Török Gábor: "Nem Orbán Viktorral mentem"
Fülkeforradalom történt az MLSZ-ben, van eredménye a Bozsik-programnak és igazán csak magyar csapatnak tud szurkolni. Mindezeket nem egy politikus, hanem egy politológus mondja. Török Gábor az MLSZ elnökségi tagja a hvg.hu-nak adott interjúban beszél arról is, hogy mit keresett a Videoton díszpáholyban Haladás-drukkerként Orbán Viktorral.
hvg.hu: Mi a funkciója pontosan a magyar labdarúgásban?
Török Gábor: A Budapesti Társadalmi Elnökség elnöke vagyok, tudom, borzasztó elnevezés. Magyarul: a budapesti foci irányításában segítek.
hvg.hu: Ingyen dolgozik mint elnök?
Török Gábor: Abszolút.
hvg.hu: Mit kell csinálnia? Egyáltalán, mi ez a poszt? Hogy jött létre?
Török Gábor: A futballtársadalom „fülkeforradalma”, hogy átalakult a megyei labdarúgó-szövetségek irányítása. Ma az MLSZ által kinevezett igazgatók vezetnek ezen a szinten, az elnök és az elnökség társadalmi munkában felügyel, segít.
hvg.hu: Mit keres ebben a közegben? Nem jobb ezt az egészet futballközeli szakemberekre bízni?
Török Gábor: A foci túl fontos ahhoz, hogy kizárólag focistákra kelljen bízni. Szerintem több ember kellene a labdarúgás közelébe, aki a fociért él, és nem a fociból.
hvg.hu: Tudnia kellett, hogy ha szerepet vállal a labdarúgásban, akkor „marni” fogják. Politikailag.
Török Gábor: Kalkuláltam. Az meglepett, hogy mennyire erősek a reakciók, de egyáltalán nem volt haszontalan tapasztalat. Megerősített abban, hogy az irracionális hisztéria is lehet politikailag racionális.
hvg.hu: Aztán meg van az a fénykép a Videoton-meccs előtt vagy után, mindegy is. Orbán Viktor mellett áll, és mosolyog valamin. Hogy került oda?
Török Gábor: Hát, nem Orbán Viktorral mentem, de még csak nem is vele távoztam. Jóban vagyok Garancsi Istvánnal, a Videoton tulajdonosával, neki köszönhetően nézhettem onnan a Videoton kupameccsét, ahonnan a legjobban látni. Egy héttel előtte a Videoton-Haladás meccsen is ott voltam, csak akkor nem a Videoton miatt. A miniszterelnök is ott volt, de akkor nem mosolyogtam, mert kikaptunk.
hvg.hu: Akkor is ott lett volna, ha Orbán Viktor nincs ott?
Török Gábor: Persze. A nyolcvanas években sem miatta kezdtem meccsekre járni.
hvg.hu: Nem is tartja szerencsétlennek a történetet?
Török Gábor: Politológus vagyok, nem politikus. Ha politikus lennék, figyelnem kellene a látszatra is, így azonban csak a saját mércémnek kell megfelelnem. Szerintem teljesen normális, hogy nem rohanok el egyetlen politikus megjelenésekor sem, sőt örömmel beszélek velük. Az ellenkezője lenne szánalomra méltó.
hvg.hu: De érik hatások egy ilyen fénykép megjelenése után?
Török Gábor: Persze. Az egyik oldal most egy ideig valamivel jobban tolerál majd. Amikor meg Gyurcsány Ferenc könyvbemutatóján fotóztak le, akkor lakájnak neveztek. Így megy ez, ha valaki nem csak tolható szekereket lát a politikában. Kezdem megszokni.
hvg.hu: Stadionépítési láz és futballnépszerűsítés folyik, ez látható. Mi az oka?
Török Gábor: Az elmúlt húsz évben elképesztő romlás ment végbe, döntően az alapoknál, a tömegsportban. Eltűntek a focipályák, Budapesten alig találnak helyet maguknak a kiscsapatok. Nincs mese: ha nem segít az állam, nem lesz hol focizni. Ettől érdemes elválasztani a versenysportba forgatott pénzeket.
hvg.hu: Állami szerepvállalás kell? Miért pont a fociba?
Török Gábor: Tényleg vitatható a szerepvállalás, különösen azért, mert a pénzek jelentős része az elméletileg üzleti alapon működő versenysporthoz megy. Ez kétségtelenül mesterséges beavatkozás, ugyanakkor, ha nem javítunk az infrastrukturális háttéren és nem lesz a fiatalok számára vonzóbb a magyar foci, akkor egyetlen gyerek sem akar majd itthon focista lenni. Ha a pénzt jól használják, és hosszú távú befektetésre fordítják, akkor érdemes volt meglépni. Ha nem, akkor a szélbe szórtuk.
hvg.hu: Hogy lehet jól használni?
Török Gábor: Külön stratégia kell a gyerekek részére, és fejleszteni kell a világban egyre divatosabb női labdarúgást is, ami nem csupán a lányok miatt fontos, hanem azért is, mert a focit szerető anyukák szívesebben engedik majd a pályára a gyerekeiket. Szerencsére a Bozsik-programnak már vannak vitathatatlan eredményei. Egyébként a magyar labdarúgó-válogatott egykori erőssége, Kiss László a program budapesti felelőse, egyben a női válogatott edzője, engem meggyőztek a tervei.
hvg.hu: Konkrét eredménye van a Bozsik-programnak?
Török Gábor: Nem ismerem pontosan az adatokat, de úgy tudom, hogy dinamikusan bővül a focival ismerkedő fiatalok száma. Kézzelfogható, győzelmekben és vébészereplésekben megjelenő eredményt ettől ne holnap várjunk.
hvg.hu: A profi foci nem fontos? Mert úgy tűnik, csak az érdekel minden vezetőt és politikust.
Török Gábor: Fontos, fontos, mert minta a fiatalok számára. Ha jó a stadion és jó a csapat, ha a bajnokságunk nem kivénhedt külföldiek találkozóhelye, és nem szimpla pénzmosoda, biztos szívesebben jönnek a gyerekek focizni. Ennek ellenére a profi sport állami támogatása szerintem csak katalizátorként, ideiglenesen fogadható el, hosszú távon az üzleti alapon működő élsportban nem jó megoldás. Ha kivesszük a mankót, a magyar focinak saját lábára kell állnia.
hvg.hu: Szombathelyi származású, Haladás-szurkoló. Ott például pár éve kitakarították a klubot, Bíró Péter távozása után saját nevelésű fiatalokból verbuváltak csapatot, talán nincs is külföldi a csapatban. Ez jó minta lenne?
Török Gábor: Egyértelműen. Könnyebb azonosulni a csapattal, ha a keret fele szombathelyi születésű. Még akkor is, ha néha gyengébben játszanak. De szerencsére pont azt üzeni a klub, hogy így is lehet sikereket elérni.
hvg.hu: És a sok bundagyanús meccs? Elkeseríti? Egyáltalán, mennyire hiszi el, hogy megegyezéses meccsek vannak?
Török Gábor: Sajnos nem nehéz elhinni. De az is igaz, hogy a közvélemény – hasonlóan a politikához – a legrosszabb jellemű szereplők alapján általánosít. Ahogy nem lop minden politikus, úgy szerencsére a fociban is sok tisztességes ember dolgozik. Ennek ellenére rettentően elkeserítő minden eset, emlékszem, mennyire megviselt 1984-ben a Honvéd-Volán 6:6, amivel majdnem kiejtették a Haladást.
hvg.hu: És az nem elkeserítő, amikor az olasz bajnokcsapat edzőjét is bundával gyanúsítják? Mert ezek után nehéz hinni a tiszta eredményekben…
Török Gábor: Olasz fociról beszélünk. Magyarországnak belga vagy skandináv mintákban kellene gondolkodnia, ha fociról van szó. Közepesen erős bajnokságok, erős élmezőnnyel, tiszta meccsekkel. A foci lenyomata az életnek, a közösség minőségének és állapotának. A nagy teszt akkor jön el a magyar futball számára, amikor a támogatás eltűnik mögüle.
hvg.hu: Vannak biztató jelek?
Török Gábor: A Videoton például. Annak ellenére, hogy a miniszterelnök jelenlétének bizonyára van szerepe a támogatók aktivitásában, itt lehet tudni, hogy honnan a pénz és hová tart. Kijutottak a nemzetközi porondra, ami – ha tartós szereplők lesznek – alkalmassá teheti őket arra, hogy akkor is jók legyenek, ha a magyar kormányfő a sakk barátja lesz. Ugyanakkor az itthoni bajnokságban elért eredményeiken látszik, hogy nem „fényévnyire” vannak a többiektől, azaz meg lehet járni másnak is ezt az utat.
hvg.hu: A Haladást hoztuk az előbb pozitív példának, hogy tele van saját nevelésű fiatallal. A Videoton is jó úton jár, a rengeteg külföldi játékosával?
Török Gábor: Az egy teljesen más út, nagyjából az, amivel az európai közép- és élcsapatok próbálkoznak: megvásárolni a nemzetközi piacról azokat, akiknek az ára belefér a költségvetésükbe. A magyar foci nincs abban a helyzetben, hogy ezt két-három csapatnál több megtehesse, és persze ők is csak erősen a vonal környékén és alatt keresgélhetnek. De a gyorsabb sikerekhez ma ez kell, addig biztosan, amíg az utánpótlás nem ontja a hazai tehetségeket.
hvg.hu: Szóval legyünk optimisták?
Török Gábor: Nem lehet eredményt hirdetni még. Ez egy folyamat, amelynek a magyar foci csak az elején tart. Eddig senki sem próbálta megakadályozni a folyamatos süllyedést, most van egy szándék.
hvg.hu: Mit néz a focin kívül? Más sportokat?
Török Gábor: Mindent, amiben labda van, de a legnagyobb kedvencem a tenisz. Roger Federer – Mr. Tökéletes – miatt nem csupán néző, de szurkoló is vagyok, mindig ellene drukkolok. A gyengébbnek. Amióta botladozik a svájci klasszis, csökkent is a szenvedély.
hvg.hu: Az amerikai focival hogy áll?
Török Gábor: Sajnos túl jó játék, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy nézzem. Nem lehet olvasni, vagy dolgozni közben, mert egyfolytában figyelni kell. Viszont hosszú minden meccs, tehát rengeteg időt vinne el. A magyar foci sokkal jobb: még könyveket is ki tudok olvasni. Mindent nézek, a gólokról tudok, megnézem a lassítást, ha nem alszom el éppen.
hvg.hu: Olyan, mintha gúnyolódna…
Török Gábor: Pedig nem. Nekem a magyar foci a meghatározó, szenvedéllyel csak magyar csapatért és játékosokért tudok szurkolni, a Barcelona vagy a Chelsea, hiába játszanak tényleg fantasztikusan, bár nézem, de igazán nem hoz lázba. Fiatal koromban magam is fociztam Szombathelyen, talán emiatt vagyok megértőbb, ha – fogalmazzunk diplomatikusan – kihívásokkal küzd a színvonal.
hvg.hu: Most is focizik?
Török Gábor: A fiammal. Hároméves, elképesztően jól játszik.
hvg.hu: Jó kapus volt annakidején?
Török Gábor: Az edzőm szerint kishitű. De ő nem tudta, hogy rettegtem attól a nagy kutyától, amelyik ott szaladgált a Sabaria pályán, edzésen is, de még meccseken is. Ez rányomta a bélyeget – ahogy a focinyelv mondja.
hvg.hu: Milyennek tartja a magyar válogatottat?
Török Gábor: Volt elég időm megtanulni, szóval tudok vesztes csapatért szurkolni, ha látom, mit akarnak játszani a pályán. Az utóbbi időben azonban nem nagyon értem, mi a szándék, hogyan akarunk eredményt elérni. Mellette pedig megy a nagy fogadkozás, a léc állandó emelgetése, csakhogy az elég nagy hülyeség, mert a pályán hamar kiderül az igazság. A holland meccs után legutóbb az ellenfél szövetségi kapitánya mondta, hogy meglepte a magyar válogatott szervezetlensége. Sajnos ez lepett meg engem is. Ki lehet kapni, lehetünk rosszabbak az egyéni képességek terén, de ne ott legyünk a legtávolabb, amihez nem sztárok kellenek, csak munka és felkészültség.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
