A G8 csúcstalálkozó kihozza a politikai vezetőkből az addig jól titkolt környezetvédőt és társadalomkutatót, az ilyen nemzetközi figyelmet vonzó szerepléseknél hirtelen minden államfő fontosnak érzi, hogy valamilyen nagyon komoly és fontos üzenettel jelentkezzen. Gordon Brown, brit miniszterelnök az élelmiszert választotta témának, mivel szerinte az étellel való spórolás legalább olyan fontos, mint az energiatakarékosság.

Brown azt állítja a Telegraphnak nyilatkozva, hogy a “felesleges” vásárlások hozzájárulnak a magas árakhoz, amelyek miatt sok embernek még a számlái kifizetése is gondot okoz. “Ha azt akarjuk, hogy az élelmiszerárak csökkenjenek, többet kell foglalkoznunk a felesleges igényekkel is. Például úgy, hogy mindannyian többet teszünk azért, hogy visszafogjuk az étel szemét mennyiségét, ami az átlagos brit háztartásnak körülbelül 8 fontjába kerül hetente.” - mondta a sajtónak a miniszterelnök repülőgépe fedélzetén.

A brit családok a statisztikák szerint valóban összesen 4,1 millió tonna tökéletesen jó állapotú ételt dobnak ki minden évben. Ez átlagosan 420 fontjukba, azaz 120 ezer forintjukba kerül. A pazarlás csökkenthető volna, ha a gyümölcsöket és zöldségeket megfelelő körülmények között tárolnák, megelőzve ezzel, hogy megromoljanak és az étkezések megtervezése is sokat segítene, mert ez esetben a hűtőkben sorakozó élelmiszereket felhasználnák ahelyett, hogy kidobják őket.

Gordon Brown figyelmeztetése egyszerre érkezett az amerikai kormány és az OECD egy közös jelentésével, amely azt állítja, hogy az élelmiszerárak az idén is 5 százalékkal nőnek majd, folytatva ezzel a már évtizedes tendenciát.

A brit miniszterelnöki hivatal is publikált egy tanulmányt, amely szerint az átlagos brit háztartás jövedelme 9 százalékát költi ételre, de természetesen igen jelentős a különbség a szegények és a tehetősebbek fogyasztási lehetőségei között. A legrosszabb jövedelmi körülmények között élők ugyanis bevételük nagyobb részét kénytelenek élelmiszerre fordítani, esetükben ez 15 százalék is lehet, míg a leggazdagabbak hiába veszik a legdrágább dolgokat is meg, még mindig csak a havi pénz 7 százalékát fektetik a gyomrukba. A szegényeknél külön gondot jelent, hogy azoknak a termékeknek emelkedett a legjobban az ára (tojás, tej, kenyér), amire a legtöbbet költi általában.