Kétszáz éve, 1819. szeptember 18-án született Párizsban Jean Bertrand Léon Foucault francia fizikus, akit a Föld forgását igazoló ingakísérlete tette közismertté.
Apja könyvkiadással foglalkozott, Foucault eredetileg orvosnak készült, de pályát kellett módosítania, mert nem tudta elviselni a vér látványát. Barátja, a vele szinte napra egyidős Armand Hyppolite Fizeau hatására választotta élethivatásának a fizikát, ketten együtt mérték meg fogaskerék segítségével a fény sebességét. Az eljárás során a fénysugár egy ferdén elhelyezett tükörről egy fogaskerék fogai között halad át, majd egy jóval távolabb elhelyezett másik tükörről vissza a fogaskerékre. Ha a fogaskerék fordulatszámát jól állítják be, ezen idő alatt egy fokot halad előre, és a fog miatt a fény nem látszik. A fordulatszám és a megtett távolság ismeretében kiszámítható a fény sebessége, amelyet durván 314 ezer km/s-nek találtak.
Foucault később tovább tökéletesítette a módszert: két tükröt használt, egyiket rögzítette, a másik egy forgóhengeren kapott helyet. A fénysugarat a forgó tükörre irányította, az onnan az álló tükörre, majd ismét a forgóra, végül a fényforrásra verődött vissza, de már más szögben. A távolságadatok és a forgássebesség ismeretében 1862-ben már pontosabban tudta kiszámítani a fény sebességét, amely 300 939 kilométernek adódott másodpercenként. (Ennél pontosabb adatot csak a múlt század húszas éveiben kapott Albert Michelson, mai ismereteink szerint a fény sebessége 299 792 km/s.) Eljárása segítségével vízben is megmérte a fény sebességét, és azt találta, hogy az kisebb, mint a levegőben. Ezzel egy évszázados vita végére tett pontot: a fizikusok Newton óta vitatkoztak azon, hogy a fény hullám természetű, avagy részecskékből áll. Az elmélet szerint a víz a hullámokat lelassítja, a részecskéket felgyorsítja, következésképp a fény hullám.
A francia fizikus nevét leggyakrabban ingakísérletével kapcsolatban emlegetik. A Föld forgását bizonyító látványos bemutatót először 1850-ben a párizsi csillagvizsgálóban végezte el, majd 1851-ben nyilvánosan megismételte a Pantheonban. A kupola közepén egy 67 méter hosszú acélszálra egy 28 kilogrammos vasgolyót függesztett, majd lengésbe hozta az ingát. A szabadon lengő inga tehetetlenségénél fogva változatlanul megtartotta lengési síkjának irányát, de a Föld tengelyforgása miatt elfordult alatta. Az inga aljára szerelt tű az alászórt homokba belerajzolta a lengés nyomvonalát, s a Földdel együtt mozgó szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy az inga lassan irányt vált. A lengési sík körbefordulásának ideje függ a hely földrajzi szélességétől (az Egyenlítőn a lengési sík egyáltalán nem fordul el), Párizsban 31 óra és 47 perc volt. A kísérlet (amelyet Magyarországon 1880. augusztus 25-én a szombathelyi székesegyházban megismételtek) hatalmas feltűnést keltett. Azt ugyan már Pontoszi Hérakleidész óta gyanították, Kopernikusz és Galilei óta pedig tudták, hogy a Föld forog, de az első közvetlen és meggyőző bizonyítékot Foucault szolgáltatta.
Foucault neve a nagyközönség előtt nem annyira tudományos munkássága, mint inkább Umberto Eco A Foucault-inga című sikerkönyve nyomán ismert.
A Föld mozgását igazoló egyik további kísérletével – akaratán kívül – feltalálta a mára minden okostelefonba beszerelt giroszkópot is. A szerkezetben egy szimmetriatengelye körül forgatott, különleges csapágyazású korong forog nagy fordulatszámon. Forgás közben tengelye megtartja irányát, de a Föld forgása következtében az ég látszólagos mozgásával egyenlően látszik mozogni. A giroszkópot ma mérési és irányítási feladatok ellátására használják.
Foucault egy nagy felfedezést azonban elmulasztott: észrevette, hogy a napfény spektrumában sötét vonal van éppen ott, ahol a nátrium fényében világos. Ebből azonban nem vonta le a megfelelő következtetést, ezt csak néhány évvel később Gustav Kirchhoff német fizikus tette meg, megalapozva a spektroszkópia tudományát. Ő volt viszont az elsők egyike, aki az 1840-es években mikrofotográfiát készített. Többféle eszköz feltalálásával elősegítette az elektromos lámpa alkalmazását, csillagászati eszközöket tökéletesített, foglalkozott optikával, mechanikával és elektromágnesességgel is. Ő tanulmányozta először a nem lineáris vezetőkben keletkező áramokat, így ezeket róla nevezték el.
A francia tudós teljesen eseménytelen életet élt, egyedül a tudomány érdekelte. Talán túlságosan is: a megfeszített munka aláásta egészségét, és alig negyvenkilenc évesen, 1868. február 11-én meghalt Párizsban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
A munkaerőpiac komolyabb megrázkódtatás nélkül nem képes nélkülözni több százezer munkavállalót, a költségvetést pedig százmilliárd forintokkal terhelné, ha a férfiak is nyugdíjba mehetnének korhatár előtt, 40 év jogviszonnyal, ahogy azt Magyar Péter tervezi. Ma is sok nő és férfi dolgozik nyugdíj mellett, 65 éves kora fölött, jóval többen, mint 2010-ben.
A panel egy zebrára esett. Sérülés nem történt.
