„Kegyes hazugság nem árt senkinek” – mondta Forrest Gump édesanyja Robert Zemeckis híres filmjében, és úgy tűnik, sokan ennek az életbölcsességnek a jegyében élnek. Ilyen például Eddie Howe, az angol labdarúgó-bajnokságban szereplő Newcastle United vezetőedzője, aki szinte már sportot űz abból, hogy megfoghatatlan válaszokat adjon az újságíróknak, amikor a sérült játékosairól kérdezik. Mi motiválhat egy edzőt, hogy elhallgasson bizonyos információkat a csapatáról és káros dolog-e ez? Erre keressük a választ!

Ki akarná megkönnyíteni az ellenfele dolgát?

Az előbb említett Howe-t nemrégiben egy sajtótájékoztatón „dicsérte meg” egy újságíró, hogy már „második éve ő irányítja a Newcastle csapatát, de még mindig nem sikerült korrekt módon kommunikálnia a sérültekről”. „Köszönöm szépen, ez sokat jelent, hogy öntől hallom” – érkezett a gúnyos válasz. Kettejük könnyed szóváltása mosolygásra adhat okot, felvet azonban egy morális dilemmát, mégpedig, hogy miért hazudik egy edző az újságíróknak és a csapata rajongóinak?

Még mielőtt erre választ adnánk, fontos megjegyezni, hogy ezzel a felfogással nincs egyedül a Newcastle menedzsere. Hogy a Premier League-nél maradjunk, idézzük fel Olekszandr Zincsenko, az Arsenal balhátvédjének önéletrajzi könyvében, a Believe-ben leírtakat, aki Mikel Artetáról, a klub menedzseréről mesélt kendőzetlen őszinteséggel. „Szeret játszani az ellenfelekkel. Volt olyan, hogy azt kérte a sérült játékosoktól, hogy utazzanak el a csapatbusszal, jöjjenek be az öltözőbe, hogy elbizonytalanítsák az ellenfél csapatot” – meséli könyvében Zincsenko. Ezt a taktikát még a közelmúltbeli, Liverpool elleni rangadón is előszeretettel alkalmazta az Ágyúsok spanyol menedzsere, aki a meccset megelőzően azt nyilatkozta, hogy Bukayo Saka játéka „nagyon bizonytalan”, majd mégis kezdett, gólt is lőtt és majdnem a teljes meccset végig játszotta. A találkozó után Arteta azt is elárulta, miért volt erre szükség:

Senkinek sem akarom megkönnyíteni a dolgát. Az ellenfél csak csinálja meg a házi feladatát és készüljön fel minden eshetőségre, én is ezt teszem. Ha valakiről tudom, hogy biztosan nem fog játszani, akkor nem fogok hazudni, sose tenném, de ha kétséges a pályára lépése, akkor hagyom, had találgassanak az ellenfelek

– magyarázta a spanyol tréner.

Mikel Arteta (Arsenal F.C.) a F.C. Inter és az Arsenal F.C. közötti Bajnokok Ligája 2024/25-ös Liga MD4-es szakasza mérkőzésen a San Siro Stadionban, Milánó, Olaszországban, november 6-án

AFP / Nurphoto / Domenico Cippitelli

Az angol klub egy korábbi, legendás edzője, Arséne Wenger sokkal nyíltabban beszélt a témáról. Még 2010-ben kérdezték meg erről, miután kiderült, Sir Alex Ferguson, a Manchester United akkori vezetőedzője azt hazudta, hogy Wayne Rooney-nak bokasérülése van, ami miatt nem léphet pályára. Pechére a sztorit nem egyeztette játékosával, aki az újságíróknak őszintén beszélt a kialakult helyzetről.

Ha azt kérdezi tőlem, hazudtam-e már a sajtónak, hogy megvédjem egy játékosomat, akkor az az őszinte válaszom, hogy igen. Nem éreztem jól magam, de tiszta volt a lelkiismeretem, mert tudtam, hogy jó célt szolgálok. Viszont amikor ilyesmit csináltam, előtte egyeztettem a játékossal is a sztorit

– mesélte Wenger, konkrét esetet azonban egyet sem nevezett meg.

Abszurd sztorik és a koronavírus

Előfordul azonban olyan is, hogy bohózatba illő helyzetekbe sodorják magukat az edzők. Maradjunk még egy kicsit a londoni csapat háza táján és idézzük fel a tavalyi szezonból a Porto elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést, amikor Arteta még akkor sem volt hajlandó elismerni, hogy Gabriel Martinelli nem lép majd pályára, amikor néhány nappal korábban kiszivárgott róla egy kép, amin mankóval jár.

A koronavírus ezeknek a „kegyes hazugságoknak” a csúcsidőszaka volt, gondoljunk csak azokra az időkre, amikor a járvány tetőzött. A Chelsea német válogatott játékosa, Melanie Leupolz például a terhességét leplezte azzal, hogy „Covidos lett”. Persze számos más oka is lehet annak, hogy az edzők nem a teljes igazságot mondják, ezzel megvédve a játékosukat. Történhetnek olyan váratlan dolgok, mint például egy haláleset – amit érhető módon a sportoló nem szeretne a külvilág elé tárni –, ebben az esetben azonban nem szerencsés azt mondani, hogy „egyéb okok miatt” nem lép valaki pályára, mert az csak felesleges találgatásokhoz vezet a média és a szurkolók részéről.

A pénz beszél, a kutya ugat

És van olyan is, amikor az anyagiak szólnak közbe. Nem sokkal azután, hogy Omar Richards 2022 nyarán a Bayern Münchentől a Nottingham Foresthez szerződött, kiderült, hogy olyan sérülést szenvedett, amivel ugyan edzeni még tudott egy ideig, de hosszabb távon komolyabb sérüléshez vezethetett volna, ha így játszik. A Forest ekkoriban tárgyalásokat folytatott a Huddersfiedl Townnal egy másik védő, Harry Toffolo megszerzéséről, ám a klubvezetés érezte, ha kitudódik Richards sérülése, az jelentősen megnövelheti a Toffolóért kért pénzt. A Forest ezért olyan képet posztolt a közösségi médiában, amelyen Richards edzés közben látható, illetve a csapat Hertha BSC elleni felkészülési mérkőzésére is benevezték. Az ügyeskedésből végül jól jött ki a Nottingham, mindössze 10 millió euróért leigazolták Harry Toffolót és egy másik Huddersfield játékost, Lewis O’Brient is.

Omar Richards a Reading és a Nottingham Forest közötti Sky Bet Championship mérkőzésen a Readingi Madejski Stadionban 2020. december 5-én

AFP

Számos amerikai sportligában külön szabályozásokat vezettek be, hogy biztosítsák a sérülések átláthatóságát, ám a csapatok itt is megtalálják a kiskapukat. Az NFL-ben szereplő Philadelphia Eagles vezetőedzője, Nick Sirianni a múlt héten látszólag utalást tett rá, hogy irányítója, Jalen Hurts bokasérülést szenvedett, ám semmilyen hivatalos kommunikáció nem érkezett róla, hogy sérült listán lenne, vagy nem edzett volna. Sirianni később visszakozott egy sajtótájékoztatón. Persze vannak olyan játékosok, akik sérülésük ellenére is játszanak. A korábbi Eagles-elkapó, Terrell Owens például úgy lépett pályára a XXXIX. Super Bowlon, hogy előtte hét héttel eltörte a lábát. Ugyan az Eagles végül veszített a New England Patriots elleni döntőben, de nem Owensen múlt, aki 9 elkapásból 122 yardot szerzett csapatának.

Ennek az ellenkezőjét láthattuk egy másik philadelphiai csapatnál, az NBA-ben szereplő 76ersnél, amely tévesen azt állította, hogy egyik legjobbja, Joel Embiid egy térdsérülés miatt nem játszik. Később kiderült, hogy ez nem igaz és a Philly ezzel azt a látszatot akarta kelteni az ellenfelekben, hogy a sztárjátékos nem 100 százalékos. Az NBA nem kegyelmezett és 100 ezer dolláros pénzbüntetéssel sújtotta a pennsylvaniai csapatot.

Az NHL-ben viszont az a bevett szokás, hogy a sérülteknél csupán annyit jelentenek be, hogy az alsó-vagy felsőtestük sérült meg a játékosoknak. A cél az, hogy a szurkolók képben legyenek vele, hogy az adott játékos játszhat-e a következő meccsen, vagy sem, de megakadályozzák, hogy az ellenfelek szándékosan a sérült testrészt támadják, további fájdalmat okozva ezzel.

A sérülésekről való egyértelmű kommunikációt részben azért tették kötelezővé az amerikai ligákban, hogy a sportfogadók teljes képet kapjanak a mérkőzések előtt, Európában azonban még nem merült fel ennek a lehetősége. Persze sok szurkoló és az újságírók is jobban örülnének, ha az edzők nem próbálnának meg trükközni, de lássuk be, túl nagy a tét és túl sok pénz múlik azon, hogy maguktól is transzparensen kommunikáljanak az edzők – tisztelet a kivételnek.