A szegedi állatkert számít Magyarországon a legsikeresebbnek a közönséges tapírok tenyésztésében. Jenny és Sámson, a Szegeden nevelt tapírpár 2002 óta összesen tíz utódnak adott életet. Jenny legutóbbi kicsinyét, egy nőstény csikót december 15-én hozta világra. A jövevény gondozóitól a Dalma nevet kapta.

A közönséges tapírt egy fajmegmentési program keretében tartják az állatkertek. Szaporításuk sikeres, de a vadon élő példányok helyzete egyre kritikusabb.

Az élőhelyének pusztulása, az erdők irtása mellett az illegális vadászat veszélyezteti leginkább a tapírt. A húsa mellett a bőréért vadásszák, amelynek egyebek mellett az olaszországi cipőgyártók a legfőbb felhasználói.

A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír. A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúk rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak is.

Testük a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a 150-250 kilogrammot is elérheti. Fogságban 30-35 évig is elélhetnek. A tapír vemhességi ideje 13 hónap.