Eric Parmentier, a Liege-i Egyetem kutatásvezetője víz alatti mikrofonnal - más néven hidrofonnal - számos halfajta kommunikációját tanulmányozta, és úgy találta, hogy a vérszomjukról hírhedt, harapós kedvű piranhák sokszor inkább hanggal küzdenek meg egymással, nem pedig foggal.     Parmentier azt már korábban is tudta, hogy a vöröshasú piranhák hangokat hallatnak, de azt nem, hogy miért. Sok halfajta párszerzéshez vet be hangot, a piranhák azonban inkább vetélytársaik megfélemlítéséhez - állapította meg a belga kutató, miután a hangfelvétellel egyidejűleg filmet is készített egy piranháktól hemzsegő akváriumról.

Kiderült, hogy a piranha "nyelv" alapvetően három - emberi fül számára is - megkülönböztethető hangból áll. Az első ugatásszerű, ezt akkor hallatják a halak, amikor farkasszemet néznek egymással, de nem küzdenek, legalábbis még nem. A másik hang dobütésekhez hasonlít, ezt egymás üldözésekor "hangoztatják", a harmadik hang pedig lágyabb, holott éppen egymás marcangolásakor adják ki magukból. A harcok általában élelemért folynak köztük.

Idejük java részét mindazonáltal békés úszkálással töltik a piranhák - és hallgatással. A belga kutatóknak órákat kellett várniuk egy-egy "megszólalásra". Parmentier szerint még ezek a vérszomjas halak is előbb megpróbálják "tárgyalás" révén rendezni konfliktusaikat - még ha az a tárgyalás elrettentő célzatú is -, mert kevesebb energiaveszteséggel jár, mint a fizikai összecsapás.

A halbeszéd hangképzésének kulcsszerve az úszóhólyag, ezt rezegtetik másodpercenként akár 150-szer is megfeszítve és elernyesztve - adta hírül a BBC brit sajtóorgánum.