A csillagászok a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium nagyon nagy teleszkópjával (VLT/Very Large Telescope) úgynevezett O színképtípusú csillagokat figyeltek meg. Ezek a legforróbb napok a világegyetemben, felszíni hőmérsékletük eléri a 30 ezer Celsius-fokot. Tömegük legkevesebb tizenötször nagyobb, mint a Napé, fényűk pedig milliószor erősebb. Rövid, ám annál viharosabb életet élnek, és tragikus a vég is, amikor szupernóvaként robbannak fel. Számarányuk nem éri el az 1 százalékot sem, ennek ellenére kulcsszerepet játszanak a galaxisok evolúciójában: a belőlük kiinduló csillagszél, lökéshullámok beindíthatják, vagy leállíthatják a csillagképződést környezetükben. Ők termelték a világegyetemben fellelhető nehézelemeket, amelyek "megtermékenyítették" a galaxisokat és kulcsfontosságúak az élet szempontjából - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A nemzetközi kutatócsoport 71 O színképtípusú csillagot figyelt meg hat különböző csillaghalmazban. Közöttük egyaránt voltak párosok és "szinglik", az összes vizsgált csillag a Földtől körülbelül hatezer fényévnyire helyezkedik el.

Mint kiderült, e masszív csillagoknak több mint 70 százaléka párban él, ami lényegesen magasabb arányszám, mint korábban feltételezték. A kutatókat meglepte az is, hogy milyen közel kering egymáshoz a kettőscsillagok többsége, ennek következtében a párosok egyik tagja társától valóságos "vámpírként" szívja el a hidrogént. A párosok harmadában a csillagok oly közel van egymáshoz, hogy idővel összeolvadnak.

"Mivel a bináris csillagok viselkedését nehéz modellezni, eddig azt reméltük, hogy kisebbségben vannak, a 70 százalékos számarányukat figyelembe véve azonban a jövőben foglalkoznunk kell velük, hogy jobban megértsük a világegyetem fejlődését" - hangsúlyozta Selma de Mink, a tanulmány társszerzője, a baltimore-i Space Telescope Science Institute (Űrteleszkóp Tudományos Kutatóintézet) csillagásza.