Lelki apokalipszis most és mindörökké: állandó harcban a kiégéssel

„A kimerültség a lényünket veszélyezteti: ha úgy érezzük, nincsen elég energiánk, erőnk és időnk, zombiszerű túlélési üzemmódba kapcsolunk.

Elidegenedünk az érzelmeinktől, a vágyainktól, szem elől tévesztjük, hogy mi számít igazán, mitől érezzük magunkat jól a bőrünkben.

A kimerültség legyőzése című könyv szerzőjének, Anna Katharina Schaffnernek a mondatai valószínűleg nagyon sokaknál rezonálnak, ami nem meglepő: a kimerültség univerzális tapasztalat. Ezt a számok is alátámasztják: egy 2023-as, 91 tanulmány alapján készült metaanalízis szerint világszerte minden ötödik felnőtt tapasztalt általános fáradtságot, amely akár hat hónapig is eltartott, annak ellenére, hogy nem álltak mögötte egészségügyi problémák.

2024-ben megszületett az egyszerű, mégis kissé drámai Great Exhaustion (Nagy kimerültség vagy A kimerültség kora) kifejezés, amit Cal Newport, a Georgetown Egyetem oktatója alkotott meg. „Úgy tűnik, hogy az irodai dolgozók a fáradtság átható légkörébe vonultak vissza” – írja egyik cikkében, amelyben felveti, hogy hiába tértünk (részben) vissza az munkahelyeinkre a Covid után, a digitális térben folytatott kommunikáció mértéke nem csökkent, és a megannyi inger, amely így ér minket, bizony nagyon leterhel. Így még azzal sem nyugtathatjuk magunkat, hogy egyes kutatások szerint az elmúlt évtizedekben, években fokozatosan csökkent a tényleges munkaidő. (Igaz, más adatok szerint átlagosan 85 ezer órát, vagyis 3500 teljes napot töltünk munkával az életükből, ami így első olvasásra is elég kimerítőnek tűnik.)

A fáradtság, kimerültség persze komplex, többdimenziós jelenség, lehetnek biológiai okai, állhat a hátterében valamilyen betegség, bizonyos tápanyagok hiánya, például a vashiány, de lehet, hogy az életmódunkkal van probléma, nem mozgunk eleget, esetleg nem megfelelő az alvásunk minősége vagy mennyisége.