet írta "özvegyének": "Kedvesem, nem könnyű dolog írni ebben a mínusz 70 fokos hidegben, amelytől más nem véd, mint a sátor.... A legrosszabb az egészben az, hogy nem foglak téged többé viszontlátni".

Hírnévre azzal tett szert Scott, hogy a norvég Roald Amundsennel versenyezve elsőnek akart a Déli-sarkra eljutni. A versenyt elvesztette, de Nagy-Britanniában nemzeti hőssé lett. A sarkkutató menye Scottnak felségéhez írt utolsó leveleit most átadta a Scottról elnevezett, Cambridge székhelyű Sarkkutató Intézetnek, ahol január 17-én kiállítják azokat - közölte csütörtökön a brit sajtó. "Nem voltam jó férj, de remélem, hogy jó emlékezet leszek" - írta leveleinek egyikében Scott.

Ami a közvéleményt illeti, ez egészen 1979-ig így is volt. Akkor jelent meg Roland Huntfordtól egy nagyon kritikus hangvételű életrajz, amely "alkalmatlannak" és "zsarnokinak" tünteti fel Scottot. Huntford szerint az angol sark-kutató főleg azért maradt alul norvég kollégájával szemben, mert elutasította a szánhúzó kutyákat, amelyek szerinte "nem angolosak". Helyettük lovakat használt, de azok nem bírták el a megterhelést.