© Park Kiadó

Az egyszerű olvasó „csak” élvezi Singer szenvedélyes és misztikus könyveit, az irodalomkutatók párhuzamokat keresnek és találnak a történetek és a zsidó kultúra és történelem között, a „tanítványok” pedig megpróbálják Singer szavait, írásait saját életük kérdéseire adott válaszként értelmezni.

A Park Kiadó által nemrég megjelentetett Álomlátó című könyv, melyet Dvorah Telushkin, az író asszisztense és barátja írt, igazán részletes és bőséges betekintést nyújt az író és példakép mindennapi életébe. Talán kicsit túl részleteset is.

Telushkin 21 évesen, egyszerű diáklányként került kapcsolatba Singerrel, miután levelet írt neki, hogy szívesen elvinné autóval távoli előadásaira. A közös autókázásból hosszú évekre szóló munkakapcsolat lett, amelyben Telushkin kezdetben titkárnőként és mindenesként szerepelt, később fordítóként segítette Singert.

A széles körben elterjedt legenda, miszerint Singer jiddisül írta könyveit, amelyeket a titkárnője fordított angolra, részben igaz tehát, de alapos elferdítése a valóságnak. Singer kiadói mindig is „igazi” fordítókat használtak az angol változat elkészítéséhez, amelyet az író is jóváhagyott és Telushkin csak sok évi gyakorlat és nyelvtanulás után kapcsolódott be a folyamat ezen részébe is.

Az Álomlátó tehát a Singer rajongók számára nagyon hasznos könyv, egy átlag irodalomtörténeti leírásnál jóval emészthetőbb formában mutatja be a híres írót. Az egyes művek megszületésének körülményei, az írói szándékok részletes magyarázat mellett betekintést nyerhetünk Singer mindennapjaiba is. Miközben azok a történetek, amelyek egy-egy könyv történetének kialakulását magyarázzák, mindig érdekesek, néha izgalmasak, a Singer hétköznapjait bemutató sztorik jelentős része nem árnyalja, inkább zavarossá vagy sötétté teszi az íróról alkotott képünket. Valóban szükségünk van-e arra az információra, hogy Singer lenézte a nőket? Vagy hogy igen furcsa és kicsinyes módon viszonyult a pénzhez? A fiatalkorában kapott tripper említése nélkül is meglettünk volna.

Az életrajzíróknak persze mindig nehéz a dolga, hiszen nem könnyű egyensúlyt tartani a fontos és lényegtelen adatok és történetek között, de a tisztelet és a legapróbb részletek iránti mély érdeklődés is ellentétes eredményt hozhat.

Az, hogy Telushkin tiszteli Singert, nem kérdés, szavaiból nyilvánvaló, hogy szellemi atyjának tekinti és íróként képtelen tőle elszakadni, hiába voltak korábban saját ambíciói. Mégis megmutatja Singer azon arcát is, amelyet az író talán nem kívánt volna megosztani olvasóival.

Az életrajz hatása kétélű lehet. Aki Singer fanatikus rajongója, talán az író valódi énjének láttán sem fordul el tőle. Az egyszerű olvasók számára azonban minden bizonnyal túl sok negatív és dehonesztáló dolog derül ki Isaac Basevis Singerről, de talán sokak számára pont ez „kipletykáló” hangvétel teszi érdekessé a könyvet.

Kádár Mónika