A 4x4 méteres szőlőprést bor készítéséhez használták a Talmud megszövegezésének korában, vagyis az i. sz. harmadik és ötödik század között. A Korazim Nemzeti Park területén folytatott ásatások során előkerült leletekből bebizonyosodott: az ekkor a Kinnerettől, másik nevén a Galileai-tótól északra fekvő településen élő zsidó lakosság bort készített és ivott, olajat préselt és gabonát is őrölt.

A szőlőprést véletlenül fedezték fel, amikor a nemzeti parkban dolgozó, karbantartást végző munkások észrevették a padlózatát borító gyönyörű, geometrikus mintázatú mozaik szélét. Korazimban mindeddig csak ezt a mozaikpadlót találták, ezért különleges értéket képvisel.

Noha a szőlőpréseket ebben a korban általában a szőlőtőkék közelében építették fel, ezen a településen – a szakemberek szerint szokatlan módon – lakott területen végezték ezt a munkát. Az előbb a padló medencéjében, majd a kősatuban is kipréselt szőlőlét a régészek szerint amforákban tárolták és érlelték borrá.

Korazimban egy teljes, a római és a bizánci korból származó zsidó falut tártak fel. A terület az Izraeli Természetvédelmi Hatóság (Israeli Nature and Parks Authority, INPA) felügyelete alatt áll, amely az ásatásokat az Arielben működő egyetemmel közösen végezte a pénzügyminisztérium támogatásával.

A fekete bazaltkőből épített településen korábban mikvék, vagyis zsidó rituális fürdők, egy hatalmas, remekbe szabott zsinagóga, valamint számos lakóépület maradványai kerültek elő a huszadik században több időszakban is folytatott ásatásokon.

Korazimot az Újszövetség is említi, Máté és Lukács evangéliumában szerepel azon városok között, amelyek elutasították Jézust, és ezért átkozottak. A településen jelentős pusztítást végzett egy i. sz. 363-ban történt földrengés, de utána újjáépítették, és a korai muzulmán korig, a nyolcadik századig fennállt.