Az ausztráliai Flinders Egyetem tudósai tíz pár bohóchalat vizsgáltak két külön akváriumban. Öt párnál éjszakánként biztosították a sötétséget, ötöt viszont mérsékelt, 25-28 lux fénynek tették ki az éjszakai órákban, ezzel szimulálták a tengerparti területek fényviszonyait. Az állatoknál és a petéknél nem mutatkoztak különbségek, a peték kikelésénél azonban már igen: míg a normális nappal-éjszaka ritmussal rendelkező akváriumban a nyolcadik éjszaka kikeltek a peték, az éjjel is megvilágított akváriumban nem.

"Eredményeink rávilágítanak, hogy a sötétség természetes jel a kikelésre" – mondta Emily Fobert, a Biology Letters című tudományos lapban megjelent tanulmány társszerzője. Ennek hátterében az állhat a szakértő szerint, hogy a bébihalak túlélési esélyeit az első órákban növeli, ha a sötétség védelme alatt nem látják őket a ragadozók.

Fobert szerint a legtöbb természetes rendszer működését a világos nappalok és a sötét éjszakák biztosítják. Az éjszakai mesterséges fény azonban ezeket a természetes fényritmusokat tönkreteszi, és megváltoztatja az egyes organizmusok viselkedését és pszichológiáját.

A sarkvidéki régiók kivételével a szárazföldi területek 23 százaléka éjszaka is mesterséges fénynek van kitéve. A kutatók eddig elsősorban a szárazföldi területeken élőkre kifejtett hatást vizsgálták. Fobert szerint azonban a parti területek több mint egyötöde is mesterséges fénynek van kitéve. A tengeri élőlényekre a városok LED-fényei, a kikötői világítás és a tengerjáró hajók fényei vannak hatással.

Az eredmények ellenére a fénnyel terhelt régiókban is élnek bohóchalak. A petékből kikelt utódok ugyanis nem maradnak a védelmet jelentő virágállatok között, ahol szüleik élnek. A fiatal állatok több száz kilométert vándorolnak, mielőtt letelepednek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.