A Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban megjelent tanulmányukban a szakemberek azt írták: az a legvalószínűbb, hogy egy nagy, mintegy 780 kilométer átmérőjű test ütközött a Hold közelebbi oldalának óránként 22 500 kilométeres sebességgel.

Csu Meng-Hua, a Makaói Tudományos és Műszaki Egyetem Űrkutatási Intézetének munkatársa és német, amerikai, francia kollégái a NASA GRAIL nevű missziójának 2012-ben gyűjtött adatai alapján készített szimulációt. A GRAIL misszió két űrszondát állított ugyanarra a Hold körüli pályára, hogy elkészítsék a Hold gravitációs mezejének nagyfelbontású térképét és megértsék belső szerkezetét.

A tudósok új modellje megmutatta, hogy a becsapódás nyomán hatalmas mennyiségű anyag lövellhetett fel, mely aztán visszazuhanhatott a felszínre, ezzel a távoli oldalon az eredeti kérget 5-10 kilométernyi törmelék alá temette. Így alakult ki a GRAIL által észlelt megnövekedett felszíni réteg a távoli oldalon.

Kráterek a Hold felszínén. Mégsem sajt lesz az?

NASA

A tanulmányban bemutatott elmélet szerint nem valószínű, hogy a becsapódó égitest a Föld egy másik, korai holdja lehetett, amely később egybeolvadt az első holddal, ahogyan azt más népszerű elméletek feltételezik. Akármi volt is a becsapódó test, valószínűleg saját pályáján keringett a Nap körül, amikor találkozott a Holddal – véli Csu.

A felfedezés magyarázatot ad a Föld és a Hold felszínén található izotópok eltéréseire is.

"A Hold távoli és közeli oldala közötti különbségek eredetének megértése alapvető feladata a holdkutatásnak" – mondta Steve Hauck, a Journal of Geophysical Research szerkesztője.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.