Ben Collingsworth és Ronaldo Menezes, a FIT két kutatója azt az adatbázist használta kutatásához, amelyet az Enron 2001 decemberi csődje után szereztek meg a szövetségi nyomozók. Az adatbázisban 150 közép- és felsővezető 517 ezer emailje olvasható, a kutatók pedig az email-küldések mintázatát kutatva tettek figyelemreméltó megfigyeléseket, magukat a leveleket nem olvasták.

A mintázatot figyelve felvázolhatóak a csődhöz vezető fő események, például az a pillanat, amikor 2001 augusztusában lemondott a cég vezérigazgatója, Jeffrey Skilling. A kulcspontok felvázolása után megnézték, a dolgozók milyen csoportokat alkottak kommunikáció közben. Menezes elmondása szerint nem a krízis pillanataiban történtek a legnagyobb változások az e-mailezés folyamatában, hanem egy hónappal korábban: az aktív csoportok száma (egy csoportban egy tag bármely másik taggal email-kapcsolatba léphetett) 100-ról 800-ra ugrott a csőd előtti hónapban. Az üzenetek száma fokozatosan nőtt a csoportokon belül, míg a cég dolgozói előtt mindezen kommunikáció rejtve maradt.

A kutatók azt állítják: az egyre növekvő stressz hatására az alkalmazottak elkezdenek közvetlenül kommunikálni egymással, és nem osztják meg véleményüket és információikat másokkal. Míg az elmélet hasznosnak bizonyulhat cégvezetések vagy HR-esek számára, bizonyítása igen problémás. Menezes szerint ugyanis a személyiségi jogok védelme miatt roppantul nehéz emailekkel teli adatbázisokat szerezni - ő még egyetemétől sem tudott kutatásaihoz olyan levél-adatbázist kapni, amelyből előzetesen kitörölték volna a benne szereplők nevét.