Van már alkotmány, nincsen több kenyérjegy, présben az ország – Mementó ’49
Nemcsak 2011 vonul be úgy a történelembe, mint az új alkotmány születésének az éve, illetve a „kenyérünnepek” szimbolikus esztendeje. Idén a „nemzet kenyerét” sütögetik a pécsi-pécsváradi pékek, s a kemence mellett államalapításra is emlékezeznek. 1949-ben viszont az Új Kenyér Ünnepét és az új sztálinista alkotmány ünnepét ülték meg, méghozzá azzal a „jóravaló” intézkedéssel, hogy megszüntetik a kenyérjegyet.
2011 és 1949 között természetesen nem vonható direkt párhuzam. Néhány jellegzetes formai egybeesés – új alkotmány, kenyérünnepek – mellett hangsúlyozni kell, hogy míg 1949-ben kommunista fordulat következett be, addig mostanában a nemzeti retorika erősödött meg feltűnően, akkor a testvéri Szovjetunió volt a vezércsillag, most az öncélúságról szól az ének.
A kommunista párt, pontosabban az akkor már a szocdemekkel feldagasztott Magyar Dolgozók Pártja 1949-ben új alkotmányt nyomott le az ország torkán, a parlament egyhangúan szavazta meg az augusztus 20. előtti napokban az új alaptörvényt, a sztálinista jogszabályt. Mindez jogtörténeti újítás volt, hiszen - ha nem számítjuk az 1946-os köztársasági "kisalkotmányt" - írott, egységes szerkezetbe foglalt alkotmány addig nem volt, hanem Angliához hasonlóan évszázadokon át a „történeti alkotmány” szerint – alapjogszabályok és jogszokások összessége alapján - kormányoztak itthon.
Megkülönböztetve magát az 1949-estől talán ezért is hivatkozik a 2011-es új alkotmány arra, hogy Magyarországnak egykor történeti alkotmánya volt. A 2011-es új alaptörvény azt is kimondja, hogy az „Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja”, és az „Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.”
Kenyérünnepek: 1899, 1949, 2011
Némi újabb hasonlóságra bukkanhatunk 1949-es és 2011-es a kenyérünnepek kapcsán is. Az 1949-es kommunista pártlap, a Szabad Nép új honfoglalásról (az új sztálinista alkotmányról) és az új kenyér ünnepéről cikkezett augusztus 20. alkalmából. A Magyar Nemzet pedig a kevésbé pártszerűen gondolkodó olvasóknak nemcsak erről a kettős, hanem egyenesen hármas ünnepről írt. A Magyar Nemzet ugyanis Szent Istvánt is méltatta, igaz, mint a "haladó világáramlat" képviselőjét.
Az új kenyér szimbóluma tehát egyaránt szerepelt a kommunista Szabad Nép és a hangvételében valamivel kevésbé vonalas Magyar Nemzetben. A kenyérünnep egyébként nem kommunista találmány, bár a Magyar Kommunista Párt 1946-tól kezdte ünnepelni ezt a napot Kovács Ákos néprajzos A kitalált hagyomány című könyve szerint. Valójában Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-es rendelkezésére vezethető vissza az aratóünnepek „kitalált”, de legalábbis nem túl régi hagyományának felélesztése, hogy a lázongó parasztokat valahogy lenyugtassák a monarchia utolsó évtizedeiben. Később, a Horthy-rendszerben is folytatták a tradíciót, a kommunisták újítása inkább az volt, hogy áttették ezt az ünnepet a negyvenes évek második felében augusztus 20-ára.
Az általános hiány ötvenes éveiben lekerült a napirendről az új kenyér ünnepe – ezt is Kovács Ákos írja. A kultuszt a Kádár-rendszer augusztus 20. újból fontossá válásával vette elő a hatvanas évektől fogva. Idén 2011-ben Pécsett támad fel a kenyérünnep. Páva Zsolt polgármester is beszédet fog majd mondani a Nemzet Kenyere (egy többkilós kenyér), illetve a „nemzet lisztjéből” készült 2000-3000 darab kiscipó felszentelésekor.
Az 1949-es sajtó az új alkotmányról és a kenyérről
A Magyar Nemzet 1949. augusztus 6-án címoldalán hozta a hírt, miszerint a minisztertanács elfogadta a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló törvényjavaslatot. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes az új alkotmány kidolgozására létesített előkészítő-bizottság nevében benyújtotta a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló törvényjavaslatot, ezt hagyta jóvá a kormány. A szovjet befolyást már a bevezetőben hangsúlyozó törvényjavaslatot másnap a Magyar Nemzet címoldalán hozta le.
Az alkotmány kimondta: „Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama” , illetve a „Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Vagyis az állam életébe nem mindenki szólhatott bele, amit a 63. paragrafus egyértelművé is tett: bár a választójog „a Magyar Köztársaság minden nagykorú polgárát megilleti”, de a „dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti”.
Rákosi indoklása
Az új alkotmányt a Magyar Nemzet 1949. augusztus 18-ai száma szerint így indokolta Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes parlamenti beszédében: „A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásában megismételte ezt a célkitűzését és a hatalmas választási győzelem után a kormány rögtön hozzá is látott, hogy ezt az ígéretét beváltsa. 1949. május 27-én – ennek megfelelően – a minisztertanács bizottságot küldött ki az alkotmánytervezet előkészítésére.” A gyakorlatilag egypárti "szavazás" után Rákosiéknak akkor már 'több mint kétharmaduk' volt a Házban.
Rákosi hozzátette: „Az előkészítő bizottság munkájában szem előtt tartotta nagy tanítónknak Sztálinnak a megállapítását: Az alkotmányt nem szabad összetéveszteni a programmal. Amíg a program arról beszél, ami még nincs meg, amit még el kell érni, és ki kell harcolni, addig az alkotmánynak arról kell beszélnie, ami már megvan, amit már most, a jelenben elértünk és kiharcoltunk. A program főleg a jövőre vonatkozik, az alkotmány a jelenre.”
Losonczy lelkesedik
Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár akkor még a sztálinizmus lelkes híveként szólalt fel – ezzel saját halálát készíti elő, hiszen máig tisztázatlan körülmények között Kádár börtönében fog meghalni az '56-os forradalomban való részvétele után. Sőt addigra már megjárja majd Rákosi börtöneit is 1951 és 1954 között. Mindenesetre Losonczy 1949-ben még így fogalmazott: „Ünnepnapnak tekinti dolgozó népünk a mai napot, mert az alkotmányban négyesztendős munkájának, küzdelmeinek, harcainak megkoronázását látja.” Majd hozzátette a nyugati bírálatokra reagálva: „Imperialista ’bírálóink’ azzal vádolnak bennünket, hogy az alkotmány végkép megszünteti országunk önállóságát. Mi azonban úgy véljük, hogy alkotmányunk végkép megszilárdítja országunk önállóságát és függetlenségét.”
Sőt hozzátette: „Alkotmányunk azt is jelenti, hogy jogállam vagyunk, ahol a nép érdekében hozott és világos törvények szabályozzák a társadalom életét és munkáját. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni a törvényesség kötelező erejét minden magyar állampolgárnak.” Mindezt két évvel letartóztatása, öt évvel szabadon engedése, és nyolc évvel börtönbeli halála előtt mondta Losonczy, azzal zárva a beszédét: „Emeljük magasra népköztársaságunk címerét és haladjunk előre Pártunk és Rákosi Mátyás vezetésével a szocialista Magyarország napsütötte földje felé.”
Éljen Rákosi! Éljen a Párt!
Mindezek után a Parlament egyhangúlag szavazta meg a sztálini alkotmányt. A Magyar Nemzet augusztus 19-én ezt írta: „A képviselők felállva, viharos lelkesedéssel, ütemes tapssal tesznek hitet az új alkotmány mellett. Együtt tapsol velük a páholyok és karzatok közönsége. Egyszerre felcsendül a Himnusz, majd újra felzúg a taps, melyet végigkísér az ütemes kiáltás: Éljen Rákosi! Éljen a Párt!”
Másnap, augusztus 20-án a Magyar Nemzet így méltatja címoldalán az ünnepet: „Szent István az akkori leghaladóbb világáramlathoz való csatlakozásával megmentette az országot és a népet.” Az újság szerint „ennél a pontnál kapcsolódik össze Szent István napja az új magyar alkotmány ünnepével. Nem becsülhetjük meg jobban a magyar múlt dicső fejezeteit, mint azzal, ha új, ragyogó fejezetekkel gazdagítjuk a nemzet történetét. Ilyen új fejezetet jelent a magyar nemet történetében a most létrejött alkotmány, amely ugyanolyan forradalmi országépítést tükröz vissza, mint annakidején a Szent István királyé volt.” Írta mindezt akkor, miközben felszámolták a demokrácia maradékait, folytak a koncepciós perek és éhezett az ország.
A lap arról is lelkendezik, hogy „az új alkotmánnyal, a nép alkotmányával, amelynek létrejöttét a Szovjetunió baráti segítsége és támogatása tette lehetővé, önmagát ajándékozta meg a magyar nép. Szent István ünnepén, és az új magyar alkotmány ünnepén kívül, augusztus 20-a az Új Kenyér Ünnepe is. És az Új Kenyér Ünnepét ez évben különösen emlékezetessé teszi az a körülmény, hogy ezen a napon teszik közhírré a kenyérjegy megszüntetését s a fehérliszt-fejadag felemelését.”
A Szabad Nép erre is rátett egy péklapáttal: „De ha igaz is az, hogy alkotmányunk gyümölcse olyan harcnak és munkának is, amely a régi honfoglalással kezdődött, még igazabb az, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya mindenekfölött az új honfoglalás szentesítése. (…) Mint ahogy a választási győzelem eredménye és egyszersmind szentesítése, megpecsételése volt az államvezetés és a tömegek egyetakarásának. Párt és nép egybeforrottságának egybeforrottságának, úgy eredménye s egyszersmind szentesítése az alkotmány az új honfoglalásnak.”
Kulákprésben
A Szabad Nép is beszámolt arról, hogy 1949. szeptember elsejétől meg fog szűnni a kenyérjegy. „Ezzel véget ér a kenyérnek jegyre való árusítása, amely a háború kezdete óta, tehát nyolc éven át volt érvényben. Szeptember elsejétől a kezdve mind az eddig jegyre árusított egyforintos félbarna, mind az 1,60 forintos félfehér kenyér jegy nélkül áll a fogyasztóközönség rendelkezésére. A minisztertanács ugyancsak elhatározta, hogy a fehérliszt-fejadagot havi 2 kilogrammról 2,5 kilogrammra emeli fel” – írta a pártlap.
A lap második oldalán viszont vészjósló hír olvasható, Kilencévi fegyházra ítéltek egy győrmegyei kulákot zsizsikes gabona beadása miatt címmel. A cikk szerint a „győri munkásbíróság augusztus 19-én Szalai Ernő 42 holdas bogyoszlói kulákot 9 évi fegyházra, 50 ezer forint pénzbüntetésre és a községből való kitiltásra ítélte, mert a szövetkezeti raktárba 12 és fél mázsa zsizsikes gabonát adott be, és ezáltal 120 mázsa gabonát megfertőzött”. Mindez már a beszolgáltatások, a padlássöprések valóságát mutatja, a kommunista diktatúra átlépte legembertelenebb korszakának küszöbét. Mindez nemcsak politikai, emberiességi, hanem még gazdasági szempontból is értelmetlennek bizonyult: az országra a nymorgás és a félelem korszaka köszöntött rá. Így aztán az új kenyér ünnepe hosszú időre feledésbe merült, és csak a hatvanas évektől vált ismét ünnepelni való kultusztárgyá.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Mementó 1950: „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk"
A Szabad Nép 1950 elején több évfordulót is ünnepelt. A kommunista pártlap megemlékezett például arról, hogy Rákosi elvtárs kereken öt évvel azelőtt tért haza Moszkvából. Műelemzés is megjelent ekkoriban a Szabad Népben: munkások és parasztok verseit ismertette a pártlap - azokat a verseket, amelyeket szerzőik a Pártról, a Párthoz írtak.
Mementó '56: kísérleti magyar banán Pesten, beszédértő írógép Párizsban
Magyarország végzetes technológiai és technikai lemaradását jól szemlélteti, hogy míg 1956 nyarán nálunk a fertődi "kísérleti banán" pesti felbukkanása okozott szenzációt, Párizsban már a "gépíró nélküli írógépeket" tesztelték, vagyis mesterséges intelligenciát fejlesztettek.
Banánköztársaságok mintájára lettünk timföldnagyhatalom
Az Egyesült Államokban nem volt sok bauxit, mégis a világ legnagyobb alumíniumgyártói közé tartozott. Ezt irigyelhette meg a 60-as években a Szovjetunió, és a Karib-tenger banánköztársaságainak mintájára Magyarországon is felfuttatták a bauxittermelést, illetve az óriási mennyiségű vörösiszapot melléktermékként kibocsátó timföldgyártást.
Mementó 1950: jön a Télapó, eltűnik a Mikulás
Mementó sorozatunkban ezúttal a Mikulás 60 évvel ezelőtti, átmeneti eltűnésének eredtünk nyomába. Sejtettük, hogy a fordulat évében, 1948-ban, a Rákosi-korszak kezdetén még nem merték volna a Szent Miklós püspökre emlékeztető szokást eltörölni, és szovjet mintára Télapókat erőltetni az óvodásokra, kisiskolásokra. 1949-ben is még Mikulás-vásárról írt a Szabad Nép, de aztán jött 1950.
"A marxista szellem napvilága ragyog fel hétről-hétre"
1956 júniusában úgy tűnt, hogy Magyarországon a kommunista pártvezetés hagyja a demokratikus átalakulást. A Szabad Nép, a kommunista pártlap hatalmas cikket jelentetett meg a Petőfi Körről, amelynek vitáiról kifejezetten kedvező hangnemben, dicsérőleg nyilatkozott. Pár nap múlva azonban vészesen megfordult a politikai irányvonal, újra a sztálinisták vettek lendületet, és egy héttel később már felléptek a demokratikus kezdeményezések ellen.
Átadták hazánk hatodik leghosszabb folyóját
1956 nyarán adták át a Keleti-főcsatornát, amely Tiszalöktől kezdve a Tiszát és a Berettyót kötötte össze csaknem 98 kilométeren át. A kommunista pártlap, a Szabad Nép úgy ünnepelte az eseményt, mint hogy "átadták rendeltetésének" az ország hatodik leghosszabb folyóját.
Rákosi leváltása: már ’56 nyarán feltűnik a kádári elit
A kommunista sajtóban általában a sorok között kellett olvasni, és az elejtett megjegyzésekből lehetett a valós folyamatokra következtetni. Nem volt ez másképp Rákosi Mátyás leváltásakor sem, igaz, kissé nevetséges formában. Ugyanis ebben az esetben a sorok között „elrejtett” információ nyomtatott nagybetűkkel kiemelve szerepelt a szövegben: párthatározat „RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS FELMENTÉSÉRŐL”.
Mementó 56: a Petőfi Kör betiltása
A Petőfi Kör 1956 tavaszától a demokratikus törekvések "melegágya" volt, amit a kommunista vezetés '56 júniusáig tűrt meg. A Petőfi Kör legnevezetebb rendezvénye az úgynevezett sajtóvita volt, amelyen gyakorlatilag kimondták, hogy a szocialista rendszer rossz. A kört ezek után betiltotta a belügyminiszter, de a demokráciát követelő fiatalokat ezzel már nem lehetett megállítani.
