Európában az első képátvitel a magyar Mihály Dénes nevéhez fűződik, aki 1919. július 7-én Budapesten állóképek "azonnali", tévészerű közvetítését mutatta be. A televíziós műsorközvetítés ugyanakkor Európában és Amerikában már az 1930-as években megindult, és Magyarország ezen a téren lemaradt.

Az újpesti Egyesült Izzóban felállított kísérleti laboratóriumban tettek ugyan előkészületeket vevőkészülékek gyártására, és az 1930-as évek végére kiépítették az első ikonoszkópos képátviteli láncot is, de a fejlesztés a második világháború miatt félbemaradt.

A magyar közönség csak 1946 tavaszán, a Közlekedési és Posta Kiállításon láthatott először televíziót működés közben. Nemes Tihamér postamérnök katódsugárcsöves letapogatással működő készülékén egy három méter hosszúságú hurokfilm futott, amelyen három nő beszélgetett.

1952-ben párthatározat mondta ki, hogy az országban 1954. május elsejéig meg kell indítani a televíziózást, és a Minisztertanács 1953. január 23-án döntött a Magyar Televízió Vállalat létrehozásáról. A kísérleti adás eszközeit a Posta Rádió Műszaki Hivatalban és a Posta Kísérleti Intézetében Molnár János műszaki kutató stábja fejlesztette ki. Az adó végfokai azok a csövek lettek, amelyekkel Bay Zoltán 1946-ban megmérte a Föld-Hold távolságot.

A televíziós vevőkészülék gyártásának technikai előkészületeit az Orion gyárra bízták, ahol egy 14x18 centiméteres képméretű vevőkészüléket fejlesztettek ki. A saját gyártású adóberendezés első próbaadása 1953. december 16-án volt a Gyáli úti postakísérleti állomásról, a "műsor" a Láng Éva mérnökről készült diapozitív közvetítése volt. Az adást látni lehetett a négy kilométerre fekvő Orion-gyárban, azaz a rendkívüli erőfeszítés sikerrel járt.

Az első valódi műsort (filmhíradót és részleteket a Mágnás Miska című filmből) 1954. január 20-án sugározták a Televízió Vállalat Agancs utcai székházának tetejéről, az adást Magyarországon először a Budapesti Postaigazgatóság Váci utcai épületében, kiválasztott vendégek előtt fogták.

Évközben a rádió székházában két alkalmazottal megalakult a televíziós főosztály, amelynek létszáma hamarosan ötre emelkedett. 1954 szeptemberében a Mezőgazdasági Vásáron és a Corvin Áruház kirakatában is láthatta a közönség az Orion készülékén futó műsort. 1955 februárjára üzembe helyezték a Széchenyi-hegyen a 100 wattos, kísérleti adóberendezést, áprilisban a Szabadság téri Tőzsdepalotába, a Lenin Intézet addigi székhelyére elkezdett betelepülni a Magyar Televízió.

1955 augusztusára megszületett a szériagyártásra szánt tévékészülék első prototípusa, az Orion AT-501. A készülék a következő évtől került forgalomba, kezdetben csak egyetlen budapesti boltban és 5500 forintos áron, mégis tíz nap alatt 150 darab kelt el.

1956. május elsejére elkészült a BHG új, 1 kilowattos adója, ennek segítségével már körülbelül negyven kilométeres körzetben lehetett fogni az 1956. június 27-én megindult rendszeres kísérleti adást, a hetente keddenként és péntekenként sugárzott zenei és irodalmi műsorokat. Elkészült az első közvetítő kocsi is, amely mikrohullámú adójával 20-30 kilométer távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt.

Az "éles" próbaadások 1957. február 23-án kezdődtek, a Magyar Televízió műsoradása hivatalosan 1957. május elsején, a budapesti felvonulás közvetítésével indult meg.