“A telefonunk egyes részeit a bőrünk alá ültetik majd be”
Ha sokan nem is értik még a betűszót, már csak egyetlen lépésre van mobilunk a hétköznapi IoT-től. És csupán még egyre attól, hogy a készülékeink biometrikus alapokra támaszkodjanak – véli Wágner Tibor, a Sony közép és dél-európai mobil divíziójának vezetője, aki két évtizede követi testközelből az iparágat. Időutazásra és egy kis Magyarország-értelmezésre is felkértük.
hvg.hu: El vagyunk kényeztetve. Hajlamosak vagyunk olyanak látni a mobiltelefonos világot, ahol régóta „nem történik semmi érdemleges”. Örülünk neki, bár izgalomba már nem nagyon hoz, amikor évente legalább egyszer beharangozzák a legújabb modelleket, kívülről fújható: „minden eddiginél jobb” a processzor, részletgazdagabb a kijelző, pontosabb és érzékenyebb a kamera, és persze megnőtt a belső memória is. Arra a jóllakottságunkra, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni a technológia idáig vezető útjának mérföldköveiről, a Nokia képes volt üzletileg sikeres kampányt is építeni: az újracsomagolt 3310-esével. A jelenség történelmi hátterének megértéséhez nyúljunk is vissza abba a korba. Mivel ön a mobilok hazai megjelenése óta e területen dolgozik, segítsen felidézni,: miért fontos a T610-es?
Wágner Tibor: Ha az a telefonunk nincs, a két cég nem finanszírozta volna tovább a mobiltelefongyártást. A T610-es modell fordította meg a Sony Ericsson sorsát. Ez volt az a készülék, amellyel az évekig tartó nagy erőlködésből naggyá válhatott a cég.
Egy alkalommal, még jóval a készülék 2003-as piacra dobása előtt megmutattam egy proto-prototípust Sugár Andrásnak. [A magyar mobilszolgáltatást megteremtő Westel Mobil Távközlési Rt. vezérigazgatója volt Sugár, aki 2005-ig a T-Mobile Magyarországot is vezette – a szerk.] Ma is tisztán emlékszem rá: úgy 15 másodpercig forgatta a kezében, majd azt mondta: „ha ilyen telefonokat fogtok gyártani, akkor nem lesz semmi baj”. Bennem azért még jó ideig ott motoszkált, hogy tényleg annyira jó-e, de végül tényleg annak bizonyult. Azt a történeti hűség kedvéért is hozzá kell tenni, hogy a T610-be került először beépített digitális fényképezőgép, bluetooth, joystick navigációs gomb és színes képernyő is. GPRS-t is használt, viszont nem került még bele a kihangosítás lehetősége.
| Wágner Tibor |
„Amikor a Sonyhoz csatlakoztam 1996-ban, a cég az audiovizuális vonalon túl volt a csúcsponton, bár ezt a vevők nem érezték, de a cég a fejlesztésekben már nem volt annyira a topon, mint az azt megelőző évtizedben. Az eufória befelé még hihetetlenül erős volt, a cég mottója („That is the Sony way of the win”) őszintén hangzott, és a legtöbben hittünk is benne, hogy bármit piacra dobunk, az sikeres lesz. A lendületet aztán végül az Apple új filozófiája törte meg, bebizonyosodott, hogy eztán nem a hardver, hanem a hardver és szoftver kombó fog dominálni. 1998-ban, a Sonytól az Ericssonba igazolva csöppentem bele a mobiltelefóniába, azóta ez az én világom. Tagja lehettem a 2012-ig vegyesvállalatként működő cég európai menedzsmentjének, voltam felelős az ausztrál és a hongkongi üzletekért és Olaszországért is. Arra, hogy több mint 20 év után is a Sony menedzsere vagyok, a piacon kétféle magyarázat létezik: az egyik szerint én vagyok „a nagy túlélő”, a másik szerint viszont a „company hero”. Akkora változáson ment keresztül ez az iparág, hogy a kettő között talán csak a marketing jelenti a különbséget.” |
hvg.hu: A Sony az audiovizuális iparág ‘80-as évek óta ismert globális popsztárja volt, az Ericsson pedig a ’90-es évek második felében berobbanó mobil technológia hercegnője. A borítékolt happy end helyett azonban végül nem jött a várt, mindent átütő siker. Hol romlott el a dolog?
WT: A Sony mobil iparági szerepvállalásának megértéséhez ezt inkább arról az oldalról érdemes kezdeni, hogy mi az, amit a cég e frigyből ma is értékként fel tud mutatni. Az a távközlés-technológiai tudás, amellyel az Ericsson rendelkezett, de a Sony csak nagyon-nagyon felületesen, az átmentődött a Sonyba. Ezek a szabadalmak, licencek teszik ma is lehetővé, hogy a mobil üzletben legyünk.
Az más kérdés, hogy bár az összes erre épülő tartalom és a szolgáltatás kialakítására vonatkozó elképzelés már a vegyesvállalat alapításakor papírra került, miért nem tudott ez Sony Ericssonként tartós sikert teremteni. A kezdetektől meglévő technológiai és tartalomszolgáltatási lehetőségeink sok éven át nem igazán sikeresen materializálódtak, ezt az okostelefonok előidézte paradigmaváltás pedig csak tetézte. A választ arra, hogy miért nem tudott a cég időben reagálni, megkérdezhetnénk úgy is: hogyan tudott a Nokia olyan magasról ekkorát bukni? A magam magyarázata erre az, hogy ha jön egy rendszerszintű kihívás, de a cég belső struktúrájában nincs meg a rugalmasság ahhoz, hogy ezt lekövesse, akkor annak mindig ez a vége.
hvg.hu: Előkerestem: 2008-ban, egy interjúban azt kérdezték öntől, fél-e az Apple iPhonejától. Nincs mitől félniük, mondta, és azzal indokolt, hogy az egész koncepció, amire azt a készüléket építették, még nem üzletkész, nem képes például 3G kommunikációra.
WT: Ezt mondtam? [nevet] Akkor ezt most nagyon szégyenlem. Azzal együtt is, hogy ezzel a kérdéssel akkoriban mindenki éppen így jégre csúszott. Még a Sony Ericsson akkori elnök vezérigazgatója is úgy látta, hogy az egy játékszer, amivel telefonálni is alig lehet. Pedig az Apple éppenséggel csak mást gondolt, mást tudott – ami aztán nagyon bejött neki.
hvg.hu: Nem a kést akarnám forgatni a sebben, de mi tartott ilyen sokáig, hogy felvegyék a ritmust? Úgy értem, hogy ebben a cégcsoportban rég ott van számtalan lehetőség arra, hogy a zene, a film, a játék, az audiovizuális, a mobil és távközlési, illetve fotó- és videótechnológiák összegyúrhatók legyenek sikeres termékekké. És persze, citálható válasz az, hogy az idei Mobile World Congress szakkiállítás a legjobb új készüléknek járó díjat a Sony csúcsmodelljének ítélte oda. De miét kellett erre 16 évet várni?
Vegyesvállalatként a mobiltelefon-gyártás nem volt a Sony stratégiájának középpontjában. Aztán amikor 2011 végén megvettük az Ericssontól annak részesedését, mint minden más gyártó, elkövettük azt a hibát, hogy rohamtempóban beleálltunk a piaci részesedés növeléséért folyó harcba. Ez túl sok volt. A túlhajtott fejlesztési verseny azt eredményezte, hogy a technológiai, a tartalmi és szolgáltatási integráció nem volt elég hatékony. Ennek parancsolt megálljt a 2014-ben érkezett új menedzsment, amikor kimondta, hogy a Sonynak nem kell hogy a legolcsóbb készülékekkel is versenyezzünk a piaci részesedés növelése érdekében, mert az elsődleges szempont az, hogy a Sony saját értékeit kell behozzuk a termékfejlesztésbe. Ez a folyamat zajlik most is, és már sokkal optimistább vagyok a jövőt illetően, mint voltam évekkel ezelőtt.
hvg.hu: Regionális vezetőként Londonban dolgozott 2008-tól, így majd’ egy évtizede kívülállóként is szemlélheti a magyarországi mobilpiacot. Valóban hungarikum-e, hogy az 1-2 éves hűségidő fejében “ingyen” kapott vagy részletre vásárolt telefonokra legfeljebb tokot és kijelző-fóliát veszünk, mert minden mást (fizetős szolgáltatást, programot) inkább megszerezzük ingyen?
WT: Alapvetően nem működnek másként ezek a dolgok máshol sem Európában. Az nem kizárt, hogy néhány reakció kicsit később jelenik meg és kicsit másképpen, de Magyarország is beleillik az alapvető piaci trendekbe.
hvg.hu: Elfogadom, hogy így van. De azt nem hiszem el, hogy például Németországban vagy Belgiumban általános volna az a nálunk közkeletű felfogás, hogy „megvettem ezt a piszok drága telefont, ezért a többi az nekem ingyen jár”.
WT: Ezt a mentalitást kelet-európaiságnak hívják. Magyarországra, de Lengyelországra és Csehországra is jellemző, hogy a vásárlóerővel, bizonyos termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel van szoros kapcsolatban. De azt nem tudnám eldönteni, hogy ez inkább mentalitás vagy vásárlőerő kérdése-e. Azonban azt is látni kell, hogy Németországban például nem azért 21,3 százalék az iPhone piaci részesedése, mert mindenki azt akarna venni. Hanem azért, mert a Deutsche Telekom bevállalta, hogy minden készülék árába – saját zsebből – beszáll több száz euróval. Ez a piaci döntésük, és mint szolgáltató ettől azt remélik, hogy ez a befektetés a szolgáltatások nagyobb arányú fogyasztásával megtérül. Abban az összevetésben azonban, hogy ha az operátor egy dollárt befektet ilyen módszerrel, abból végül mit tud realizálni fizetős szolgáltatásokban, mi biztosan nem állunk túl jól.
hvg.hu: Van, amiben igen?
WT: Tegyük egymás mellé a cseh és a magyar piacot! Csehországban nincsen készüléktámogatás, az operátorok kivonultak ebből a szegmensből. Abból, hogy mindenhol ugyanazon az áron lehet a mobiltelefont megvenni – és hogy a cseh értékesítésnek csak 30 százaléka van az operátoroknál –, az is következik, hogy jelenleg mintegy 90 márka kapható a piacon. Köztük olyan kínai gyártóké is, akikről még én se hallottam. Előfordul, hogy megjelenik 5 ezer darab telefon, egyszer, „one time deal”, és soha többé nem hallani a márkáról. Ehhez képest Magyarországon a készülékértékesítés 80 százaléka a szolgáltatók kezében van, így ők határozzák meg a választékot. Lehet, hogy a kínálat sokkal szűkebb, mint a cseheknél, viszont: mivel minőségileg alulról zárt a rendszer, kevesebb a készüléktámogatási probléma is. Három operátor van, tisztázott játékszabályok, globális és lokális megállapodások működnek Magyarországon – ezt jobban is meg kellene becsülni.
hvg.hu: Mikor és mi lesz a mobiltelefon gyártók következő, tényleg nagy dobása?
WT: Az általános elvárás az, hogy a „vasnak” ki kell szolgálnia a felhasználó egye növekvő mértékű igényeit. Ez ma egyre inkább abba az irányba halad, hogy a telefonnak mi mindennel kell együttműködnie, és egy lépésre vagyunk a Dolgok Internetétől (Internet of Things - IoT). Attól, hogy a mobiltelefont központi egységként használva egy sor más tevékenységet, ügyintézést, vezérlést stb. egyszerűbbé tegyünk. Kicsit talán még ködös a felhasználók számára, hogy az IoT a hétköznapokban mi mindenre használható, de az biztos, hogy ebben a ma mobiltelefonként ismert, tenyér méretű eszköznek központi szerepe lesz.
Hogy 10 év múlva hogy néz majd ki a ma mobiltelefonnak hívott eszköz? A kialakult formát, méretet és praktikumot szerintem nehéz lenne megtörni, az akkumulátorok fejlődése viszont sokkal könnyebbé teszi majd a készüléket. Az érintőképernyő platformként viszont azután is megmarad majd, hogy a telefonjainak egyes részeit a bőrünk alá ültetik majd be és a bioelektromos vezérlés is megjelenik. Ez sem már pusztán a fantasztikum világa.
Ha érdekli a telekommunikáció története, aktualitásai és jövője, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
