Bizonyos adatok szerint Fekete István a legolvasottabb magyar szerző Jókai Mór után, mégsem biztos, hogy mindenki be tudná azonosítani a szerzőt és könyveit. Szinte mindennyian olvastuk legalább a Tüskevár című történetét, már csak azért is, mivel ez a könyv az iskolák nagy részében a kötelező olvasmányok része, de ettől függetlenül keveset tanultunk, tudunk a szerzőről.
Pedig a somogyi kis faluban, Göllén született Fekete Istvánról hamar kiderült, hogy számos dologban tehetséges és a második világháború előtt fényes írói karrier elé nézett, miután a mezőgazdaságban már bizonyított. Fekete irodalmi pályája a szintén sokak által ismert, filmfeldolgozással is halhatatlanná tett A koppányi aga testamentumával indult, amelyet a Gárdonyi Géza társaság pályázatára írt és amellyel egyből első díjat is nyert. Innentől kezdve egyre-másra alkotta a sikerkönyveket, beválasztották a nagy presztízsű Kisfaludy Társaságba, még filmforgatókönyvet is írt. A háború vége utáni politikai változások azonban nem kedveztek Feketének, nyiltan kommunista ellenes írásai miatt fizikailag is bántalmazták és elveszítette a megjelenési lehetőségeket. Mivel “katolikus íróként” tartották számon, könyveit, írásait nem adták ki, állandó munkát nem kapott, egy darabig uszályrakodásból tartotta el családját, majd egy vidéki halászati iskolában kapott tanári állást.
A visszatérés lehetőségét, mint oly sok más ellenzéki irodalmárnak, Fekete Istvánnak is az ifjúsági irodalom jelentette. Az ember és a természet viszonya, az állatok élete elvileg ideológia mentes történeteket biztosított az írónak, amelyekben végre ismét mesélhetett a számára oly fontos dolgok egy részéről. Ennek ellenére már első komoly sikerében, az 1960-ban megjelent József Attila-díjas Tüskevárban meglehetősen erős szocialista hajlamú utalások találhatók, legalábbis a régebbi kiadásokban, valószínűleg nem azért, mert a szerző annyira egyetértett volna a szövetkezetek dicsőítésével. A Tüskevárt aztán a Téli berek követte, majd a Bogáncs volt hatalmas siker és bizony a Vuk is Fekete István hőse volt eredetileg, mielőtt Dargay Attila rajzain keresztül mindenki kedvencévé vált volna.
Fekete végül 70. születésnapjára még a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkapta, annyira elismerték munkásságát, de ezt már nem sokkal élte csak túl. Mivel személye kényelmetlen volt a rendszer számára, ezért könyveit ugyan olvashattuk, filmre vitték, de az iskolában túl sokat nem tudhattunk meg róla, mint íróról, mindenképpen jóval kevesebbet, mint amennyit érdemelt volna.
Holott Fekete István, bár kétségkívül remek ifjúsági író volt, de felnőtteknek szóló történetei legalább olyan fontosak a magyar irodalom számára. Novelláit és regényeit talán nem mindenki találja szórakoztatónak, de önéletrajzi írásai egészen varázslatos világba vezetik az olvasót. A szegedi Lázi kiadónak köszönhetően szinte a teljes Fekete életmű megvásárolható és nyomon követhetjük, hogyan cseperedett fel a kisgyerek Göllén, hogyan csodálkozott rá Kaposvár lehetőségeire az iskolás fiú, megismerhetjük szüleit, rokonait, később pedig feleségét és gyerekeit is. Fekete saját életét bemutató történetei közül különösen gyönyörűek a vidéki gyerekkort bemutató írások, amelyekből ugyanaz az őszinte természet és ember szeretet árad, mint a már mindenki által jól ismert könyvekből. Néha talán kicsit naív, sokszor nosztalgikus és mindig elbűvölően ártatlan – felüdülés lehet, különösen a hideg téli estéken egy kis forró teával a kézben.
KM
