Egy méregtelenítő, vagy fogyókúra eltarthat 48 órától akár 21 napig is, a gyermekláncfű tejétől a gyógynövényteákig minden napirenden van. A legtöbb kúrának az az alapja, hogy fogyasszunk minél több vizet a szervezetünkben hemzsegő káros anyagok eltávolítására és az éhség csökkentésére. Csakhogy a túlzott vízfogyasztás vízmérgezést okozhat, ami akár halálos is lehet.

Catherine Collins, az egyik vezető dietetikus a londoni Szent György kórházban több tucat beteget látott már, akik a detoxikáló kúrák és a diéták miatti vese-elégtelenséggel, elektrolitháztartásuk felbomlásával járó problémák miatt kerültek a klinikára. „Egy-két napos koplalás nem számít veszélyesnek és nem is lehet maradandó károsodással számolni a szervezetre nézve, de amikor a méregtelenítő kúrák túl hosszúra nyúlnak, akkor bizony komoly problémát okozhatnak a szervezetben” - mondta Collins a The Times angol napilapnak.

Az amerikai táplálkozástani kutatók természetesen egyből találtak megoldást arra, hogy elvegyék a méregtelenítő koplalás veszélyes élét. Előjöttek egy új módszerrel, aminek az ADF (Alternate Day Fasting) nevet adták. Ez gyakorlatilag minden másnapi koplalást jelent, és a szakértők egy csoportja arra is esküszik (bár tudományosan alátámasztani nem tudja), hogy a módszer nem csak méregtelenít és karcsúsít, de az életet is meghosszabbítja.

Nem meglepő, hogy főleg Amerikában akad számos követője a félkoplalásos életstílusnak. Az internetet ellepték az ADF weboldalak, és a témáról szóló könyvek ugyancsak ledőlnek a polcokról. A kézikönyvek mindegyike a minden másnapi koplalást tárgyalja, és Brian Delaney szerint, aki a The Longevity Diet című könyv a szerzője, az ADF azért jó, mert az éhséget elfogadható periódusokra bontja. „Ezzel a módszerrel nem kicsit vagyunk éhesek állandóan, hanem nagyon éhesek vagyunk, de csak egy kis időre” - indokolja Delaney az állítását.

No, de hogy működik az ADF? Szakértők szerint a diéta azon alapul, hogy a vadászó és gyűjtögető őseink csak akkor ettek, amikor találtak valamit. Így mi genetikailag arra vagyunk programozva - állítják -, hogy ha időszakosan elvonjuk magunktól az ennivalót, az a szervezetet pozitív módon stimulálja. Éhezéskor zsírlebontásra áll a szervezet, amitől a fogyás fokozottabban indul be, és az öngyógyító folyamatok is megélénkülnek.

Az ADF sokak szerint több mint egy újabb fogyókúrás mítosz. Egy, az American Journal of Clinical Nutrition című táplálkozási lapban három éve megjelent kutatás már azt ismertette, hogy azok, akik az ADF diétát követték, három hét alatt 4 százalékot vesztettek a testzsír-tömegükből és 2,5 százalékot a teljes testsúlyukból.

Csakhogy a legtöbb embernek, aki egy teljes napig koplal, nehéz megállnia, hogy másnap ne vesse rá magát a hűtőre. Ráadásul egy elmélet szerint, ha a test éhezik, akkor a legközelebb bevitt felesleges kalóriákat inkább elraktározza, s így amit az első nap elveszítünk, azt másnap visszaszedjük, esetleg duplán.

Nos, egy új kutatás ezt cáfolni látszik. A kísérletben résztvevő egerek szervezete az éhes időszakban felhasználta a szénhidrátot a szervezetből valamint a májból, és helyreállította az inzulinszintet. Megakadályozva ezzel a hiper-inzulinizmust, amely a túlsúlyos embereknél szerzett cukorbetegséget okozza. A kutatók ennek ellenére nem azt állítják, hogy ha egy napot éhezünk, akkor a következő napi zabálást károsodás nélkül megúszhatjuk. Inkább azt tanácsolják, hogy ha a legtöbbet akarjuk kihozni az ADF-diétából, akkor az étkezős napokon is fokozottan oda kell figyelünk arra, hogy mit eszünk.

A dietetikusok szerint a minden másnapi éhezés tarthatatlan hosszú távon, és azok az emberek, akik kipróbálták, fáradtnak, levertnek érezték magukat az éhes napokon, képtelenek voltak a koncentrációra. Ez az egereken, meglehet, nem látszott.

Krisztina O'Brien