szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

Elég, ha a legutóbbi, máris elhíresült esetre gondolunk, ahol egy Counter Strike-on belüli vitát sikerült egy...

 Elég, ha a legutóbbi, máris elhíresült esetre gondolunk, ahol egy Counter Strike-on belüli vitát sikerült egy késeléssel rendezni, de említhetnénk a hírhedt Daniel Patricket is - ő azért ölte meg a szüleit, (leírni is borzasztó) mert azok nem engedték, hogy játsszon a HALO-val. De volt olyan eset is, hogy egy srác bérgyilkost akart felfogadni, hogy az ölje meg a szüleit, mivel azok elzárták előle a Playstationt - és a listát még sokáig folytathatnánk.

Daniel Patrick - megölte szüleit mert nem játszhatott

Természetesen nem mondjuk azt, hogy az erőszakos játékok minden esetben deviáns viselkedést eredményeznek – mi magunk is játszunk a Gears Of Wars-tól a Postalig mindent, és tudomásom szerint senki sem óhajt gyilkolászni a Techline szerkesztőségben. Kár lenne azonban tagadni (főleg, hogy sok esetnél ez bizonyított is), hogy a „lövöldözős-gyilkolászós” játékok, főleg a gyengébb jellemmel vagy az eleve egy kis jellemtorzulással rendelkező embereknél bizony komoly gondokat okozhatnak. Az ilyen játékosok szemében elmosódik a határ a játék és a valóság között (ki ne emlékezne a híres esetre, amikor egy tízéves srác nem ugrott el az autó elől, mert azt hitte, hogy ha elütik, akkor majd feltápászkodik, mint az a GTA-ban történik…). Ennek kapcsán megvizsgáltuk, milyen alternatívák vannak, ha éppen nem Mass Effectezni akarunk – és meglepődve láttuk, hogy az alternatívák szuperek, roppant szórakoztatók és addiktívak, ráadásul nagyon olcsók, sőt sok esetben ingyenesek!

Erőszakmentesjáték-túránk során a legnagyobb meglepetés az volt, hogy ezek a játékok egyáltalán nem „igénytelenebbek” mint sokmillió dollárból készült nagy társaik, sőt a legtöbb esetben példát vehetnének a nagyok a kicsiktől… Míg a drága sikerjátékok sokszor foltozásra szorulnak, bugosak, fagynak vagy éppen akadozva mennek a legjobb gépen is (lásd. Saints Row 2 – nincs gép a világon, amellyel ne szaggatna), addig ezek a kis gyöngyszemek két perc alatt feltelepülnek, nem fagynak, iszonyú jól vannak optimalizálva, és szuper a zenéjük/grafikájuk.

Leszámítva most a casual játékok királyát, a legjobb darabokat, az IWin-en és a Bigfish-en találjuk. Első kedvencünk is tőlük származik: a Green Valley egy hagyományos, ún. „match3” játék, egy kis szerencse, egy kis ügyesség, gyorsaság és persze logika és stratégia. Mindez olyan szuper grafikai köntösben (3D grafika 2D stílusban, remek zenével és poénokkal), hogy garantáltan nem fogjuk tudni letenni jó pár napig (hétig).

Tekintve, hogy a mai modern játékok élettartama legtöbbször 10-20 óra, egy ilyen igényes match3-mal pedig akár hetekig szórakozhatunk, igazán nem sok érte a hét dollár (1300 forint). Ráadásul vásárlás előtt letölthetjük, és egy óráig ingyen játszhatjuk, mindenféle korlátozás nélkül.

Ha már szóba jöttek az ún. match3-játékok, említsük meg a Cariebbean Hideaway-t, ami egész egyszerűen az egyik legjobb darab: már rég végigjátszottam az Assassins Creed II-őt,  (egész jó volt), de a Karibi kalózok kalandjait még mindig képes vagyok majdnem mindennapi játszani, hónapok óta. Egyszerűen megunhatatlan.

A játék a match3 és az építkezős/fejlesztgetős/nyersanyag gyűjtős stílusok elemeit keveri, sok-sok poénnal és persze rengeteg extrával.  Ha pedig inkább a fantasyt szeretjük, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni a Puzzle Quest-et. Ez is egy match3-elképzelés, de sok-sok RPG elemmel, tárgyakkal, főhőssel, világtérképpel és fejleszthető városokkal fűszerezve. Ráadásul itt a logikai rész a csata alapját képezi: gyakorlatilag soha nem fogjuk letenni.

Ha valami olyasmire vágyunk, ami szintén erőszakmentes, de garantáltan megunhatatlan, akkor tegyünk egy próbát a világ legaddiktívabb játékának kikiáltott Super Collapse sorozattal, mondjuk a legutóbbi részével, a Super Collapse 3-mal.

Bevallom, bár sok „casual”  játékot ismerek, ez valahogy kimaradt, míg nem kezdett gyanús lenni, hogy mindenféle díjakat nyertek vele, óriási példányszámban fogy, és a legtöbb blog és szaklap mint a „megunhatatlan” játékot emlegeti. Nosza, le is töltöttem, (még maces verzió is van!), majd az egy óra próbaidő leteltével gondolkodás nélkül meg is vettem (hét dollár…). 

Bár kétkedve fogadtam a „húú, ezt aztán nem tudod letenni” véleményeket, be kell látnom, hogy igazuk van a rajongóknak: nagyon könnyen „collapse junkie” válhat az emberből. A rengeteg játékmód, a sok-sok extra és variáció, illetve az a bizonyos „biztos tudok még egy kicsit javítani a pontszámomon” érzés könnyen órákra a gép elé láncolja az embert. Ráadásul a Collapse olyan zseniálisan keveri a tetris, a puzzle, az akció és a gyors klikkelgetés, valamint a kőkemény fejtörőkre épülő stílust, hogy soha nem lesz repetitív.

Ha a gyors gondolkodás és klikkelgetés helyett inkább a stratégiát és az előre gondolkodást részesítjük előnyben, akkor tegyünk egy próbát a „Be Rich” nevű, time-management és tycoon keverékkel.

Egy igen hosszú kampányt játszhatunk végig, hogy azután ingatlanmodul váljon belőlünk, sőt van sandbox mód is, a játékidő tehát garantáltan hosszú. Ha pedig kifejezetten egy ún. „time management” játékot akarunk (ez egy érdekes stílus, részletesen írtunk róla itt), akkor próbáljuk ki a világ legröhejesebb és legaranyosabb ilyen játékát, a Miss Managementet.  Eltérően az összes több ilyen játéktól, ennek sajátos stílusa és története van. Ha ismerjük az Office c. sorozatot, akkor nagyjából már sejthetjük miről lesz szó. Egy iroda mindennapi életét kell irányítanunk, vicces és „terápiás” karakterekkel, garanatáltan mosolygásra késztető párbeszédekkel és vicces jelenetetekkel. Szezonról-szezonra minden epizód egy új történet és kihívás, akárcsak egy filmsorozat esetében.

További gyöngyszemeket (mint például a 7Wonders, ami tényleg letehetetlen) találhatunk a Bigfish oldalán, vagy az IWinen.

Erőszakmentes- körutazásom végén szinte értetlenül nézem azokat, akik képesek 10-12 ezer forintokat fizetni a mai „modern” játékokért, hogy aztán 6-8 óra elteltével megunják, és polcra tegyék őket. A cikk kapcsán vásároltam kb. húsz, jobbnál-jobb játékot (és még így sem volt tizenkétezer forint), mindenféle stílusban és műfajban, ráadásul ezek mindegyike szinte megunhatatlan (a Karibi kalóz szigetes játékban pl. lazán benne van 50 óra játékidőm és még nincs vége…) Mi tehát a tanulság? Nos talán az, hogy nem mindig a legdrágább és a „legüberebb” grafikával rendelkező játék a legjobb, csak egy kicsit keresgélni kell, és rájövünk, hogy van élet a Counter Strike-on kívül is. 

Na, megyek is vissza a Miss Management második szezonjának harmadik epizódját maximumra teljesíteni…
 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!