Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
1966-ban egészen rendkívüli dolgok történtek a világban. A Wikipédia (nem, nem tekintjük forrásnak, de most a gyűjtése jól fogott) szerint ekkor született például Roman Abramovics orosz milliárdos, Sophie Marceau színésznő és nem utolsó sorban Deutsch Tamás (van-e ki e nevet nem ismeri?).
Sajnos abban az évben meghalt Tamási Áron, hatalmas űrt hagyva maga után az irodalomban, de most mégsem ennél állnánk meg, hanem egy eddig egyszeri sporttörténelmi momentumnál: Anglia megnyerte a foci-világbajnokságot!
E csodálatos pillanat azonban meg is fogalmazta a világ nagy talányainak egyikét: megismétli-e még valaha ezt a sikert az angol válogatott?
Azt már tudjuk, hogy 52 éve nem jön ez össze, noha nem egyszer mentek már úgy vb-re, hogy ha most nem, akkor soha. Ha tehát ebből indulunk ki, akkor nyilván soha.
De miért lennénk kishitűek? Az angol foci imádói például minden nagyobb torna előtt készek megfogadni kedvenceik sikerét – bár, a remény azért igen rendesen tompul. De azért van.
Viszont indokolt-e ez 2018-ban? Elsőre azt mondanánk, hogy nem. Pedig ez egy jó angol csapat, idősebb és fiatal játékosok elegye, olyan tudású játékosokkal, mint Harry Kane vagy Jamie Vardy, melléjük érkezett Trent Alexander-Arnold, Marcus Rashford vagy Delle Ali, és végre rendes kapusuk is van. Ha jól belegondolunk, a leggyengébb pontnak e pillanatban talán Gareth Southgate szövetségi kapitány, aki olykor egészen fura csapatot küld pályára, de ki tudja, hátha bejön.
Mindezt azért fejtegettük ilyen hosszan, mert a vébé mai programjából a nap meccsének az angolok bemutatkozását választottuk, ellenfelük pedig Tunézia. A G-csoportról van szó, itt vannak még a belgák és a panamaiak, akik tehát egymással játszanak, ami szintén érdekes lesz, elvégre a világranglista harmadikjáról, illetve egy vb-újoncról van szó, de az már csak ezért is elég egyértelműnek tűnik.
Miként egyébként egyértelműnek mondhatnánk az Anglia–Tunéziát is, de hát négy éve is így gondoltuk, amikor a britek Costa Ricával játszottak, aztán mi lett belőle: kiesés a csoportkörben.
Az angolok eddig kétszer találkoztak az észak-afrikaiakkal, egyszer győztek, egyszer pedig döntetlent játszottak velük. Legutóbb húsz éve, a franciaországi vb-n, Marseille-ben csaptak össze, akkor Alan Shearer és Paul Scholes góljával az angolok 2-0-ra nyertek. Azon a találkozón játszott a válogatott mostani kapitánya, Gareth Southgate is.
Most mellettük szól az is, hogy világbajnokságon nem kaptak még ki afrikai csapattól, a tunéziaiak viszont még nem nyertek európai ellenféllel szemben. Sőt, az elmúlt 11 vb-mérkőzésükön egyáltalán nem verték meg ellenfelüket. Az 1978-as debütálásuk alkalmával ugyan 3-1-re megverték Mexikót – ez volt az első afrikai győzelem a vb-k történetében –, de azóta négy mérkőzésük zárult döntetlennel, hét pedig vereséggel.
Szóval, minden angol győzelmet ígér, ha ez sem jön össze, akkor tényleg nehezen hisszük el, hogy egyszer még ismét világbajnokok lehetnek.
Ide kattintva szavazzon: nyernek az angolok?
A nap első meccse a délután 2-kor kezdődő Svédország–Dél-Korea-összecsapás lesz, méghozzá az F csoportból, ahol a papírforma szerint Svédország és Mexikó csatázott volna a második helyért, aztán jöttek a mexikóiak, legyőzték a németeket, és hirtelen átírtak mindent, amit erről a csoportról gondoltunk. A vasárnapi meccs eredménye miatt nem lehetnek felhőtlenül boldogok a svéd szurkolók sem, így sokkal nehezebb feladattá vált elérni a továbbjutó helyet. Dél-Korea szurkolói számára pedig (feltételezve, hogy 2002 után Koreán kívül létezik ilyen ember) nincs sok más lehetőség, mint az esélytelenek nyugalmával várni, hátha még egyszer borul a csoportban a papírforma. |
