Amikor azokról az időkről szoktam pár barátommal nosztalgiázni, amikor még anyám rettegett, ha meccsre mentem, általában üveget dobáló fradistákra vagy oszlopméretű újpestiekre gondoltam, nem valami világjárványra. De hát változik a világ, egy évvel ezelőtt be se engedtek volna stadionba arcot eltakaró maszkban, miközben csütörtök este a Puskás Arénába anélkül nem léphettem volna be. Meg a stadion sem azért volt üres, mert már tét nélküli selejtezőt játszik a magyar válogatott Andorra ellen, hanem azért, mert egy ideig este nyolc után az utcára sem lehet kimenni.
Hogy mekkora a baj, azt jól jelzi, hogy még a Csányi Sándor vezette Magyar Labdarúgó-szövetség is csak hétfő este tudta meg Orbán Viktortól, hogy bár az UEFA papíron engedélyezné, még a stadion egyharmadát sem lehet megtölteni nézőkkel – se a csütörtök esti Izland elleni Eb-pótselejtezőn, se a következő egy hétben rendezett Nemzetek Ligája-meccseken.
Ez a pótselejtező eleve rossz csillag alatt született: eredetileg nemcsak le kellett volna mennie idén tavasszal, de már azon az Európa-bajnokságon is túl kellett volna lenni – többek közt egy budapesti helyszínnel –, amire kijuthat Magyarország.
Ehhez képest Európa-bajnokság 2021-ben lesz, mert a nyáron nem hogy legendás meccseknek nem örülhettünk, de az is ajándék volt, hogy végre kiülhetünk kocsmázni a barátainkkal.
De maga a magyar válogatott is kicsit úgy jutott el idáig, mint ahogy a Barátok köztöt húzzák el valahogy még pár száz résszel: papíron már a Szlovákia elleni debütáló meccsen el kellett volna engedni ezt az Európa-bajnokság dolgot, aztán valahogy addig ment a dolog, hogy még a budapesti visszavágón is hihettünk valamiben.
Reviczky Zsolt
Nagyon nehéz nem apátiába merülni egy szurkolók nélküli meccsen még akkor is, ha nekem csak azért nem gyerekkori vágyam a válogatottnak szurkolni Európa- vagy világbajnokságon, mert az már 2016-ban teljesült. Persze gyerekként nem fogalmaztam meg maximális számot (egy), szóval jó az másodszorra is.
Azt mostanra már sokan leírták, mi volt konkrétan a meccsen: egészen csodálatos győzelem, Nego egyenlítése és a még rossz napján is egészen lenyűgöző dolgokra képes Szoboszlai fordítása, Magyarország kint van az Európa-bajnokságon. De ez igazából nem mond el mindent, ekkora meccsről ugyanis egyszerűen nem lehet pátosz nélkül beszélni.
Reviczky Zsolt
Szoboszlai hosszabbításban lőtt gólja ugyanis tipikusan az a gól volt, amiért meccsre járni nem sportbeli élvezet, hanem valamiféle törzsi rítus. Ami miatt ha azt mondja valaki, "megyek meccsre", akkor még a fociba be nem avatottak is tudják, hogy valami fontos dologról van szó, aminek az idejére nem érdemes születésnapot szervezni. Egy ilyen gólban hirtelen összeáll minden: a töküres stadionban már nem az korábban nyomasztónak tűnt szellőzőrendszer az egyetlen hang, amit folyamatosan hall az ember, hanem a játékosok öröme (és a magyar médiamunkások boldog bazmegolásai). Egy kicsit eltűnik a tonnányi frusztráció, értelmet nyernek az elmúlt hónapok kihagyott nyaralásai, unalmas otthon töltött percei.
A gólöröm pár percében a foci megszűnik politikai ügy lenni: egy rövid ideig még nem jut eszébe senkinek, mennyire unalmas lesz nyárig hallgatni a "Viktor megcsinálta" – "De hát Nego is migráns hátterű" alapállásokból induló vitákat, a kormánypárti politikusok önigazolását, és az ellenzék hirtelen hangsúlyosabbá vált futballrajongását.
Reviczky Zsolt
Az ilyen meccsek azok, amikre évek múlva is emlékezni fog mindenki: egy ideig még viszonylag pontosan idézve a futballgyilkos Izlandra és a nézhetetlenül rossz első félidőre is, hogy aztán szép lassan mítosszá váljon, miképp tudta az ország egy részének bearanyozni a csütörtök estéjét úgy, hogy hetek óta csak halálesetekről és kijárási tilalomról lehetett beszélni.
Ettől persze még pénteken sem lesz jobb a vírushelyzet, de az akkor sem lett volna jobb, ha kikap Magyarország. Így viszont legalább már nagyjából be lehet lőni az időpontot, amikor Magyarország 2016 után megint különösen vidám hellyé válhat két hétre: valamikor 2021 júniusában. Addig már csak el kell jutni valahogy.
Reviczky Zsolt
