Gerlóczy Márton: A portugálok nem bírják a nyomást

Margit és én jól döntöttünk, hogy nem utaztunk el Ukrajnába. Tessék csak megnézni, mit művelnek ezek odaát. És Lengyelországban. És mit műveltek volna a magyarok és a horvátok, ha ők kapják meg ezt az Eb-t.

De azok az urak ott az UEFA-nál, ők sem jobbak. Akik ott tapsolnak a nyakkendőikben és a zakóikban a díszpáholyban, és tudják, hogy az egészről ők tehetnek. Őket is pofán verte egy nagydarab ukrán. Egy ötven tonnás hidrogénszőke hrivnya.

Na mindegy. Ma nem megyünk ki a nép közé, ma otthon nézzük a meccset, kettesben. Meséltem Margitnak, hogy a ’92-es döntőt lent néztem a faluban a házunk padlásán, mert ott volt a legjobb a vétel. Meséltem neki a Junosztyról, és olyan jól szórakozott, hogy hozattunk egyet. Bent áll a nappaliban, már oda is húztam két fotelt. 

AP / Michael Sohn

Nemrég felhívtuk Mortent. Csapatunk tegnap délután érkezett meg Lvivbe, este szakadó esőben tartották meg az edzést, aztán kivizsgálták a játékosokat és 23:30-kor lefeküdtek aludni.

A reggelit követően félórás sétára mentek, most pedig éppen a taktikai ülés zajlik. Egy könnyű ebéd után három órás pihenő következik, aztán irány a stadion.

A győzelmet követően busz viszi őket a lvivi repülőtérre, onnan Szczecinbe repülnek egy SAS géppel, majd ismét buszra szállnak, hogy szálláshelyükre, az észak-lengyelországi Kolobrzegbe utazzanak.

Nem semmi. Megnéztem a Google Earth segítségével, Kolobrzeg több, mint 700 kilométerre van Lvivtől légvonalban, ami elsőre nem tűnik túl jó választásnak, ám Kolobrzegnek van egy óriási, szintén távolságban mérhető előnye is: 250 kilométerre fekszik Koppenhágától. A tengerparton.

Országunk biztosra megy, Kelet-Európa kiszámíthatatlan hely. Flottánk a DBU rendelkezésére áll.

Ami a mérkőzést illeti. A portugálok nem bírják a nyomást. Sosem bírták. Szenvedélyes, szentimentális társaság, így ha nem szereznek gólt az első tíz perc őrületes rohamai közepette, elestek. Márpedig nem szereznek gólt. Morten ezt nem fogja megengedni.

Az utóbbi évek selejtező mérkőzésein elvertük őket itthon is, Lisszabonban is. Igaz, egyszer kikaptunk Lisszabonban, de így is megnyertük a csoportot. Krohn-Dehli betalált Koppenhágában is.

AP / Vadim Ghirda

Hiába jobbak a játékosaik, nincs esélyük egy valódi csapattal szemben. Ha lenne egy dán edzőjük! Vagy egy holland! Vagy egy német!

Akkor talán. 

Egressy Zoltán: Cé lő, gól!

Győztessel játszik a vesztes, így alakult, szomorú ez, de talán ma késő este már nem lesz pontszám-különbség az unalmas északi csapat és a szeretetreméltó mediterrán között. Teljesen nyilvánvaló, hogy egyénileg jobb játékosokból áll Portugália, és sokkal faszábbak a nevek is, találomra itt van Coentrao például, melyik dán veszi fel a versenyt vele? Keresem, egyik se. Vagy nézzük a fejeket, az arcokat, a tekinteteket. Mennyi érzelem, bús latin férfipanasz! Bruno Alves sem buta, hanem elszánt. Ezek nem biztos, hogy keveset számítanak majd a meccsen, ugyanakkor a lélek épsége kétségtelenül fontosabb. De az is rendben lesz.

AP / Armando Franca

A németek után megint egy hidegebb népség vár a portugálokra, sőt, majd vasárnap is, a hollandok sem az érzékenységükről híresek elsősorban. Ha ők esetleg legyőznék ma a németeket, érdekes helyzet állna elő a halálosan izmos csoportban, a vasárnap hatalmas izgalmakat hozna, jó lenne, amennyiben a vége az, hogy továbbjut Portugália.

Szerintem úgy lesz. De én nem is képviselhetek mást, hiszen, ahogy olvastam, “hivatalos szurkoló” vagyok. És ahogy a bevezető sorokban a szerkesztő fogalmazni szokott: szépíró. Örömmel töltene el, ha egyszer végre külön írná a szót. A portugálokért szorító szép író.

A laptopomon jelenleg a portugál válogatott a háttérkép. Keményen néznek szembe a fényképezőgéppel, nézem őket, kik voltak kezdők azon a meccsen, amelyen a fotó készült, tippelek, vajon ki ki. Nem ismerek fel mindenkit. Dehát mindegy is, egyik portugálabb a másiknál. Nem nagyon érdekel, milyen összeállításban lép pályára ma a csapatom, nem foglalkozom a hadrenddel, az ellenfél felállásával és a bíróval sem. (Utóbbival talán: még.) Nem érdekelnek továbbá a statisztikák, a közvetítések során rendkívüli módon idegesít például a labdabirtoklási arány kényszeres elemzése, valamint a történelem. Nem következik semmi semmiből. Ami viszont zavar, hogy az első meccsen kicsit kiábrándultam Postigából, pedig benne bíztam. Elég szarul játszott, ez az igazság. Talán majd most. Meg Cé is ott lesz, ugye.

AP / Armando Franca

És azt hiszem, ő gólt fog ma lőni.