Spiller Istvánnal, az MTI és a Sport Tv tudósítójával és Ancsin Jánossal, minden idők egyik legjobb magyar hokisával vettük sorra a menetrendet. A statisztikákból kiindulva érthető a visszafogottság, az ötből négy csapat ellen negatív a mérlegünk.

MTI

Japán – Magyarország (április 15. 13 óra)

Mérlegünk ellenük: 20 mérkőzés, 6 győzelem, 14 vereség (53-90)

Spiller István: Japánnak üzleti okokból sokáig bent kellett maradnia az elitben. Az A-csoportból nem eshettek ki, ugyanakkor talán meccset se nyertek. Mikor megszűnt a privilégium, Debrecenben, a divízió 1-ben megvertük őket 3-0-ra. A másik emlékezetes győzelmünk Szapporóban volt, amire nyilván mindenki emlékszik: 3-2-es vezetésünknél nem adták meg a góljukat, mert csak a bírók nem látták, hogy bentről jött ki a korong. Talán így volt megírva, mert a magyar csapat megérdemelte. (Azóta van videóbíró a divízió 1-ben.)

Akkor mi felszálló ágban voltunk, akiknek minden sikerül, ők meg leszállóban. Azóta viszont kétszer játszottunk velük, mindkétszer itthon – és mindkétszer ők nyertek. Gyorsak, a mentalitásuk példás és miután tavaly a katasztrófa miatt nem jöhettek Pestre, most bizonyítani akarnak. Több hete Európában vannak, akklimatizálódtak. A csapatukat régóta építik, leszoktak a kísérletezésről.

Ancsin János: Japán az egyik verhető ellenfél a számunkra. Ha nem is könnyen, de hosszabbításban vagy szétlövéssel megverjük őket. Nem tartoznak a csoport három legerősebb csapata közé, a stílusuk talán jobban fekszik nekünk, mint a többieké.

Ancsin János

Magyarország – Ukrajna (április 16., 13 óra)

Mérlegünk ellenük: 15 mérkőzés, 2 győzelem, 13 vereség (21-75)

Spiller István: Szapporó, 2008, április 19 – ezt a dátumot sosem felejtjük. Az akkori 4-2-es győzelmünk az egyik a kettőből, amit Ukrajna ellen eddig szereztünk. Azóta négyszer találkoztunk velük, mind a négyszer kikaptunk, igaz, mindig egy góllal. Ugyanakkor annyiban jobban fekszenek nekünk, mint a japánok, hogy nem annyira fegyelmezettek. Ez lehet a kulcs ellenük, fegyelmezett játékkal az agyukra mehetünk. KHL-es játékosokkal is jönnek, fizikailag erősek. Kb. ez az első két meccs fogja determinálni szerintem, hogy a feljutásért vagy a kiesés ellen fogunk harcolni a továbbiakban.

Ancsin János: Az ukránoknál kimaradt néhány idősebb játékos, akik simán beférnének még és meghatározó játékosai voltak a csapatnak, kérdés, hogy tudják helyettesíteni őket a fiatalabbak. Ha a rutin oldaláról nézem, gyengültek, fizikailag viszont erősödhettek. Verhetőnek tartom őket, akár rendes játékidőben is.

Szlovénia – Magyarország (április 18. 20 óra)

Mérlegünk ellenük: 22 mérkőzés, 4 győzelem, 16  vereség, 2 döntetlen (56-89)

Spiller István: Ljubljanában még soha nem nyertünk ellenük. Mindig előrébb tartottak nálunk, ami nagyjából annak köszönhető, hogy hamarabb rákapcsolódtak az osztrák vonalra, mint mi. Ez a mostani egy vegyes generáció, kevesebb az öreg, ugyanakkor az NHL-es sztárjaik nem lesznek itt. Ha Kopitarék játszanának, olyan első soruk lenne, amivel legfeljebb az osztrákok versenyezhetnek. A magyar hokihoz képest az erejüket pont az mutatja, hogy mi nem tudnánk a mostaninál erősebb sorokat összerakni, ők meg igen. Kétszer is 4-1-re kaptunk ki tőlük a vébén az elmúlt években, úgy, hogy egyik meccs sem rólunk szólt.

Ancsin János: Inkább csak remény, amikor azt mondom, hogy őket csak hosszabbításban tudjuk megverni. A fiatalítással ők is haladnak, ami többféleképpen elsülhet. De a merítés nagyobb náluk, mint nálunk. A mi csapatunk kevesebbet változott, legalábbis ami a kulcsembereket illeti.

MTI

Ausztria – Magyarország (április 19., 16.30)

Mérlegünk ellenük: 38 mérkőzés, 7 győzelem, 29 vereség, 2 döntetlen (88-168)

Spiller István: Ezen a vb-n ők a legnagyobb favoritok. Ha néha kiesnek az A-csoportból, szinte nem tudnak nem visszakerülni. Érdekesség, hogy most éppen az EBEL három nemzete – magyar, osztrák, szlovén – egyformán a másodosztályban van: eddig egyszer volt olyan, hogy mind a három A-csoportos volt. 2009-ben 6-0-ra vertek minket a bent maradásért: amikor komoly a tét, nem lehet őket megverni. 1977-ben sikerült utoljára. Nagyon fegyelmezettek, erősek és gyorsak, mennek, mint a gép.

Ancsin János: Az osztrákokat és a szlovéneket tulajdonképpen egy kalap alá veszem, ez a két csapat képviseli a legfelsőbb szintet ebben a csoportban. Az osztrákok ellen kellene a legjobb kapusteljesítmény. Kulcsjátékosaik nem lesznek itt, mert az NHL-ből nem jönnek haza, de így is ők az esélyesek.

Magyarország – Nagy-Britannia (április 21. 16.30)

Mérlegünk ellenük: 26 mérkőzés, 15 győzelem, 10 vereség, 1 döntetlen (89-71)

Spiller István: Voltak nagyon komoly tényezők, de megfordultak a C-csoportban is. Mostanában stabil divízió 1-esek, újabban a jobbak között. Ómennek jó, hogy a két utolsó tétmeccsünk ellenük egyaránt Ljubljanában volt és mindkettőt megnyertük. Ugyanakkor tavaly majdnem feljutottak az A-csoportba, Kijevben verték az ukránokat és az utolsó körben még volt esélyük a bravúrra. Felkészülési meccsek nélkül jönnek a vébére, sok honosított kanadai születésű játékosuk van, erőhokit játszanak.

Ancsin János: A britekkel mindig marha jó meccseket játszunk, általában egy-két gólos különbséggel és általában mi nyerünk. Szerintem most is így lesz. Ha ki-ki meccset kell játszanunk velük, azt behúzzuk.

A magyar válogatott esélyeiről:

Spiller István: Az én modellem szerint egy világversenyen az adott csapat szereplését 50%-ban a tudás, 40%-ban az épp adott forma és 10%-ban a szerencse határozza meg. Szapporóban mi voltunk a legjobb formában és nekünk volt meg, talán nem is véletlenül, a kellő szerencsénk. A csapat tudása most is adott, az eredményünket az fogja befolyásolni ebben a nagyon sűrű mezőnyben, hogy a másik két faktor hogyan alakul nálunk és az ellenfeleknél.

Ancsin János: Minden, amit mondtam, akkor érvényes, ha megfelelő lesz a kapusteljesítményünk. Az optimista változatok, de a szoros meccsekről mondottak is csak akkor jöhetnek be. Nem akarom lebecsülni Bálizs Bencét és Budai Krisztiánt, jó kapusok. De az biztos, hogy Hetényi és Szuper hiányzása miatt egy bizonytalansági faktor bejött. Hozzáteszem, ebben a történetben mindenkinek igaza van: Szuper Levinek is, mert a profi jégkorong így működik, a klubé az elsőbbség. És a szakmai stábnak is, mert egy olyan kapust, aki a harmadik meccsre esik be egy vb-re, én sem raknék be azonnal a kapuba.