A Bristoli Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi tudóscsoport három hónapon át táborozott a grönlandi jégtakaró szélén, olvadékvizet gyűjtve a nyári hónapokban az 1,8 millió négyzetkilométernyi jégtakaró ezen több mint 600 négyzetkilométeres vízgyűjtőterületéről.

A Nature című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányuk szerint új érzékelőket használva az olvadékvízben lévő metán valós idejű mérésére, a kutatók arra figyeltek fel, hogy a jég alól a metán folyamatosan érkezik az olvadás idején. Számításaik szerint legkevesebb hat tonna metánt szállított az olvadékvíz mérőhelyükre a jégtakaró ezen területéről, ez nagyjából annyi, amennyit száz szarvasmarha bocsát ki.

A metángáz a harmadik legjelentősebb üvegházhatású gáz a légkörben a vízgőz és a szén-dioxid után. Bár kisebb koncentrációban fordul elő, mint a szén-dioxid, 20-28-szor ártalmasabb. Ezért kisebb mennyiségben is képes aránytalanul nagy hatással lenni a légköri hőmérsékletre. A Földön lévő metángáz többségét mikroorganizmusok állítják elő, amelyek a szerves anyagot alakítják át metángázzá oxigén hiányában főként lápos, mocsaras térségekben és mezőgazdasági területeken.

Bár már korábban is észleltek metángázt a grönlandi jégsapkában, ez az első alkalom, hogy közvetlenül megfigyelték, hogy a tavasszal és nyáron nagy mennyiségben keletkező olvadékvíz folyamatosan szállítja a metángázt a jégtakaró alól a légkörbe.

[Sosem láttak még ilyet: 31 km-es krátert fedeztek fel, egy meteorit becsapódása okozta – képek, videó]

"Szembetűnő az a tény is, hogy egyértelmű bizonyítékot találtunk egy kiterjedt jég alatti mikrobiális rendszerre. Tudtuk ugyan, hogy a metángázt előállító mikrobák valószínűleg fontosak a jég alatti környezetben, az azonban vita tárgya, hogy mennyire fontosak és mennyire kiterjedtek. Most már látjuk, hogy aktív mikroorganizmusok élnek kilométerekkel a jég alatt, és nem csak túlélnek ott, hanem a Föld rendszerének más részeire is valószínűleg hatással vannak. Ez a jég alatti metán létfontosságú mutatója az életnek ezekben az elszigetelt környezetekben" – magyarázta Guillaume Lamarch-Gagnon, a tanulmány vezető szerzője.

Az északi-sarki metánforrásokat tanulmányozó legtöbb kutatás a sarkvidék örökké fagyott talajára összpontosított, mivel az nagy mennyiségben tartalmaz szerves szénkészleteket, amelyek metángázzá alakulnak át, amikor olvad a föld a klímaváltozás miatt. Ez a tanulmány megmutatta, hogy a jégtakaró mélye, amely nagy szénkészleteket, folyékony vizet, mikroorganizmusokat és kevés oxigént tartalmaz, ami ideális feltétele a metángáz kialakulásának, szintén forrása a légköri metánnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.