Rapport Richárd négyévesen találkozott először a sakkfigurákkal, és bár feltűnően gyorsan jegyzett meg mindent, az ismerkedés idővel abbamaradt. Édesapja, Rapport Tamás Gyulán első osztályú sakkozó volt, így tudta, hogy a legtöbb mester már óvodás korában elkezdi az edzéseket, mégsem erőltette fiának a sakkot.

A fiú kilencéves korában aztán újból előkerült a tábla egy „mateknégyes” miatt, az apa fia koncentrációs készségét szerette volna így fejleszteni. Az eredmények pedig egyre csak jöttek, a család közben Szombathelyre költözött, ahol már külön sakktanár foglalkozott vele. Ötödikes korában megszületett a közös döntés: Ricsi jövője a sakk, ezért magántanuló lett.

„Egy ideig édesapja menedzselte, de senki sem erőltette a sakkot – mondta a hvg.hu-nak Rapport Erzsébet, Ricsi édesanyja. – Mivel ez napi 6-8 órás edzést jelent, ha nem szeretné, nem is tudná csinálni.” A fiú határozott célja, hogy világbajnok legyen, már 15 évesen is ennek rendel alá mindent, ezért dolgozik ennyit.

„Több sportot kipróbáltam – mondta lapunknak Rapport Richárd. – Pesten fociztam, de nem volt szimpatikus az edző. Sopronban kipróbáltam a vívást, de jelenleg is minden nap végzek erőnléti edzéseket. Ez napi egy óra, és igen változatos: a pingpongtól a súlyzózáson keresztül a fociig – amit egyébként a mai napi szeretek – sok minden beletartozik.”

Rapport Ricsi (jobbra) évek óta ott sakkozik, ahol csak lehet

Azonban mind közül a sakk ragadta meg legjobban. „Már most is nagyon sokat tudok erről a sportról, de látom, hogy még többet tudhatok meg. A szépsége mellett ez is vonz.” Bár kifejezett példaképe nincs, Ricsi kedvenc sakkozói közé tartozik az orosz Borisz Szpasszkij és a japán-amerikai Hikaru Nakamura. A múlt és a jövő: előbbi 74, utóbbi 23 éves, akivel egyszer talán épp a világbajnoki címért harcolhat majd.

Meg lehet-e élni a sakkból?

A sportágon belül van egy elitréteg - ez úgy nagyjából húsz embert jelent -, akik rendszeresen meghívásos, magas pénzdíjú versenyeken vesznek részt. Ebbe a körbe bekerülni azonban nem egyszerű, éppen mert meghívásos alapon szerveződnek. „Jelentkezni majdnem reménytelen – teszi hozzá Rapport Erzsébet. – Ezt már mi is próbáltuk, de visszautasítás volt a válasz.”

Létezik azonban egy pár ezer sakkozóból álló második réteg is, ahol szintén pénzdíjas versenyek vannak. Egy sakknagymester, ha más nem, ezekből a versenyekből és a tanításból, a magánórákból is meg tud élni, ráadásul sokaknak civilben van mellette más állásuk is.

„Ricsi nagyon hamar lett nagymester, ezért úgy érezzük, nem marad le semmiről, ha idővel esetleg másfelé fordul – mondja az édesanya. – Volt rá példa a magyar sakkéletben is, hogy egy tehetséges sakkozó 18 évesen döntött úgy, hogy más élet vonzza, és inkább tanulni szeretne.” Ez a lehetőség még Ricsi előtt is ott áll.

Rapport Richárd 13 évesen, 11 hónaposan és 5 naposan lett nagymester

Erdei István/Dochler Holdin

Anyagi háttér

Manapság Magyarországon - bármilyen sportot kezd is el a gyerek - elkötelezett szülők nélkül lehetetlen komoly eredményt elérni. Így volt ez Ricsi esetében is, akinél viszont talán szerencse lehet, hogy nagyon fiatalon hívta fel magára a figyelmet tehetségével.

A 2010-es nagymesteri cím nemcsak szakmai, hanem anyagi szempontból is fordulópontot jelentett. Addig a szülők biztosították a fejlődéshez – edzésekhez és versenyekhez – szükséges anyagi hátteret, ez pedig nem volt olcsó. Számos esetben például egy versenyre nem csak Ricsi költségeit, hanem a kísérőjét is fizetni kellett, ami dupla annyi ráfordítást jelentett.

Akkor jelentkezett a Docler Holding, amely azóta is a tehetséges sakkozó mecénása, de további szponzorok is beszálltak. Az itthon szakszövetség nem igazán erős, lehetőségei erősen korlátozottak, bár segítségével Ricsi bekerült a sportutánpótlást támogató Héraklész-programba.

Bekerülni az elitbe

A szülők és Ricsi nem titkolt célja az, hogy a fiú idővel bekerüljön a korábban említett sakkelitbe, a sportág anyagilag is legjobban elismert menői közé. Ezért döntöttek úgy, hogy sportmenedzserhez fordulnak, aki talán segíteni tud nekik a céljuk elérésében. Választásuk Rácz Félixre esett, akinek csapata foglalkozik többek között Benik Balázs (rali), Babos Tímea (tenisz) vagy a Szalai Tamás (kajak-kenu) menedzselésével is.

Lékó Péter (középen): neki is kellett menedzser

„Rapport Ricsi helyzete kicsit speciális – mondta Rácz Félix a hvg.hu-nak. – Nemcsak fiatal kora és a már most is meglévő profizmusa számított. Számunkra az volt a legfontosabb szempont, hogy egy adott sportágban meglévő kivételes képességeit már ilyen fiatalon megcsillogtatta. Szerintem lehetett volna akár céllövő vagy bmx-es is, akkor is szívesen melléálltunk volna.”

Magyarországon még maga a sportmenedzselés is gyerekcipőben jár, egy kívülálló számára pedig a sakkal talán még nehezebben egyeztethető össze. A világban azonban ez sem ismeretlen. „Külföldön a sakkozóknak ugyanúgy, mint más sportág képviselőinek, vannak menedzsereik, ügynökeik, tanácsadóik. Elég, ha a holland Carsten Hensel nevét említjük, aki többek között Lékó Péter vagy Vlagyimir Kramnyik pályafutását is egyengette.”

Bár a sakk nem látványsport, Rácz szerint Rapport Ricsi menedzselése, érdekképviselete sem nehezebb feladat, mint bármely más sportolóé, bár a 15 éves kor miatt bizonyos dolgokban valóban körültekintőbben kell eljárniuk.

„Kétségtelen, hogy a sakk népszerűsége ma Magyarországon nem hasonlítható össze például a tenisz, az ökölvívás vagy más egyéni sportok népszerűségével – világít rá Rácz Félix, hozzátéve, hogy ez a szponzorszerzést is nehezebbé teszi. – Bár hazánk nem sakknagyhatalom, tehetségekből, kiemelkedő képességű sakkozókból itt sincs hiány.”

Vincze Szabolcs