Bár némileg ellentmondunk sorozatunk címének, mégis úgy gondoljuk, hogy a saját konyhánkban vagy nappalinkban való vacsoráról is érdemes beszélni, hiszen sokszor pont ez az ideális megoldás. A Wasabival való kellemes randevúnkat nemrégiben egy aránylag érdektelen találkozó követte a Kyotóban, ami után erősen elgondolkodtunk, hogy vajon milyen is lehet a piac egy másik résztvevője, az I love sushi. (A Kyotóban nem tudtunk elég fogást kipróbálni ahhoz, hogy cikket írjunk róla, ám hamarosan tervezünk egy látogatást a Nobuba, arról biztosan beszámolunk.) Előrebocsájtjuk, hogy továbbra sem gondoljuk magunkat sushi szakértőknek, a legtávolabbról sem, csak erősen érdeklődünk a műfaj iránt. Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a sushi fogyasztás már csak az ára miatt sem átlagos tevékenység, tudjuk, hogy drága. De, ahogy ezt korábban is mondtuk, az olcsó sushinál félelmetesebb kevés van.

Az I love sushitól érkezett dobozok első látásra kettős hatást keltettek, egyrészt csöppet csalódtunk, mert kevésnek látszott (később kiderült, hogy ez csak a látszat), másrészt viszont mind az étel, mind a csomagolás csinos volt és kívánatos. Kaptunk különböző makikat, nigiriket, nigirigolyókat, egy bento boxot, egy zöldséges rament undo tésztával és egy avokádós salátát.

Sok kedvencünk volt, a listát a a sült lazacos nigirigolyó és a vöröstonhal nigiri csípős teriyaki szószban pácolva vezeti. A nigirigolyó máshol nem látott koncepció, ami a forma miatt egy könnyebb, levegősebb fogást hoz létre, bár a zöldséges és az omlettes változat nem volt ránk akkora hatással. A vöröstonhalas nigiri esetében pedig a hal és pác ízének együttélése, mondhatni harmóniája tette kiemelkedővé a szereplőt. Mindenféle egyéb ízesítő nélkül, a hal eredeti ízének megtartása mellett izgalmassá és emlékezetessé tette a nigirit.
Tesztcsapatunk több tagja is nagyon kedvelte a zöldséges-sajtos makikat, az avokádós változat is felkerült a toplistánkra. Volt aki a bento boxban érkezett tempurázott (póriasan rántott) lazacért rajongott, mások viszont méltatlannak ítélték a technológiát az alapanyaghoz. Bár a morzsa és a tojás hiánya miatt a tempurázás elvileg egészségesebb, mint a rántás, azért a zsíradékban sütés még mindig nem számít kifinomult konyhai eljárásnak. Ettől függetlenül komoly sikert jósolunk neki a nyers halhoz kevésbé vonzódó vendégek körében. Ha már a bento boxnál tartunk, a csomagolási technikán még lenne mit javítani. Étkezésünk egyetlen desszertje ugyanis a dobozban érkezett, ám mivel a szójaszósz a műanyag tálca egy lefedetlen öblében utazott, mindent átitatott. A főtt kukorica esetében ez nem is jelentett gondot, de a rizsfelfújt élvezeti értékét jelentősen csökkentette sajnos.Bár a társaság nagy részét hidegen hagyta a zöldséges ramen (és még azt mondják, a magyar leveses nép), azért akadt híve, aki az utolsó cseppig örömmel elfogyasztotta. Jó volt a zöldségek és a tészta állaga (sajnos a szintén tésztás salátában már nem ennyire) és íze is, egyszerre volt csípős és friss, akár minden nap szívesen ennénk.Az étkezés végére a kapott mennyisséggel kapcsolatos első benyomás ellenére meglepően sokan és meglepően jóllaktunk, becsapós étel ez a sushi. Kedvenceinket már felsoroltuk, sajnos muszáj megemlítenünk azt is, amit a legkevésbé kedveltünk. A libamájas maki az alapanyagnak köszönhetően vonzónak tűnhet, szerintünk sem a koncepció, sem a megvalósítás nem volt tökéletes és a színes borítású makikért sem voltunk oda. De a pácolt vöröstonhalas nigiri egyértelműen az eddigi egyik legjobb sushi élményünk volt.