Mi lehet ennek az oka? Valóban ez a két, népszerű lejátszó lenne a két létező legjobb? Nos, ez elég szubjektív, de valószínűleg nem erről van szó. Bár mindkét lejátszó remek, a háttérben azért más dolgok állnak. Az iTunes népszerűsége egyrészt abban rejlik, hogy az OSX-el együtt „érkezik” (ilyesmiért a Microsoft már elveszített egy pert, amikor az IE együtt érkezett a rendszerrel, Jobs úgy látszik, azonban megteheti). Miért használna bárki is másik lejátszót Macintoshon, ha már van egy eleve beépített? Az iTunes népszerűségének másik oka, a beépített zenebolt. A tényen azonban ezek nem sokat változatnak: az iTunes, főleg a Windows verzió bizony nem a legjobb, sőt… A Windows verzió egyenesen tragikus.  (Mac-en jobb a helyzet). 

 A másik egyeduralkodó zenelejátszó a Winamp, több mint ötven millió felhasználóval. Ő sem azért terjedt el ennyire, mert a legjobb, sőt az újabb verziók egyre nagyobbak, egyre több memóriát esznek, és egyre lassabbak. A Winamp népszerűségének oka, hogy ez volt az egyik első MP3 lejátszó. A mai napig sokan összekötik az MP3-at és a Winampot, holott a kettőnek immár nem sok köze van egymáshoz.

Szerencsére a kínálat bőséges: ha nem vagyunk elégedettek lejátszóinkkal, akkor rengeteg alternatív megoldást találhatunk a neten (lásd iTunes alternatívák c. írásunkat). Az egyik legjobb, az orosz fejlesztésű AIMP. 

 Az AIMP méretéhez képest (a telepítő kevesebb, mint 10MB) megdöbbentő tudással rendelkezik, Már telepítése után feltűnő lehet, hogy mennyi extra funkciót kapunk. Shoutcast és Icecast online rádiózási lehetőségek, ráadásul beépített felvevővel, azaz rögzíthetjük is az online rádióból a zenéket, miközben hallgatjuk őket. Egy gombnyomásra (CTRL+M) megnézhetünk egy hihetetlenül részletes logot arról, hogy milyen számokat hallgattunk, mikor és mennyi ideig, stb. A lejátszólista és kollekció készítés is remek: ellentétben a legtöbb lejátszóval, az AIMP a mappák és fájlok neveit (is) használja, így importálás után máris áttekinthető gyűjteményt kapunk, mappákba rendezve. Ráadásul ez a lejátszó is bőrözhető, valamint nem maradhatnak el a különböző vizualizációs modulok sem (kedvencünk a régimódi VU-meter).

Semmi sem tökéletes, így az AIMP sem: legnagyobb hátránya, hogy a lejátszólistákat egy saját formátumban kezeli (.plc) a szokásos .m3u helyett. Ez bizony kellemetlen, főleg ha egy másik szoftverrel készített listát szeretnénk használni. A lejátszó másik érdekessége, hogy a már említett plc fájlokat nem kívül, hanem saját magán „belül” tárolja. Minél több zenénk van, annál nagyobbra hízik a lejátszó. A helyzet persze nem vészes, de több ezer zene esetében a lejátszó mérete akár 40MB-osra is nőhet.

Egy próbát mindenképpen megér, ha másért nem akkor a remek rádió-felvételi lehetőség miatt. És hogy miért hasonlítottuk a címben a lejátszót a világ legnépszerűbb és legmegbízhatóbb kézifegyveréhez? Nos, mert mindkettő orosz, és olyan is. Ránézésre egyszerű, de mégis sokat tud. Valamint soha nem mond csődöt… Letöltés.