A világbajnokság maga az élet. A folyamatosan változó élet. Mint a labdabirtoklási arány, pillanatokban, percekben, félidőkben teljesedik ki a játék képe. Menni, küzdeni, abálni, csúszva-mászva harcolni. Harcolni az álmokért, harcolni a Jules Rimet-kupáért, harcolni a világbajnoki címért. Ugyanaz, de mégis más. Mert mindent másért és egymásért teszünk, akár egy csapat.

Ott van Spanyolország. Spanyolok. Casillas és Ramos. A szívetek szakad meg? Tudjátok, vannak pillanatok, amikor azt hisszük, vége, kiestünk, vesztettünk és rossz úton járunk. De soha nem járunk rossz úton. Csak az út közben akadályokba, nehézségekbe és ellenfelekbe ütközünk, és néha nem vagyunk elég erősek, motiváltak, kitartóak, hogy legyőzzük őket. Nem járnak a spanyolok rossz úton, a rossz út jár a spanyolokon. Talán csak nem akarták eléggé, és valahogy soha nem volt jó az időzítés, pedig az általuk is játszott tempófutballnál az időzítés a lényeg.

A rossz út jár a spanyolokon

AFP / Gabriel Bouys

Cesare Prandelli lemondása fontos vallomás, remek időzítéssel. „A technikai beállítások nem működtek, és ezért vállalom a felelősséget. Valami megváltozott, amióta megújították a szerződésemet.” Mint látjuk a kapcsolatokban a változás nem mindig jó, a változáshoz pedig mindig két fél kell. A játékos, a csapat és az edző. Szóval három. A három az magyar igazság. Ha nincs meg a három fél összhangja és az összhanghoz szükséges türelem, akkor csak a rosszkedv, a szomorúság és a bánat hatja át az ember lelkét. Ami rossz.

Az olaszok most biztos úgy érzik, mintha Suarez kiharapott volna, egy darabot a szívükből. „Ez a köcsög Robert Pattisonnak képzeli magát!” – gondolta Chiellini. Robert Pattison pedig nem köcsög. Suarez a köcsög. Tudjátok a szeretet olyan, mint Suarez harapása: kemény és nehezen enged! Chiellini ezt érezhette a vállán, a nehezen engedő szeretetet, a ragaszkodást. Talán pont ez a harapás kellett az olaszoknak, ahhoz hogy felébredjenek, és végre rátaláljanak a saját ösvényükre, és elfogadják saját helyüket a futball világában, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában?! Erre lenne szükség az angoloknál is… Roy Hodgson, azonban nem mond le, inkább hiteget és elveszi válogatottjától a reményt és az álmokat. Álmok nélkül pedig nem lehet élni.

Pattison-Suarez szemrevételez, mielőtt lecsap

AFP

A japán bíró, Nisimura ugyanezt tette a horvátokkal. Modricék most biztos nagyon dühösek, és úgy gondolják, az egész világ ellenük esküdött. Mindent elvesztettek és darabokban az életük. De tudjátok, semmi nem történik véletlenül! Most ez a kapu lezárult, mert Ochoa védett benne. De máskor egy új majd megnyílik. Akár Suker előtt, miután gólkirály lett 98-ban és a Real Madridba igazolt.

Szintén a Real Madridba igazolt Christiano Ronaldo, a Manchesterből, rekordáron. CR7. Nem a hajadon múlott. Amiért levágattad, már önmagában nyertél! Megint Pepe volt a forrófejű, ő volt érzéketlen Müllerrel, mikor lekönyökölte, majd megfejelte, ő volt, aki hibázott. De légy vele türelmes CR7, ne siettesd, és Te mindig tudd: Te se érhetsz el mindent, lesznek pillanatok, amikor nem jön ki a lépés, amikor szabadrúgó pózodat kinevetik, és az egytagú sorfalba lősz. Ám Te akkor is egyéniség leszel, amikor épp csalódást okozol. Te már akkor is győztes leszel, ha csupán második vagy a most is villogó Messi mögött.

Hogy játszott megint a kis törpe csoda? Mit csinált már megint Nigéria ellen?

Egy agyműtéten átesett fiúnak ajánlva: "Christiano, nem a hajadon múlott!"

AFP / Francisco Leong

Nigéria még így is szerencsés, nem úgy, mint a többi afrikai csapat. Most majd megint mondani fogják, hogy az afrikai csapatoknak hiába erős a kerete, nem játszanak elég taktikusan, elszórakozzák a helyzeteiket és ezért soha nem lesznek világbajnokok. Nektek üzenem, hogy soha ne engedjétek, hogy mások mondják meg, mit csináljatok. Mindig a szíveteket kövessétek, mindig játszatok felszabadultan, mintha éppen akkor játszanátok utoljára! (De előtte azért győződjetek meg, hogy lesz e fellépti díj és prémium. Fellépti nélkül még én sem írok.) Tudnotok kell, hogy miattatok érdemes nézni a vébét! Nézzétek meg, mi lett a taktikusan játszó Japánnal és Dél-Koreával. Nem csak kiestek, de mint mindig, ellenszenvesek is voltak.

Kiesők!

Most már tudjátok, hogy az élet mennyire múlandó, és hogy elszakadni, tovább lépni, otthagyni valamit, mennyire nagyon nehéz. De talán ahonnan eljöttök, és amit otthagytok, az nem is volt igazán a Tietek. Ott igazából mindig idegenek voltatok, és talán sokkal inkább az az otthon, ahova épp tartotok!