Emancipált tündérek
Igazán nem jellemző a Disney mesék főszerelőire, hogy dolgoznának a megélhetésükért, úgyhogy a most megjelent új történet hőse, Csingiling több szempontból is különleges. Bár igen masszívnak mondható a Disney meséinek rajongótábora, azért jelentős a kritikus szülők száma is, akik nem tartják megfelelő szórakozásnak a minden történetet cukros mázzal bevonó média nagyhatalom termékeit.
Néha ugyan becsúszott a sok hercegre váró, önállótlan és sokszor nem túl okos hercegnő közé egy-egy saját akarattal rendelkező, értelmes szereplő is, akik valódi értékrendet képviseltek, mint például Mulan vagy Pocahontas, de ezek a hősnők valahogy sosem váltak igazán népszerűvé, talán pont a külsőségek (csini ruha, korona, varázserő) hiánya miatt. Úgy tűnt, hogy azok a gyerekek, akik nem kizárólag királyi sarjként képzelik el az életüket, kevés követhető mintát kapnak a Disney kínálatából.
Most azonban megérkezett, igaz, csak DVD-n egy új, emancipált mesehős, akinek nem csak saját akarata, de hivatása, konkrét munkája is van. Csingiling, akit angolul Tinker Bellként ismerhetünk, eredetileg persze szintén nem a Disneyhez tartozott és nem volt túlságosan kedves sem. James M. Barrie Pán Pétere meglehetősen kemény, sokszor félelmetes történet, egyáltalán nem az cuki kis mese, aminek a feldolgozások szeretnék láttatni. Csingiling (egy másik fordítás szerint Giling-galang) sokszor rosszindulatú, féltékenykedő, haragjában a legjobb barátját is veszélybe sodró, azért bűbájos teremtés, akit a filmvásznon Julia Roberts és Ludivine Sagnier, egy fotó erejéig pedig Tina Fey is életre keltett.
Az új Disney történetben Csingiling tulajdonképpen csak ürügy, hogy a tündérekről szólhasson a történet, a Tinker Bell név inkább csak brand, mint önálló múlttal rendelkező személy. Csing sok jó tulajdonságát ugyan megtartották, makacs, mint egy öszvér, hirtelen haragú és a legkevésbé sem tekintélytisztelő a rajzfilmben, de mivel a sztori szerint épp, hogy csak megszületik, a külsején és a nevén kívül azért sok köze nincs híres elődjéhez, hiába emlegetik az előzetesben a világ legnépszerűbb tündéreként.
A meglehetősen negédesre sikerült trailer ellenére a film egyáltalán nem szentimentális és számos olyan tulajdonsága van, amely miatt ideális szórakozást jelenthet a gyerekeknek. Az egyik fontos tényező, hogy a film rövid, összesen 74 perces, ami a kisebbek esetében fontos tényező. Szintén a kicsik miatt megnyugató, hogy szinte semmi erőszak nincs a történetben, nem mintha a nagyobbakat muszáj lenne folyton gonosz lényekkel megfélemlíteni, mégis szokássá vált.
Aránylag kevés a nemi szerepeken alapuló klisé is a történetben, a tündérlányok a valóságoshoz eléggé közelítő testarányokat tudnak felmutatni és több színes bőrű szereplő jelenléte is gazdagítja a mesét. A politikai korrektséget a tündérek eredeti hangját adó színészek személye is erősíti, köztük az ázsiai származású Lucy Liuval és a latina America Ferrerával. De Csingiling és a többi tündér talán legvonzóbb tulajdonsága, hogy mindannyian dolgoznak, sőt, mindnyájuknak saját hivatása van, nem pedig csak üldögélnek és várnak valakire, aki majd jól megmenti őket. Problémákat oldanak meg önállóan, a maguk erejére és találékonyságára támaszkodva. A kis Csing persze először megpróbál lázadni a központi varázsrendszer által kiosztott feladat ellen, mert nem érzi elég érdekesnek és felemelőnek a barkácstündérséget, de ugye senkit nem lep meg, hogy a végére megszereti az állását?
Telitalálat volt a munka és a felelősség hétköznapiságát a varázslattal, a tündérséggel párosítani, ezen keresztül talán végre egy aktív és értelmes ideálja lehet a 3-12 év közötti gyerekeknek, akivel azonosulhatnak, de aki mégis eléggé mesés ahhoz, hogy rajongjanak érte. A Disney mindenestere sorozatban gondolkodik, az imdb.com szerint máris három folytatást vette tervbe, úgy legyen. Az egyetlen idegesítő része a sztorinak a rajzfilmekben kötelezőnek tartott dalolászás, de szerencsére nem gyakran és nem sokáig művelik.
Az új, emancipált mesehősre a média is felfigyelt, több helyen is üdvözölték a dolgozó tündérlányt, de a valódi célcsoportnak is tetszik az új mese. A kilenc éves Bennet Flemmingwoodnak legalábbis biztosan. “A hercegnők nem csináltak meg semmit maguknak, mások csinálták meg nekik. Mint például Hófehérke sem volt valami okos. Nem fogadsz el ételt idegenektől. A tündérek viszont kint vannak a természetben, nem kell filmet nézniük, divatos ruhát viselniük, több személyiségük lehet és okosabbak.” - nyilatkozta a kislány egy fókuszcsoportos kutatáson, márpedig ha valaki, ő biztos szakértője a témának.
KM
Most azonban megérkezett, igaz, csak DVD-n egy új, emancipált mesehős, akinek nem csak saját akarata, de hivatása, konkrét munkája is van. Csingiling, akit angolul Tinker Bellként ismerhetünk, eredetileg persze szintén nem a Disneyhez tartozott és nem volt túlságosan kedves sem. James M. Barrie Pán Pétere meglehetősen kemény, sokszor félelmetes történet, egyáltalán nem az cuki kis mese, aminek a feldolgozások szeretnék láttatni. Csingiling (egy másik fordítás szerint Giling-galang) sokszor rosszindulatú, féltékenykedő, haragjában a legjobb barátját is veszélybe sodró, azért bűbájos teremtés, akit a filmvásznon Julia Roberts és Ludivine Sagnier, egy fotó erejéig pedig Tina Fey is életre keltett.
Az új Disney történetben Csingiling tulajdonképpen csak ürügy, hogy a tündérekről szólhasson a történet, a Tinker Bell név inkább csak brand, mint önálló múlttal rendelkező személy. Csing sok jó tulajdonságát ugyan megtartották, makacs, mint egy öszvér, hirtelen haragú és a legkevésbé sem tekintélytisztelő a rajzfilmben, de mivel a sztori szerint épp, hogy csak megszületik, a külsején és a nevén kívül azért sok köze nincs híres elődjéhez, hiába emlegetik az előzetesben a világ legnépszerűbb tündéreként.
A meglehetősen negédesre sikerült trailer ellenére a film egyáltalán nem szentimentális és számos olyan tulajdonsága van, amely miatt ideális szórakozást jelenthet a gyerekeknek. Az egyik fontos tényező, hogy a film rövid, összesen 74 perces, ami a kisebbek esetében fontos tényező. Szintén a kicsik miatt megnyugató, hogy szinte semmi erőszak nincs a történetben, nem mintha a nagyobbakat muszáj lenne folyton gonosz lényekkel megfélemlíteni, mégis szokássá vált.
Aránylag kevés a nemi szerepeken alapuló klisé is a történetben, a tündérlányok a valóságoshoz eléggé közelítő testarányokat tudnak felmutatni és több színes bőrű szereplő jelenléte is gazdagítja a mesét. A politikai korrektséget a tündérek eredeti hangját adó színészek személye is erősíti, köztük az ázsiai származású Lucy Liuval és a latina America Ferrerával. De Csingiling és a többi tündér talán legvonzóbb tulajdonsága, hogy mindannyian dolgoznak, sőt, mindnyájuknak saját hivatása van, nem pedig csak üldögélnek és várnak valakire, aki majd jól megmenti őket. Problémákat oldanak meg önállóan, a maguk erejére és találékonyságára támaszkodva. A kis Csing persze először megpróbál lázadni a központi varázsrendszer által kiosztott feladat ellen, mert nem érzi elég érdekesnek és felemelőnek a barkácstündérséget, de ugye senkit nem lep meg, hogy a végére megszereti az állását?
Telitalálat volt a munka és a felelősség hétköznapiságát a varázslattal, a tündérséggel párosítani, ezen keresztül talán végre egy aktív és értelmes ideálja lehet a 3-12 év közötti gyerekeknek, akivel azonosulhatnak, de aki mégis eléggé mesés ahhoz, hogy rajongjanak érte. A Disney mindenestere sorozatban gondolkodik, az imdb.com szerint máris három folytatást vette tervbe, úgy legyen. Az egyetlen idegesítő része a sztorinak a rajzfilmekben kötelezőnek tartott dalolászás, de szerencsére nem gyakran és nem sokáig művelik.
Az új, emancipált mesehősre a média is felfigyelt, több helyen is üdvözölték a dolgozó tündérlányt, de a valódi célcsoportnak is tetszik az új mese. A kilenc éves Bennet Flemmingwoodnak legalábbis biztosan. “A hercegnők nem csináltak meg semmit maguknak, mások csinálták meg nekik. Mint például Hófehérke sem volt valami okos. Nem fogadsz el ételt idegenektől. A tündérek viszont kint vannak a természetben, nem kell filmet nézniük, divatos ruhát viselniük, több személyiségük lehet és okosabbak.” - nyilatkozta a kislány egy fókuszcsoportos kutatáson, márpedig ha valaki, ő biztos szakértője a témának.
KM