Kullancsokkal ma már nem csak erdős területeken kerülhetünk közelebbi kapcsolatba, a városias környezetet sem vetik meg, főleg ha megtalálják a számukra ideális életteret: a nedves, nyirkos, árnyékos aljnövényzeteket. Az élősködők közvetett módon is közelebb férkőzhetnek hozzánk, például házi kedvenceink bundájában megbújva, de a kertünkbe bemerészkedő sünök is kiváló közvetítők lehetnek. 

És hogy miért kell tartanunk a kullancsoktól? Az agyhártya- és agyvelőgyulladáson kívül – amelyek maradandó bénulást is okozhatnak –, a Lyme-kór kórokozóját, a Borrelia burgdorferit is a vérszívók terjesztik. Noha ez utóbbi ellen nem tudunk védekezni, az első kettő ellen hatékony védelmet nyújt egy védőoltás-sorozat – három alkalommal adnak be –, amelyet a háziorvosnál kérhetünk. A szakorvosok azt tanácsolják, hogy ne csak a gyerekek kapják meg a vakcinát, hanem a szülők és kamaszok is éljenek a lehetőséggel, és érdemes minél előbb elkezdeni az immunizálást. Az apró vérszívó ugyanis trükkös állat, nyálmirigyük véralvadásgátló anyagokat termel, ezzel akadályozzák meg a szervezet gyors reakcióját. A gazdatest szöveteibe gyulladásgátló fájdalomcsillapító anyagokat és az immunrendszer működését blokkoló molekulákat juttatnak, így akár két hétig is tudnak vért szívni, anélkül, hogy lebuknának.

A kullancs eltávolítása

Ám ha minden óvintézkedés ellenére is kullancsot találunk a bőrünkben, akkor sem kell kétségbe esnünk. Ma már patikában kapható, úgynevezett kullancscsipesszel könnyen eltávolítható az élősködő. Arra kell csak figyelni, hogy kiszedésnél ne nyomjuk össze az állat testét, mert a Lyme-kór baktériuma a gyomrában található a legnagyobb számban. Az sem szerencsés – a korábbi hiedelem ellenére –, ha zsírral, krémmel kenjük be a kullancsot: a vérszívó fuldokolni kezd és kínjában kórokozót tartalmazó nyálat enged az áldozatába.

A legjobb, ha feljegyezzük a csípés helyét, az eltávolított kullancsot pedig megőrizzük egy ideig. Akkor kell orvoshoz fordulni, ha az eltávolított kullancs helyén esetlegesen kialakuló pír vagy csomó pár nap alatt nem múlik el, hanem tartósan megmarad, netán növekedésnek indul. Az is jelzés lehet, ha olyan panaszok lépnek fel, amelyek mással nem magyarázhatók: ilyen lehet a láz, a szédülés, a fejfájás, az izomfájdalom, a fáradékonyság. A Lyme-kór – ez ellen nem véd az oltás – lappangási ideje egy naptól akár három évig is terjedhet.    

A fertőzött kullancs csípését követő egy hónapon belül bőrelváltozások jelentkezhetnek: a csípés körül jelentkező piros folt nő, terjed, míg a közepe kezd halványodni. A jellegzetes „vándorlás” során egyre nagyobb bőrfelületet érint, a látványhoz pedig még fáradtság, láz, levertség is társulhat. Minden tizedik fertőzöttnél kötőhártyagyulladása is jelentkezhet, ahogy gyakori a szem körüli vizenyős duzzanat is. Majd néhány héttel-hónappal a csípés után idegrendszeri tünetei is lehetnek a fertőzött csípésnek. Az idegrendszer érintettsége kiterjed a látóidegre is, a szemizmokat mozgató idegek gyulladása, bénulása kettőslátáshoz de akár vaksághoz is vezethet. Végül pedig folyamatosan fennálló (krónikus) vagy vissza-visszatérő izületi gyulladást okozhat, amely hasonlít a rheumatoid arthritisra. Ezen kívül a nyirokcsomó, lép, enyhe máj és vese érintettsége, torokfájás is előfordulhat. Bármilyen tünetről is legyen szó, érdemes azonnali antibiotikus kezelést elkezdeni.

Makacs tévhitek: sokat árthatnak

Meglepődnénk, ha a kullancsokkal kapcsolatban nem élnének hiedelmek, féligazságok a köztudatban. Még mindig sokan úgy gondolják – bár ezt eddig minden tudományos vizsgálat cáfolta –, hogy a B-vitamin, a pálinka, vagy éppen a fokhagyma fogyasztása megvéd a kullancsok csípésétől. Ezzel szemben mi azt ajánljuk, legjobb, ha igyekszünk elkerülni az élősködővel való találkozást: ha tehetjük, kerüljük a bozótos, párás helyeket, ha erdőn-mezőn mászkálunk, vagy kertben dolgozunk, lehetőleg a ruhánk fedje az egész testünket.

Wikimedia (Creative Commons)

Megmosolyogtató tévhit az is, miszerint a már befurakodott élősködőt gyufával kell kiszedni. Az interneten is hirdetett módszer lényege, hogy a megnyálazott gyufával ki lehetne csalni a kullancsot, miközben az élősködő a gyufára mászik. A városi legendát terjesztők szerint ez azért működne, mert a kullancs kedveli a foszfort. Az igazság az, hogy nem ismert a módszer hatásossága, sőt veszélyes is lehet a próbálkozás. Arról nem beszélve, hogy a gyufában már hosszú ideje nincs foszfor.

De az is csak részben igaz, hogy a kullancsok a fákról potyognak ránk, így elég, ha a fejünket óvjuk. Itthon több mint negyven kullancsfaj él, amelyek két irányból is érkezhetnek: a fűszálak hegyén vár áldozatára a szemmel is felruházott, látó kutyakullancs, míg a cserjék leveleiről vadászik a vak, azaz közönséges kullancs, igaz ez utóbbi a leggyakoribb.

További tévhitekről olvashat a hvg.hu hírportálon, kattintson!