A legtöbb banda életében eljön az a pillanat, amikor mindenki a saját útját akarja járni, illetve kiütköznek az ellentétek a siker árnyékában. Senki sem gondolta volna, hogy ez az Aerosmith zenekarral is megeshet, de tény, hogy őket is elérte a morális válság. Nemrég kiderült ugyanis, hogy a zenekar nagy része - de főleg Joe Perry gitáros - szívesen látná a frontember Steven Tylert a bandán kívül, és ezt a médián keresztül meg is üzenték neki. A nyilatkozatok nagy részében arról volt szó, hogy az egyéni próbálkozások miatt már semmi idő és energia nem maradt a közös munkára, és Perry szeritn Tyler még csak nem is beszélt a banda többi tagjával már hónapok óta.

Az énekes stílusosan válaszolt, Perry szólókoncertjén jelent meg, elénekelte a Walk This Way című slágert, és bejelentette a közönségnek, hogy esze ágában sincs otthagyni a bandát. Az Aerosmith sorsa ennek ellenére kérdéses, mivel a gitáros nincs meggyőzve (és állítása szerint a zenekar többi tagja sem) arról, hogy érdemes még közös jövőben gondolkodni. Állítólag Tyler csak szünetet akar, hogy saját karrierjét egyengesse, de esze ágában sincs megválni a nagynevű bandától. Perry csak ennyit válaszolt erre: "...valamilyen formában tovább fogunk majd dolgozni, de még nem tudom, hogyan". Persze kérdéses, ki jöhetne szóba frontemberként egy legendás formációban, de a jelek szerint a banda nem egységes a jövőképet illetően.

A sors iróniája, hogy az Aerosmith éppen a hasonló botrányokkal szétesett Guns n' Roses nagy példaképe volt. Az 1993-ban megjelent Spaghetti Incident bukása után a banda elég sokáig hallgatott, egy évvel később már mindenki a feloszlásról pletykált. Ebből aztán 1996-ban lett konkrét hír, amikor is Slash kitálalt a sajtónak arról, hogy már csak a szerződés kötötte a zenekarhoz, amely végre lejárt, és nem kíván a továbbiakban Axl Rose mellett maradni. A Slash's Slakepit formációban folytatta, amelyben a fél bandát cipelte is magával Duff McKagan, Matt Sorum és Dizzy Reed személyében. Axl megtartotta a Guns n' Roses nevet, a dalok jogait, ám sokáig csak botrányairól és drogproblémáiról lehetett hallani, végül 1999-ben hosszú idő után az Oh My God című dallal tért vissza, ami az End Of Days című Schwarzenegger film betétdalaként ért el kevésbé jelentős sikereket. A Guns n' Roses érdemi munkát legközelebb csak évekkel később, 2006-van végzett, amikor is a Chinese Democracy című lemezzel tért vissza, de ez már nem dobogtatta meg a régi banda rajongóinak szívét, sokan inkább az Axl Roses gúnynevű új formáció végső bukását látták benne.

A legbotrányosabb bukás azonban nem a nagy rock legendák, hanem a punk fenegyerekeinek feloszlása volt, ahol nem csak a belső ellentétek, vagy a siker okozta elvakultság játszott közre, hanem a kábítószer és a halál tette a pontot egy legendás történet végére. Gondolhatnánk Curt Cobain tragikus öngyilkosságára, és a Nirvana szomorú végére, de még ennél is nagyobb port kavart a Sex Pistols végjátéka, amely már 1976 környékén megindulni látszott. A médiaborányok (az első káromkodás a brit televízió élő adásában az ő nevükhöz fűződik, igaz, ezt elég erősen kiprovokálták), majd egy zűrös amerikai turné után Johhny Rotten énekes bejelentette, hogy kiválik a zenekarból. Ezek után a végső botrány a drogfüggő basszusgitáros, Sid Vicious gyilkossági ügye volt. 1978. októberében a New York-i Chelsea hotelben találták barátnőjét, Nancy Spungent, és a vád szerint Vicious volt a felelős a lány haláláért (késsel szurkálták halálra).

Egy nappal azután, hogy óvadék ellenében kiengedték előzetes letartóztatásából, Sid szabadságát ünnepelte, amikor is heroin-túladagolásban életét vesztette. Ekkora terhet már nem bírt tovább cipelni a zenekar (főleg Rotten kiválása fényében), és a Sex Pistols a következő években csak a kiadó munkájának köszönhetően létezett megjelenő lemezek formájában. Végül 1996-ban újra összeállt a banda, de hamarosan be is vallották, hogy csak azért, mert elfogyott a pénzük. A punk dicsősége talán ekkor halt meg végleg.