Halbeszéd: a piranhák "hangoskodnak" egymással

A piranha többször "ugat", mint harap - erre jutottak belga tudósok, akik a halbeszédet, avagy halhangoskodást tanulmányoznak.

  • MTI MTI
Halbeszéd: a piranhák

 Eric Parmentier, a Liege-i Egyetem kutatásvezetője víz alatti mikrofonnal - más néven hidrofonnal - számos halfajta kommunikációját tanulmányozta, és úgy találta, hogy a vérszomjukról hírhedt, harapós kedvű piranhák sokszor inkább hanggal küzdenek meg egymással, nem pedig foggal.  Parmentier azt már korábban is tudta, hogy a vöröshasú piranhák hangokat hallatnak, de azt nem, hogy miért. Sok halfajta párszerzéshez vet be hangot, a piranhák azonban inkább vetélytársaik megfélemlítéséhez - állapította meg a belga kutató, miután a hangfelvétellel egyidejűleg filmet is készített egy piranháktól hemzsegő akváriumról.

Kiderült, hogy a piranha "nyelv" alapvetően három - emberi fül számára is - megkülönböztethető hangból áll. Az első ugatásszerű, ezt akkor hallatják a halak, amikor farkasszemet néznek egymással, de nem küzdenek, legalábbis még nem. A másik hang dobütésekhez hasonlít, ezt egymás üldözésekor "hangoztatják", a harmadik hang pedig lágyabb, holott éppen egymás marcangolásakor adják ki magukból. A harcok általában élelemért folynak köztük.

Idejük java részét mindazonáltal békés úszkálással töltik a piranhák - és hallgatással. A belga kutatóknak órákat kellett várniuk egy-egy "megszólalásra". Parmentier szerint még ezek a vérszomjas halak is előbb megpróbálják "tárgyalás" révén rendezni konfliktusaikat - még ha az a tárgyalás elrettentő célzatú is -, mert kevesebb energiaveszteséggel jár, mint a fizikai összecsapás.

A halbeszéd hangképzésének kulcsszerve az úszóhólyag, ezt rezegtetik másodpercenként akár 150-szer is megfeszítve és elernyesztve - adta hírül a BBC brit sajtóorgánum.

 

 

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?