© AP

A férfi beismerte, hogy lányát, Elisabethet tizennyolc évesen, 1984-ben megkötözte, bezárta a házuk pincéjébe és akarata ellenére azóta is ott őrizte fogolyként. Az évek során nemi kapcsolatra kényszerítette, és a vérfertőző viszonyból gyerekeik születtek. A most negyvenkét éves nőnek hat gyereke született az apjától. Az egyiküket, Kerstint, egy húsz- vagy tizenkilenc éves, súlyosan beteg lányt az amstetteni kórházban ápolják, napok óta életveszélyes állapotban van. Életkora egyelőre még nem tisztázott pontosan, mert születéséről nem készült hivatalos okirat.

A gyerekek öt és húsz év közöttiek, három fiú, három lány. Állítólag született egy hetedik is, de háromnapos korában meghalt. Elisabeth a föld alatti zugban hozta őket világra. Hármat közülük a nagyszülők később magukhoz vettek, ők a házban éltek, anélkül, hogy tudtak volna a tömlöcben vergődő testvéreikről. Josef F. mindannyiszor azt mondta a feleségének - majd a hatóságoknak -, hogy az elcsatangolt lányuk bízta rájuk a gyerekek felnevelését, még "leveleket" is mutatott tőle.

A rendőröknek vasárnap este sikerült behatolniuk a pincébe. A bejáratra a férfi műhelyében, egy szerszámos polc mögött, a kert végében akadtak rá. Elektromos zárószerkezettel ellátott, betontömbszerű ajtó védte, csak úgy tudtak bemenni, hogy előzőleg a gyanúsított elárulta kódot.

© AP

A tömlöc alig 1,7 méter magas, döngölt, egyenetlen talajú. Több helyiségből áll, van benne egy zuhanyozószerűség, két külön zugban fekvőalkalmatosságok. Egy tévékészüléket és egy "gumiszobát" is találtak benne.

Három gyerek élt itt - köztük Kerstin - az anyjával, borzalmas körülmények között. Kizárólag Josef F.-fel érintkeztek, ő adott enni-inni nekik, és látta el őket ruhával. Természetes fényt csak most a hét végén láttak először.

A sajtóértekezleten elhangzottak alapján a férfinak sikerült mindenkit az orránál fogva vezetni, ő maga pedig huszonnégy éven át kettős életet élt. Sem a családjának, sem a szomszédoknak nem tűnt fel semmi, a hivatalos szervek sem fogtak gyanút. Josef F. senkit sem engedett a tömlöc közelébe, a lányát pedig arra kényszerítette, hogy leveleket írjon, és azokban vallja be, hogy mennyire fáj neki, amit tesz, de inkább rájuk - mármint a nagyszülőkre - bízza a gyermekeit, mert tudja, hogy náluk biztonságban és jó helyen lesznek, ő nem képes gondoskodni róluk.

A múlt héten azonban Elisabeth meggyőzte őt arról, hogy súlyosan beteg lányukat, Kerstint kórházba kell vinni. Josef F. most is ugyanazt a történetet adta elő, mint a három gyerek adoptálásánál: régen eltűnt lányuk váratlanul ismét felbukkant, és rájuk "sózta a beteg unokát". Pár nap múlva Elisabeth a televízióban felfigyelt arra, hogy a kórház keresi az intenzív osztályra beszállított lány anyját, mert az orvosoknak információkra lenne szükségük a kezeléshez. Az apja beadta a derekát, és valamennyiüket kiengedte a pincéből. A rendőrség ezúttal már várta őket a kórháznál, ahol a férfit őrizetbe vették, Elisabeth pedig - miután biztonságban érezte magát - kiöntötte a lelkét.

Sem a férfi hatvanöt éves feleségének, sem a velük élő három gyereknek nem volt fogalma arról, hogy mi zajlik a kert végében, a műhely alatt. A szomszédok Josef F.-et úgy ismerték, mint "gondos, kedves nagyapát". Franz Polzer ezredes, a tartományi bűnügyi rendőrség vezetője, aki szintén részt vett a hétfő délutáni sajtóértekezleten, kizárta, hogy a férfinak bűntársa lett volna.