„Nagyon jó érzés volt, ilyet még sosem éltem át eddig. Olyan, mintha egy álomban élnék” – mondta Kós Hubert, a férfiak 200 méteres hátúszó számának győztese a párizsi Trocaderón, a Bajnokok parkjában, ahol Milák Kristóffal az oldalán 15 ezer emberrel és sok más sportolóval együtt ünnepelte a győzelmét. Elárulta azt is, hogy egy kicsit még mindig tart attól, hogy egyszer csak felébred, és kiderül, hogy még el sem kezdődött az olimpia, és nem lesz ott az aranyérem a nyakában.

A 21 éves úszó három egyéni számban indult Párizsban, a 200-as táv mellett 100 háton és 100 pillangón. Az előbbin nem jutott döntőbe, az utóbbin a 16. helyen zárt. „Nagyon elégedett vagyok. Kiskorom óta az volt a célom, hogy olimpiai bajnok legyek, és most elmondhatom, hogy az vagyok” – jelentette ki, hozzátéve: edzője, a korábban Michael Phelpsszel is dolgozó amerikai Bob Bowman azt mondta neki, 200-on lehetett volna gyorsabb az úszása első fele.

Ahol már Milák is lazábbra vette a figurát – ilyen a Bajnokok parkja az olimpián

Novak Djokovic és Teddy Riner után Milák Kristóf, Kós Hubert és a párbajtőrözők is együtt ünnepeltek a párizsiakkal.

Kós tavaly világbajnok lett, ezért sokan esélyesként tekintettek rá, ami miatt nyomást érzett magán. Ezt – mondta – korábban nem tudta kizárni, de az utóbbi időben rájött, hogyan dolgozhatja fel és hozhatja ki magából a maximumot, és ebben az edzője segített neki igazán.

„Ha megnézzük, hogy miért lettem most ennyivel jobb, mint otthon voltam, annak ötven százaléka Bob tudása, az, hogy milyen edzéseket ír. A másik ötven százalékot pedig az edzőpartnerek jelentik, Leon Marchand (Párizsban egyéniben négyszer győzött, és a váltóval nyert egy bronzot is – a szerk.) Chase Kalisz, Regan Smith… olimpiai bajnokok. Az, hogy egy ilyen csapatnak lehetek a tagja, hogy velük úszhatok minden egyes nap, legalább ugyanannyit jelent” – magyarázta Kós, aki a magyar úszósport harmincadik olimpiai aranyérmét nyerte.

„El kellett fogadnom, hogy igazából minden verseny ugyanaz, attól még, hogy ott van az ötkarika, ugyanúgy csak úszni kell” – felelte, amikor arról kérdeztük, mit kellett magában átállítania, hogy elbírja az esélyesség terhét. – „Ez nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan az olimpiát, hiszen ez a legnagyobb verseny a világon, csak nem szabad úgy gondolni erre a szám előtt, hogy túl sok terhet tegyél magadra, különben nem fogsz tudni olyan jól teljesíteni, mintha egy másik versenyről lenne szó. Ezt most nagyon jól csináltam. Ugyanezt csináltam tavaly a vb-n is. Megtapasztaltam, hogy milyen a világot megverni, és ez most megint sikerült.”

Kós győzelme után az úszók szövetségi kapitánya, Sós Csaba arról beszélt, hogy „ha megnézzük, hogy mennyire más úton jutott el a csúcsra akár Hosszú Katinka, akár Kós, akár Milák, az kijelenthető, hogy a magyar rendszer a világon a legrugalmasabb”.

Az újdonsült olimpiai bajnok egyetért a kapitánnyal. „Összesen csak másfél évet töltöttem kinn eddig Amerikában, azelőtt Magyarországon is volt úszókarrierem. Nagyon sok mondták, hogy gyönyörű technikával úszom, amit Magyarovits Zoltánnak köszönhetek, Zoli bának, aki felhozott erre a szintre: hogy kimentem az Egyesült Államokba, és egyik pillanatról a másikra meg tudtam nyerni a világbajnokságot. Vele nyertünk egy Európa-bajnoki címet is, nem odakinn tanultam meg úszni. Azt viszont el kell ismerni, hogy a versenyrendszer, ami kinn működik, másolhatatlan.”

Bowman eddig az arizonai állami egyetem csapatának edzője volt, a következő szezontól azonban a Texasi Egyetemhez szerződik, és Kós is vele tart Austinba. A változásról azt mondta, „a sulit még nem láttam, de az uszodát már bejártam, egy párszor úsztam már ott is a magaslati edzőtáborunk után. Nagyon szeretem, a kinti medence nagyon jó. Azt már várom, hogy visszamenjek; a sulikezdést nem annyira, de hát tanulni is kell az úszás mellett”.