Furcsa egy helyzet: a Magyar Telekom a legnagyobb olyan vállalat az országban, amely mindkét oldalról érintett a munkaerőpiac különféle vetületeinek digitalizálódásában. Míg egyik oldalról a piac többi szereplőjéhez hasonlóan a Telekom is kihívásként éli meg a digitális bennszülöttek új szemléletéhez való igazodást, másik oldalról telekommunikációs szolgáltatóként maga is arra törekszik, hogy gyorsítsa a – folyamatos kapcsolatot igénylő – digitális megoldások terjedését. A telekomos innovációs rendezvénysorozat, a MOST Fórum második eseményének témája is hasonló kettőségre épült: a Mesterséges intelligencia – Intelligens mesterségek című kerekasztal-beszélgetés résztvevői a kihívásokat és a lehetőségeket is körbejárták.

A McKinsey Global Institute kutatóintézet tavaly publikált, Átalakuló munkahelyek: az automatizálás hatása Magyarországon című tanulmánya szerint itthon a munkaórák 49 százalékát lehetne automatizálni a már létező technológiákkal. Ennek csak látszatra mond ellent az az elemzőcég azon prognózisa, miszerint a Magyarországon elérhető foglalkozások mintegy 3 százalékát lehet csak teljeskörűen automatizálni 2030-ig. A markáns különbség magyarázata részben az, hogy ezekben a könnyen automatizálható munkakörökben nagyon sok magyar dolgozik. Így aztán hiába kerül veszélybe viszonylag kevés munkakör a következő bő tíz évben, Magyarországon mégis sokan lesznek, akiknek fájni fog.

A kerekasztal résztvevői, a beszélgetést vezető Szily Nóra hangján megszólaló Pepper robottal

Magyar Telekom

Hogy kinek kell leginkább tartani a változástól, arról Friedl Zsuzsanna, a Magyar Telekom humán erőforrásért felelős vezérigazgató-helyettese idézett a MOST Fórumon egy közérthető meghatározást:

"Ha el tudod mondani egy mondatban, hogy mivel foglalkozol, akkor néhány éven belül veszélybe kerül a munkád."

No nem azért, mert ez egy fogalmazóverseny. A túl egyszerűen leírható feladatkörök jellemzően egyszerű és kiszámítható folyamatokból állnak, legyen szó akár repetitív mozdulatsorokkal járó fizikai munkáról, akár irodai adatgyűjtésről vagy adatelemzésről. Ezekben a gépek egyszerűen jobbak, nem csak a közeljövőben hanem gyakran már most is: a fizikai munkában sosem fáradnak el, az adatokból pedig másodpercek alatt olyan mennyiséget látnak át, ami egy ember számára hosszú évek alatt is elképzelhetetlen. Így aztán egyszerűbb (és olcsóbb) rájuk a robotokra bízni ezeket a feladatokat.

[Írja be erre a weboldalra, hogy mit dolgozik most, és kiderül, milyen eséllyel lesz munkanélküli.]

Megyeri Mirtill, az Y és Z generációs fiatalok elhelyezkedését segítő álláshirdetési portál, a Zyntern társalapítója szerint a hasonló prognózisokban felvázolt jövő ellen igen nehéz tenni. "Az embereknek kár versengeni a gépekkel, mert biztosan mi fogunk veszíteni" – mondta a a foglalkoztatásügyi szakértő, aki szerint inkább azon kellene törnünk a fejünket, hogyan tudunk emberként együttműködni a robotokkal, illetve hogyan tudjuk mégis megállni a helyünket az új generációs munkaerőpiacon.

Mely szakmákat alakítja majd gyökeresen át a digitális forradalom? A közönség válaszai

hvg.hu

A kerekasztal-beszélgetést vezető Szily Nóra megfogalmazásával, miszerint

eljött a képesítések helyett a képességek korszaka

minden résztvevő egyetértett. A szakemberek szerint a hosszú távon gondolkodó munkáltatók nemhogy a jövőben, gyakran már manapság sem azt nézik, hogy a jelentkezők közül ki mihez ért, hanem például azt, hogy megvan-e benne a nyitottság új dolgok elsajátítására. Ez éppen a gépekkel kiváltható munkakörök miatt fontos, hiszen lehet, hogy az éppen felvett munkavállaló feladatát pár év múlva már néhány algoritmus is el tudja majd végezni, a cég pedig úgy jár jól, ha ilyenkor egy rövid átképzéssel bármely más munkakörben tudja tovább alkalmazni a tapasztalt, bevált munkavállalóját.

"Jövőálló", kreatív, az aktuális környezethez könnyen alkalmazkodó embereket találni azonban nem egyszerű, főleg a magyar történelemben ritkaság számba menő körülmények között, amikor talán sosem látott mértékben jelöltvezérelt a piac. Tüzes Imre, a Profession.hu üzletfejlesztési vezetője szerint ezen a turbulens munkaerőpiacon sem lehetetlen megtalálni a megfelelő kollégákat, de ehhez a kiválasztás során egyre nagyobb szerepet kell adni az adatoknak a HR-esek intuíciói mellett. Bár a végső szót még manapság is emberek mondják ki, ám a toborzásban és a jelentkezők szűrésében már nagyon sokat segítenek a szoftverek.

Friedl Zsuzsanna

Magyar Telekom

Erre Friedl Zsuzsanna hozott egy telekomos példát, a vállalatnál ugyanis első körben egy játékos számítógépes programmal mérik fel a jelentkezők kompetenciáit, ennek a technológiai segítségnek hála a második körbe – a humánerőforrás-szakemberek elé – már csak olyan pályázók kerülnek, akik nagyon nagy százalékban rendelkeznek a vállalat által elvárt képességekkel. A vezérigazgató-helyettes extrém példát is hozott: egy gyakornok felvétele nem is olyan régen még 2-3 hónapot vett igénybe, amit videóinterjús pályáztatás és más HR-technológiák segítségével legutóbbi kampányukban már 24 órára tudtak leszorítani – ennyi idő telt el a jelentkezés beérkezésétől a szerződés aláírásáig. Ilyen módon – a gépi segítség mellett 9 fős HR-csapat munkájával – egy nap alatt 27 gyakornokot vettek fel a céghez.

De sokszor az már szerencsés helyzetnek tekinthető, ha megfelelő számú jelentkezőből választhatunk, magyarázta Tüzes Imre, aki szerint ma Magyarországon egyre gyakrabban fordul elő, hogy

kapuőrből lepkefogó üzemmódba kapcsolnak a toborzók.

Azaz nem az a dolguk, hogy kapun kívül tartsák az alkalmatlan jelentkezők tömegeit, hanem hogy kiálljanak a kapu elé, hogy minden eszközzel megpróbálják megszólítani az arra járó néhány ember közül az alkalmasnak látszókat.

Tüzes Imre

Magyar Telekom

Ehhez is létezik már technológiai segítség, hangoztatta a rendszerével eredményes toborzást segítő a Neticle Technologies ügyvezetője, Szekeres Péter. A magyar HR-startup szinte valós időben képes monitorozni, hogy a közösségi médiában milyen reakciókat vált ki egy-egy vállalat vagy márkanév. "Nemcsak azt lehet mérni, mit mondanak az internetezők egy adott cég szolgáltatásáról, de azt is, mit gondolnak a cégről mint munkáltatóról” – magyarázta az ügyvezető.

A gondolatébresztő beszélgetés végén szinte több volt a kérdés, mint előtte. Arra egyelőre nem nagyon van jó válasz, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik ugyan mesterei a szakmájuknak, de annak megszűnése után nehéz helyzetbe kerülnek, például mert nem nyitottak az újra. Ők hol sajátíthatják majd el a cégek által a szaktudás helyett elvárt kompetenciákat és szemléletet? Egyáltalán lehet-e akár csak 45 évesen is radikálisan új szemléletet kialakítani valakiben? Ha igen, mivel? Önfejlesztő könyvek olvastatásával? Tanfolyamtermekben? Interaktív tréningeken? Hogyan lehetne saját helyzetük nehézségére és dilemmáira ráébreszteni a tájékozatlanabb, kevésbé művelt embereket? És egyáltalán: végig lehet-e csinálni egy ilyen paradigmaváltást a társadalom tömeges "embervesztesége" nélkül, vagy a fejlődésnek és a jövő kreatívabb munkaköreinek megspórolhatatlan ára tízmilliók teljes leszakadása?

Lehet, hogy a válaszokat csak "élesben" fogjuk megtudni. Vagy csak utólag summázzák majd a történészek – akik, ki tudja, talán már robotok lesznek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.